Történelmi érdekességek blogja

Történelmi blog

Ceausescu halála

2021. november 16. - Harmat Árpád

Románia hírhedt, magyar-ellenes kommunista diktátora, Nicolae Ceausescu közel negyed évszázadon keresztül vezette keleti szomszédunk népét 1965 és 1989 között, a hidegháborús korszak utolsó évtizedeiben. Hatalma megdönthetetlennek tűnt egészen 1989 decemberéig, amikor villámgyorsan söpörte el a román forradalom és a népharag. Hatalmának megdöntése, elfogása és kivégzése alig 4 (!) nap alatt végbement. De nézzük rövid életútját, a számára végzetes napokig.

Ceausescu már a II. világháború alatt a román kommunisták vezetői közt emlegették (ő volt a román KISZ első embere). A háború után családot alapított (három gyermeke született), majd 1947-től különböző miniszteri beosztásokat kapva emelkedett a politikai ranglétrán.

ceausescu1.jpg

Ceausescu és felesége 1976-ban Grúziában. A kép forrása: nytimes.com

Aztán elérkezett 1965 és Georghe Georghiu-Dej helyébe lépve, ő lett a legfelsőbb román vezető (pártfőtitkárként). A 60-as és 70-es években hol a nyugat "kedvenceként" emlegették (hisz a keleti tömbön belül egyedül ő szállt szembe többször is a szovjet hatalommal [például 1968-ban Csehszlovákia megszállásának elítélésekor]) hol egy sajátos nacionalizmus megvalósítójaként exponálta magát, személyi kultusz kiépítésével. (A személyi kultusza mindvégig megmaradt.) Később hírhedté vált falurombolási-programja, melynek során 1988-ban magyar falvak sokaságából telepített magyar családokat Románia túlsó felébe (hogy aztán helyükre román lakosokat hozasson). Feleségét, Elenát különböző tudományos címekkel halmozta el (ő lett például a Román Tudományos Akadémia feje) - noha semmiféle felsőfokú végzettséggel nem rendelkezett. Jelentős összegeket helyeztetett el külföldi számlákra magánvagyonából, így 1988-ra Kelet-Európa leggazdagabb politikusai közé tartozott. Elvárta, hogy a "Kárpátok Géniuszának" hívják és minden parlamenti ülésen percekig tartó vastapssal köszöntsék. Hatalmas márvány-palotát emeltetett magának Bukarest belvárosa közelében, melyhez extrém széles sugárút készült a városközponttal való összeköttetéshez. Diktatúráját - melyet a hadsereg a rendőrség és a Securitate (állambiztonsági szervezet) tartott működésben - 1989 december 15-én elégelte meg Románia, amikor kitört a forradalom.

ceausescu_romaforradalom.jpg

Romániai forradalom (A kép forrása: wikipédia)

A megmozdulások kiindulópontja Temesvár lett, ahol az említett napon a román hatóságok megpróbálták letartóztatni a diktatúrát kritizáló Tőkés Lászlót. A széles-körben ismert református lelkész megvédéséért tömegek vonultak utcára. A tiltakozási hullám december 20-án érte el a fővárost, Ceausescu pedig december 22 -én kezdett menekülésbe (miután előző este a maga által összehívott bukaresti tömeggyűlés közhangulata ellene fordult). Először helikopteren, majd annak földre kényszerítése után gyalogszerrel próbált a hozzá hű katonai bázisok valamelyikébe eljutni. Ám közben a román hadsereg Stanculescu tábornok vezetésével a felkelés mellé állt és a tábornok erre a lépésre bírta Iulian Vlad Securitate parancsnokot is. Stanculescut még maga Ceausescu nevezte ki a hadsereg élére [még december 22-én], miután a hadügyminiszter, Vasile Milea öngyilkosságot követett el. (Stanculescu szerepe döntő volt a forradalom sikerében.) A polgári vezetés élére Ion Iliescu került, helyettese pedig Gelu Voican-Voiculescu lett.

ceausescu2.jpg

Bukarest a forradalomban, 1989 december 27-én (forrás: opensocietyfoundations.org)

A román diktátort és feleségét december 24-én fogták el Tirgovistétől alig 5 kilométerre egy mezőgazdasági kutató-állomáson, ahová a helyi dolgozók hívták ki a rendőröket. Az elnöki pár a rendőröktől a hadsereg tisztjeihez került, akik azonnal a tirgovistei laktanyába vitették őket. Itt töltötték utolsó éjszakájukat, erős őrizet alatt. Másnap rögtön-ítélő katonai bíróság jött létre, mely pár órás eljárásba kezdett. Az elnöki pár kivégzésére - melyről valószínűleg az Iliescu - Voiculescu - Stanculescu hármas dönthetett - 1989 december 25-én került sor a kaszárnya udvarán, mégpedig sortűzzel. 

ceausescu_kivegzese.jpg

Ceausescu és felesége kivégzése 1989 december 25-én egy tirgovistei laktanya udvarán (forrás: idcommunism.com)

Ceausescu megítélése mai is egyértelmű Romániában: nevét önkényes diktátorként őrizte meg a "népemlékezet" és a történelem. Bár halálának részletes körülményeit és az utolsó napok történéseit illetően még ma is vannak tisztázatlan pontok, elítélése és kivégzése egy diktátorától megszabaduló nép által kiszabott megtorlásnak tekinthető.

avonal.jpg

Hasonlóan érdekes posztjaink: Széchenyi gróf élete, Hitler tábornoki kara, A Wehrmacht páncélosai, A Midway -i csata, Adolf Hitler ifjúsága, A német összeomlás okai 1945-ben, Hitler bunkere, A szovjet támadás Lengyelország ellen (1939), A Molotov-Ribbentrop paktum,

Egyéb posztokkal, érdekességekkel itt is várunk: Történelemrajongók klubja logo_tortenelmi_ujabb.jpg

2021.11.16.10:40

gróf Széchenyi István születésének évfordulójára

Éppen 230 éve született a "legnagyobb magyar"!

Gróf Széchenyi István (1791-1860) főnemes, polihisztor, író, politikus és reformer, aki munkásságával „elindította” a reformkort (1830-1848) és így nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazánk maga mögött tudja hagyni a feudalizmus elmaradottságát éppen 230 éve látta meg a napvilágot. Kossuth Lajos, akit a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakjának tartunk, 1840 június 9 -én, Pest megye közgyűlése előtt "a legnagyobb magyarnak" nevezte Széchenyi István grófot. Aligha "fogalmazhatnánk meg" ennél tömörebben és találóbban mindazt a nagyvonalúságot, jóakaratot és bölcsességet, melyek Széchenyi Istvánt jellemezték. Fantasztikus életútja megérdemli azonban, hogy részletesebben is foglalkozzunk történetével.

szechenyi_istvan_grof.jpg

Széchenyi a XIX. század húszas éveiben megindult reformmozgalom kezdeményezője, kiváló író és államférfi volt. Nagybirtokos arisztokrata család tagjaként, 1791. szept. 21-én született Bécsben. Apja Széchenyi Ferenc gróf, a Magyar Nemzeti Múzeum és Könyvtár alapítója, anyja, a Georgikont alapító Festetics György gróf leánya, Julianna volt. Hamar felébredt érdeklődése Magyarország gazdasági és kulturális élete iránt. A főúri családok tradícióit követve 1808-ban katona lett, részt vett az utolsó nemesi felkelésben (1809) és az azt követő napóleoni háborúkban. 1813. október 16-17. fiatal huszártisztként részt vett a "népek csatájában". 1815-17-ben beutazta Olaszországot, Franciaországot, Angliát, Görögországot, a kisázsiai partokat, hazatérve pedig Magyarországot és Erdélyt. Ekkor, 1821-ben kötött barátságot Wesselényi Miklóssal, s 1822-ben már vele tanulmányozta Dél-Németországot, Franciaországot, Angliát; 1825-ben újból bejárta Franciaországot és Olaszországot.

A katonai pálya helyett a közélet felé fordulás

Az utazásai során látottak és tapasztaltak, főleg angliai élményei és az ott látott hihetetlen fejlődés arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán segítsen, s erre megnyerje nagybirtokos osztálya tagjait, elsősorban az arisztokratákat. Már 1822-ben meghonosította angliai mintára Pesten a lóversenyeket, és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. Széchenyi István életében az 1825 -ös esztendő nagy fordulópont volt, ugyanis ekkor, 34 évesen döntötte el, hogy félbehagyja amúgy is megrekedt tiszti karrierjét, lemond századosi (kapitányi) rangjáról és a közéleti szereplésebn illetve hazája megújításában fogja megtalálni a neki rendelt utat.

Az 1825-ben megnyílt országgyulés alsó táblájának ülésén, 1825 november 3-án , Felsőbükki Nagy Pálnak, az elkorcsosodó életmódot folytató, és a magyar kultúrával, nyelvkérdéssel nem törrődő főurakról szóló beszédének hatására szót kért, és 90 ezer holdas birtoka egyévi jövedelmének - azaz 60 ezer Ft -nak - felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. Széchenyi beszédét követően többen nagyobb összegekkel támogatták egy magyar tudós társaság felállításának tervét. Az 1827: XI. tc.-ben az után kimondták, hogy az "önként és szabad adakozással összeszedetett tőke vagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék föl". Később, 1827-ben Pesten megalapította ugyancsak angol mintára a Nemzeti Kaszinót azzal a kettős céllal, hogy egyrészt Pozsonyból Pestre csábítsa a főnemességet, másrészt, hogy a haza arisztokrácia kialakítandó társas életének megfelelő színteret biztosítva, a közélet felé fordítsa főnemes társait. A pesti kaszinó alapítása után sorra nyíltak meg vidéken is a hasonló társkörök, így például Újhelyen Lónyay Gábor, Vécsey Pál és az ifjú Kossuth Lajos kezdeményezésére. Széchenyinek 1828-ban jelent meg első könyve, a "Lovakrul.

A Hitel, a reformgondolatok országos elindítója

Széchenyi 1828 november 19 -én bécsi tartózkodása alatt döntötte el, hogy nyugati mintára modernizálni fogja saját birtokait és a többi főnemes számára példát mutatva egy mintagazdaságot hoz létre. A birtokátalakításhoz azonban még neki is pénzre volt szüksége, ezért Bécsben felkereste az Arnstein-Eskeles bankházat azzal a céllal, hogy 10 ezer forint kölcsönt vegyen fel. Ám ekkor a bank nagy meglepetésére elutasította kérelmét, mivel 90 ezer holdas birtoka nem szolgálhatott fedezetet a kölcsönre, lévén, hogy az ősiség törvény ezt lehetetlenné tette. Hazatérve mélyen elgondolkodott és felháborodásában és dühében 1828 decemberében nekilátott élete legfontosabb műve a Hitel megírásának. A munkával 1829 decemberében végzett. Az 1830. január 28 -án megjelent "Hitel" című munkája Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program összefoglalója. A "Hitel"-lel az volt a célja, hogy rádöbbentse a nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania. Központi gondolata: a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Hitelt a birtokos azért nem kap, mert az ősiség elavult intézménye akadályozza a nemesi birtokok szabad adásvételét. Gátja a modernizálásnak maga a nemesség kiváltságrendszere, az alacsony értékű robotmunka meg a feudálisipari-kereskedelmi-szolgáltatási rendszerek együttese. Vádolja a nemességet, mivel az visszaél a jobbágyok - "a haza legszámosabb" és így legfőbb tekintetre méltó részének, "minden terhek türelmes viselőjének" - munkájával. Kritikusan tárgyalja Magyarország elhelyezkedését a Habsburg Birodalomban, mégis az ország felemelkedésének akadályozó tényezőit inkább nemzeti hibáinkban, nem pedig a bécsi kormányban keresi. A nemesség önkritikátlan, eltelik nemzeti múltjának dicsőítésével, ezért önkritikus látásmódra, kiművelt emberek sokaságára van szükség.

A "Hitel"-ben kifejtett gondolatait taglalta a két következő munkájában, a "Világ"-ban és a "Stádium"-ban. A "Világ" 1831 -ben jelent meg Dessewffy József Hitelt bíráló írására válaszolva, azzal a céllal, hogy világot, azaz világosságot teremtsen a főnemesek által félreértett gondolatait illetően.. Később , de még mindig 1831 -ben írta meg a "Stádium" című munkáját, mely egy 12 pontból álló program volt a z 1832 -ben megnyíló országgyűlésre. Programjában Széchenyi sürgeti a jobbágyság helyzetének javítását, az ősiség eltörlését, a parasztság szabad birtoklási jogát, az ipar és kereskedelem szabadságát. Burkolt formában, de már megjelent a jogegyenlőség és a közteherviselés - vagyis a nemesség kiváltságai feladásának- gondolata is. A "Stádium" nyomtatását a cenzúra megtiltotta. Csak külföldön került sajtó alá, 1833 őszén jutottak Magyarországra becsempészett példányok.

Széchenyi ország-modernizációs tevékenysége

Írásai mellett nagyrészt vállalt a gyakorlati tevékenységekből is. 1830. szeptember 4. Megtette első útját Bécs és Pest-Buda között az angol vállalkozók alapított Első Dunagőzhajózási Társaság első gőzhajója az "I. Ferenc". A Társaság életében jelentős változásokat hozott Széchényi. Tervei között szerepelt a Duna hajózhatóvá tétele és a folyami közlekedés megteremtése a Fekete-tengerig s azon át Konstantinápolyba. Példájára több magyar arisztokrata vásárolta meg a Társaság részvényeit. 1833-ban a Társaság egy másik "Duna" nevű (később "Argó"), 1834-ben egy harmadik "Pannónia" nevű gőzhajót is üzembe állított. A Társaság beszerzett egy tengerjáró gőzöst, s azzal Odesszába, illetve Konstantinápolyba tett utakat. 1835-ben megszerezték az Óbudai szigetet. Ez téli kikötőül és hajóépítő műhelyként szolgált. 1836-ban Széchényi kezdeményezésére Sopronban, majd Pesten alakult részvénytársaság gőzgéppel működtetett hengermalom építésére. Utóbbi napi 17 tonna lisztet állított elő. Meghajtó gőzgépe a maga 30 lóerejével a legnagyobb volt az országban. Széchenyi még részt vett a Kereskedelmi Bank alapításában, foglalkozott a magyar színház kérdéseivel; példájával és ösztönzésével elősegítette a bortermelés és selyemhernyó-tenyésztés fokozódását, színvonalát; királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozásának hatalmas munkáját, 1840-es években a Tisza szabályozás megindítása, a balatoni gőzhajózás életre hívása emelkedik ki gyakorlati tevékenységeiből.

A Lánchíd megépítése

A Lánchíd megépítése is Széchenyi nevéhez kapcsolódik, ugyanis ő volt a legfőbb kezdeményezője, mondhatni "motorja" az egész vállalkozás megindításának és végrehajtásának. Ez volt az első állandó híd Pest és Buda között, korábban csak úgynevezett hajóhídon lehetett átkelni Pestről a budai oldalra (vagy vissza). Mivel a hajóhíd teherbírása korlátozott volt és jégzajláskor, illetve hajók áthaladásakor nem is működhetett, a városnak óriási szüksége volt egy igazi, állandó hídra. Széchenyi pártfogásába vette az ügyet: 1832-ben úgynevezett hídegyletet alapított, majd 6 évvel később Andrássy Györgyel együtt Londonba utazva megbízta William Tierney Clarkot a Marlow Bridge hasonmásának, azaz a pest-budai Lánchídnak a megtervezésével. Az építési munkálatok 1842-ben indultak meg, az átadásra pedig 1849 november 21 -én került sor, Haynau rémuralmának időszakában. (Ekkoriban a gróf már a döblingi intézetben lakott.) A magyar nemeseket itt kötelezték először hídpénz fizetésére, így azt mondhatjuk: a Lánchíd adta a közteherviselés első példáját országunkban.  A híddal egyébként Széchenyi dédelgetett tervét is siettetni kívánta: az ország fővárosává emelni Pest-Budát; ezt a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga is segítette. A Várhegy-alagút megépítésének terve ugyancsak Széchenyitől ered. 

Széchenyi magánélete

Zichy Károly gróf felesége, Seilern-Aspang Crescence osztrák grófnő és Széchenyi István közt már 1824 -ben fellobbant a szerelem annak ellenére, hogy a hölgy foglalt volt, ráadásul 7 gyermek anyja. Amikor azonban a férj elhalálozott, végre egymáséi lehettek. Széchenyi legtermékenyebb korszakában, 1836 februárjában vette feleségül az özvegyet Budán, a krisztinavárosi templomban. A pár első gyermeke Béla 1837 -ben, második fiúk Ödön pedig 1839 -ben született.

Ellentétek Wesselényivel és Kossuthal

Miközben gyakorlati munkája a polgári követelmények kielégítésére irányult, politikai programjában egyre inkább megtorpant, szembefordult a haladás új és igazibb követőivel. Először barátjával: Wesselényivel hasonlott meg, már az 1830-as évek elején. Az első reformországgyűlés (1832-36) harcaitól távol tartotta magát, de Kossuth Lajos 1841. január 2-án megindított "Pesti Hírlap"-ja már nyílt fellépésre késztette, valójában a radikalizálódás ellen. "Kelet Népe" című művében a forradalomtól rettegve vádolja Kossuthot, hogy "izgatásával" veszélyezteti a békés reformtörekvéseket, hogy "a szívhez szól, ahelyett, hogy az észhez szólna". Kossuth higgadt, de határozott válaszában visszautasította Széchenyi vádjait, ugyanakkor az 1830-as évek Széchenyijéről megállapítja, hogy "Ujjait a kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak." - A polgári átalakulást a főnemesség vezető szerepével összeegyeztetni kívánó Széchenyit, az uralkodóház és amonarchia hívét a következő években is mélységes szakadék választotta el a liberális nemesség radikalizálódó vezetőitől. Az MTA 184-i nagygyűlésén tartott ünnepi beszédében a nemzeti mozgalom előrehaladását elemezve elítélte az erőszakos magyarosítást. Ezt a helyes álláspontját is azonban elsősorban a monarchia széthullásától való félelem diktálta. Kossuth gazdasági kezdeményezéseit: a Védegylet, a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság alapításait is azért támadta, mert attól tartott, hogy ezek Béccsel való összeütközés és a forradalom felé viszik az országot. Amikor Kossuth 1847 elején a Hetilapban levonta az 1846-i galíciai parasztfelkelés tanulságait s a jobbágyfelszabadítás és a közös teherviselés egyszerre történő, azonnali megoldását történeti kényszernek nevezte, Széchenyi ezt forradalmi izgatásnak látta és a Politikai programtöredékek című röpiratában parasztlázítással vádolta meg ellenfelét és felszólította, hogy lépjen le a politika mezejéről.

Az 1848 -as forradalomban

Az utolsó nagy reform országgyűlés 1847 őszén kezdődött. Széchenyi azonban nem a rangjának kijáró főrendi-házi követként, hanem a képviselőházban (alsóház) akart jelen lenni, hisz jól tudta, a fontos események, reform gondolatok és viták ott fognak majd tmegjelenni. Ennek érdekében viszont meg kellett méretnie magát a választásokon, így végül a Moson vármegyében történt megválasztása után az alsó táblán  próbálta ellensúlyozni Kossuth irányító szerepét. Több alaklaommal is vitába keveredtek egymással, például a közlekedés ügyében. Mivel Széchenyi ekkor már három éve volt a Helytartótanács közlekedési biztosa, átgondolt tervei voltak a magyar vasútrendszer fejlesztéséről. A vita Kossuthtal abban állt, hogy egy sugaras rendszerű országos vasútfejlesztést hajtsanak e végre, vagy csupán a Fijume-Vukovár vonalat építsék ki, ahogyan Kossut akarta. A vitát Széchenyi nyerte. Az országgyűlés menete a reformok terén azonban mindeközben alakadt. Amikor március 3 -án Kossuth felolvasta követeléseiket, ám azok ismét elutasításra találtak, és Pestről forradalmat sejtető mozgolódás hírei érkeztek Pozsonyba, Széchenyi megrémült a forradalom és káosz lehetőségétől. Ezért Apponyi gróffal és István nádorral együtt  március 3-án Bécsbe utazott Metternichel tárgyalni. Ami ekkor itt történt, azt nyugodtan nevezhetjük politikai pályája mélypontjának: kétségbeesésében felajánlotta ugyanis, hogy megfelelő felhatalmazás birtokában teljhatalmú királyi biztosként fegyveres erővel szétkergeti a rendi országgyűlést, megelőzendő, hogy azt, illetve az országot magával ragadja az európai forradalmak hulláma. Széchenyit azonban szerencsére a vele szembeni bizalmatlanság megkímélte attól, hogy ilyen szégyenletes szereppel "koronázza meg" politikai pályáját. Miután dolgavégezetlenül visszatért Pozsonyba, újra aktí részese lett az eseményeknek.

A fordulatot a párizsi majd bécsi forradalom híre hozta meg.  Végre a diéta mindkét háza elfogadta azt a Kossuth által előterjesztett felirati javaslatot, mely rögzítette Magyarország polgári átalakulásának legfontosabb alapköveit. Ide tartozott a közteherviselés, az állami kárpótlású  úrbéri örökváltság, a királyi városoknak adandó szavazati jog megteremtése, a fmagyar országgyűlésnek felelős nemzeti kormány létrehozása, az Erdéllyel történő unió, a sajtó törvény és a feudális maradványok felszámolása, vagyis az ősiség, a 9-ed a 10-ed és a robot eltörlése. Széchenyi is részese volt  tehát azon 59 alsóházi és 13 felsőházi követnek, akik 1848 március 15 -én reggel 10 órakor a Ferenc Károly gőzösön  Pozsonyból Bécsbe vitték a fontos törvényelőkészítő javaslatokat. A hajón Széchenyi javasolta, hogy kéréseik közé vegyék fal azt is, hogy a reformokat pártoló István nádor a király helyettese legyen. (Később ennek köszönhetően tudta István miniszterelnöki megbízással szóban ellátni Batthyányt.) Bécsben a forrongó tömeg éljenzéssel fogadta a magyar küldöttséget, ám az államtanács döntésére várniuk kellett másnapig. A Kossuthék által a királynak átadott felirat vitája az államtanácsban zajlott március 16 -án éjszaka, a király nagybátyjának Lajos főhercegnek elnökletével. A döntés meghozatala előtt az osztrákok magát Széchenyit is meghallgatták, aki meggyőzte őket a követelések jóváhagyásáról (Eszterházyval és István nádorral együtt) Így a király végül nagyrészt a bécsi és pesti forradalmak nyomására végül aláírta a követeléseket.

Széchenyi örömmel fogadta a vértelen forradalom győzelmét, az uralkodó által szentesített polgári átalakulást. Március 17 -én a következőket írta bizalmas titkárának, Tasner Antalnak:

" ... Az én politikám biztos volt, de lassú, Kossuth egy kártyára tett mindent és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán 20 év alatt nem bírhatott volna előállítani! Ha reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység s több a polgári erény, mint a dicsvágy, én biz' azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok!"

Széchenyi az áprilisi törvények magalkotása után maga is részt vállalt a később megalakult Batthyány kormány munkájában, s mint közlekedésügyi miniszter nagy energiával látott hozzá, hogy megteremtse közlekedési programjának előfeltételeit.1848 április 10 és 1848 szeptember 4 közti 5 hónapban a közlekedés és közmunkaügyi minisztérium lelkes vezetője volt.

Széchenyi összeomlása

A miniszteri munka lekötötte ugyan, ám 1848 nyarán a Bécs és a független Magyarország közötti ellentétek fokozódó kiélesedése felizgatta. Bécs ultimátumát, amely meg akarta fosztani Magyarországot azoktól a márciusi vívmányoktól, amelyeket teljes meggyőződésével helyeselt, felzaklatott idegrendszere nem bírta elviselni.

Egyre határozottabban jelentkeztek rajta az elmebaj tünetei és egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után 1848. szeptember 5-én háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe, ahol hosszú éveket töltött elborult elmével az ideggyógyintézetben. 1857-re derült fel annyira, hogy megkísérelje újból papírra vetni gondolatait. Feljegyzéseiben (amelynek Károlyi Árpád a Nagy Magyar Szatíra címet adta) leszámolt Bécshez fűzött illúzióival. Rapszodikus párbeszédekben rögzítette gondolatait; ez a gyilkos vitairat nevetségessé teszi s magyarországi abszolutizmus kegyetlen és ostoba rendszerének kieszelőit. A Nagy Magyar Szatíra kéziratban maradt, de lényeges gondolatait felhasználta a kormány által sugalmazott és a Bach-rendszer eredményeivel dicsekvő röpirata írt válaszában. A Blick auf dem anonymen Rückblick (német "Pillantás a névtelen visszapillantásra") név nélkül Londonban jelent meg 1859-ben. Széchenyi valóságos sajtóközpontot rendezett be a Bécs melletti döblingi gyógyintézetben. Memorandumokat juttatott el az angol, a francia kormányhoz. Röpiratokat írt, hogy Bécset engedményekre kényszerítse az 1859. évi válság idején. A rendőrség felfigyelt politikai tevékenységére, házkutatást tartottak, majd értésére adták: tisztában vannak azzal, hogy a gyógyintézetet politikai menedékhelynek használja fel. Széchenyi ezt fenyegetésnek vette, és 1860. április 8-ra virradó éjszaka főbe lőtte magát. Temetése az abszolút rendszer elleni tiltakozássá növekedett.

A hagyatékában fennmaradt Disharmonie und Blindheit (német egyenetlenség és vakság) című befejezetlen munkája arról tanúskodik, Széchenyi eljutott oda, hogy az 1848-49-i magyar tragédiáért elsôsorban Bécsettegye felelőssé; az ellenzék reformmozgalmáról itt több megértéssel ír, mint életében bármikor. - Széchenyi nagy utat járt be. Osztályából elsőnek ismerte fel a polgári reformok szükségességét, s ha nem is következetesen, de nyíltan hirdette azokat; gyakorlati tevékenységével segítette megvalósításukat. Élete végén szembefordult az addig általa sérthetetlenként tisztelt Habsburg-házzal is. Életművében sok a következetlenség. A Habsburg ellenforradalommal kiegyezésre törekvő nemesség csak a forradalomellenes nézeteit, illetve így értelmezett gondolatait népszerűsítette. A proletárforradalomtól rettegő véres ellenforradalom pedig egészen szemérmetlenül Széchenyi forradalom-ellenességével igyekezett magát igazolni. Népének szeretete, az emberi haladásba vetett hite, áldozatkészsége, akaratereje, alkotó szenvedélye, szívós gyakorlati munkássága a magyar történet nagyjai sorába emeli. Méltán viseli a "legnagyobb Magyar" nevet. (232/7367)

Harmat Árpád 

  • Gróf Széchenyi István élete - Történelem cikkek /tortenelemcikkek.hu/
  • Fónagy Zoltán – Dobszay Tamás: Széchenyi és Kossuth. Kossuth Kiadó, Budapest, 2003 (lektorálta: Hermann Róbert)
  • Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Osiris Kiadó, Budapest 2002.

avonal.jpg

Hasonlóan érdekes posztjaink: Hitler tábornoki kara, A Wehrmacht páncélosai, A Midway -i csata, Adolf Hitler ifjúsága, A német összeomlás okai 1945-ben, Hitler bunkere, A szovjet támadás Lengyelország ellen (1939), A Molotov-Ribbentrop paktum,

Egyéb posztokkal, érdekességekkel itt is várunk: Történelemrajongók klubja logo_tortenelmi_ujabb.jpg

2021.02.01. 23:35

Hitler és a német tábornoki kar [38.]

Korábbi cikkeinkben több német tábornokot is bemutattam, kiemelve például Erich von Manstein rendkívüli stratégiai tehetségét, Heinz Guderian hadműveleti - harctéri sikereit, Sepp Dietrich páncélos tapasztalatait, Erwin Rommel rendkívüli képességeit az Afriakorps élén és Gerd von Rundstedt frontvezetői tekintélyét. Ötükön kívül olyan további híres és sikeres német tábornokok szolgálták a III. Birodalmat, mint Hasso von Manteuffel, Albert Kesselring és Walter von Reichenau, akik a maguk harctéri területein komoly elismerést tudtak kivívni (mind az ellenség, mind pedig saját alárendeltjeik szemében). A tervezést, központi irányítást (OKW, OKH) illetően Wilhelm Keitel, Alfred Jodl és Franz Halder illetve Kurt Zeitzler neve emelhető ki, a hadsereg- front-, hadtest-, és hadosztály parancsnokok sorában pedig Ewald Kleist, Günter von Kluge, Wilheml List, Walter Model, Kurt Student és Wilhelm Bittrich tábornokok érdemelnek feltétlenül említést.

tabornokok.jpg

Hitler a Barbarossa hadművelet előtt, tábornokaival (középen Himmler, a hasa előtt összefogott kézzel, jobbján Wilhelm Keitel, balján Borman) kép forrása: asisbiz.com

Ami Hitler és az említett tábornokok kapcsolatát illeti, az együttműködés négy korszakra bontható: az első időszakot a Führer és a parancsnoki kar távolságtartása jellemezte és az utolsó birodalmi hadügyminiszter, Werner von Blomberg menesztéséig (1938 januárjáig) tartott. Ezekben az években - vagyis Hitler kancellári kinevezése (1933 januárja) és Blomberg menesztése (1938 januárja) között - a Führer több parancsnoki láncolat segítségével tartotta a kapcsolatot hadserege vezetőivel. Ám 1938-ban teljesen átalakította a német hadvezetést és maga állt a hadsereg élére. A második korszak így 1938 és 1943 eleje között, már a Wilhelm Keitel és Alfred Jodl vezette OKW (Oberkommando der Wehrmacht) és Hitler szoros együttműködésével telt. A Führer a sztálingrádi fordulatig többnyire reális döntéseket hozott, így ezeket az éveket még egy többé-kevésbé együttműködő viszony jellemezte. Következett a kudarcok ideje, a harmadik korszak, 1943 tavaszától az 1944 nyári merényletkísérletig (1944 július 20-ig) tartott. Ekkor már a frontokon sorra bekövetkező kudarcok és Hitler pszichés problémái egyre több irreális döntésre késztették a Führert, viszonya fokozatosan megromlott még kedvenc tábornokaival is. Végül Hitler és tábornokai viszonyában következett a negyedik, utolsó korszak 1944 július 20 (a már említett merénylet-kisérlet) és öngyilkossága (1945 április 30.) közti 9 hónap, amikor a Führer bizalma megrendült szinte minden tábornokában (üldözési mániássá vált) és teljesen irreális, a végén már az őrültséggel határos katonai parancsokat adott.

nemet_tabornokok.jpg

A Wehrmacht négy legendás tábornoka

Ilyen irreális parancs volt, hogy 1945 márciusában tábornokai tanácsa ellenére birodalma legutolsó páncélos-tartalékait - a 6. (SS) páncéloshadsereget (mely egyéb alakulatokkal kiegészítve közel 700 db páncélost jelentett) nem Berlin védelmére rendelte, hanem Magyarországon vetette be a Tavaszi ébredés hadműveletben. A korszerű harckocsikat (Tigriseket, Párducokat) teljesen értelmetlenül vesztegették el a németek, Hitler makacssága miatt, pedig azok kulcsfontosságúak lettek volna a német főváros megvédésében. (A süppedékes, laza és sáros dunántúli talajon sorra akadtak el, majd könnyű prédáivá váltak a szovjet tüzérségi lövegeknek és harckocsiknak.) Ugyancsak az őrültséggel volt határos Himmler frontparancsnoki kinevezése is, amikor a birodalmi belügyminisztert (és SS vezért) - aki sokkal inkább volt rendőr mint katona (és egyáltalán nem értett a hadvezetéshez) - több front-hadsereg élére helyezett (ami természetesen katasztrofális eredményt hozott a keleti front északi részein). Harmadik helyen lehet említeni - számtalan tehetséges tábornokának értelmetlen leváltásán túl - hírhedt Néro parancsát (elpusztítandó minden, ami ellenséges kezekbe kerülhet), illetve az a tényt, hogy közel 6 ezer olyan németet végeztetett ki 1944 második felében és 1945 elején, akiket a merényletének részesének gondolt. ("Selyemzsinórt" küldetett még egykori "sztár-tábornokának" Rommelnek is, mert szerinte tudott a merénylet-kísérletről, mégsem csinált ellene semmit.) Utolsó hónapjaiban 1945 márciusában és áprilisában, amikor már minden fronton egyértelmű volt az összeomlás sorra váltotta le legjobb vezetőit, köztük az öreg Rundstedt tábornagyot is, akinek pedig megkérdőjelezhetetlen tekintélye volt a tábornoki karban. 1945 áprilisában idegrendszerének összeomlása és a tragikussá váló fronthelyzet miatt rendszeresen intézett kirohanásokat tábornokai ellen, akik szerinte több esetben nem hajtották végre parancsait és ezért fordult végzetesre a helyzet.

hitler_tabornokai.jpg

Hitler tervezési megbeszélést tart 1940 júliusában a Berghofban. Mögötte az asztalra támaszkodva Jodle, tőle balra, csípőre tett kézzel Keitel. Kép forrása: iwm.org.uk

A Führer utolsó hónapjaiban hangoztatott igazságtalan ítéletei dacára, egyértelműen a történelem legjobb tábornoki karát tudhatta magáénak. Ami a legjobb német tábornokokat illeti, öt csoportjukat lehet megkülönböztetni: első körbe tartoznak a csúcs-vezetők, akik a harcterektől távol, a Führer hadsereg-irányítási rendszerének legtetején dolgoztak, miközben összehangolták a frontok, hadseregcsoportok, nagyobb szervezeti egységek hadműveleteit. Ide tartozott Wilhelm Keitel tábornagy (a Wehrmacht első embere), Alfred Jodl vezérezredes (vezérkari főnök) és Franz Halder vezérezredes (OKH vezető) is. A második csoportot a nagy tervezők, hadműveleti újítók alkották, mint például Heinz Guderian és Kurt Student. Nekik sokat köszönhetett Hitler a háború kezdeti szakaszában (Sztálingrád előttig), például Guderiannak a német páncélos fegyvernem létrehozását. Harmadik csoportba sorolhatóak azok a frontparancsnokok, akik ideig-óráig (gyakran évekig) élvezték a Führer feltétlen bizalmát, mint Gerd von Rundstedt, Walter Model, Albert Kesselring, Walter von Reichenau és Erich von Manstein. Negyedik körbe sorolhatóak a nagy bukások elszenvedői, akiket valamilyen okból véglegesen állított félre Hitler (mint: Ludwig Beck, Wilhelm List vagy Walther von Brauchitsch). És végül az ötödik csoport tagjai azok, akik legendás hírneveiket hadtest, vagy hadosztály parancsnokokként szerezték, mint Erwin Rommel és Sepp Dietrich (Hitler legbizalmasabb SS tábornoka). 

hitler_megbeszeles.jpg

Hitler hadműveleti megbeszélést tart tábornokaival a keleti fronton, 1943 februárjában. Jobbján Richard Ruoff tábornok, balján Zeitzler vezérezredes. Kép forrása:  ullstein bild / ullstein bild

Összefoglalásul kiemelendő: bár Hitler tábornokai kétségtelenül a rossz oldalon álltak, a nácizmust szolgálták és egy őrült megalomán világhódító törekvéseit segítették, valójában mint katonák, tisztek, hadvezérek és katonai stratégák az akkori világ legjobbjai közé tartoztak. Németország 1945-ben bekövetkező veresége nem a német tábornoki kar inkompetenciáján, hanem Hitler hozzá nem értésén a nemzetközi helyzet alakulásán és egy igazságtalanul aljas rendszer nagyon is kiszámítható - szükségszerűen bekövetkező - bukásán múlott. /A posztban 20 második világháborús német tábornok kerül említésre./

Harmat Árpád 

avonal.jpg

Hasonlóan érdekes posztjaink: A Wehrmacht páncélosai, A Midway -i csata, Adolf Hitler ifjúsága, A német összeomlás okai 1945-ben, Hitler bunkere, A szovjet támadás Lengyelország ellen (1939), A Molotov-Ribbentrop paktum,

Egyéb posztokkal, érdekességekkel itt is várunk: Történelemrajongók klubja logo_tortenelmi_ujabb.jpg

2021.02.01. 23:35

 

A II. világháborút lezáró fegyverszünetek [37.]

Nem mindig egyértelmű a hazai közgondolkodásban, de a második világháború hivatalosan 1945 szeptember másodikán ért véget (épp 75 éve), amikor Japán nevében Sigemicu Mamoru külügyminiszter aláírta a fegyverszünetet a Tókiói-öbölben horgonyzó amerikai Missouri csatahajó fedélzetén. Ugyanakkor Európában már május 7-én egyezmény született a harcok befejezéséről. Ám ezt a bizonyos egyezmény komoly viták övezték, mert Sztálin kifogásolta, hogy azt Franciaországban és a nyugati fronton írták alá. Így követelt egy második, szerinte hivatalosnak tekinthető fegyverszünetet is Berlinben. De nézzük, hogyan is történt mindez?

fegyverszunet1.jpg

kép forrása: Wikipedia

Adolf Hitler, a második világháború utolsó napjaiban, 1945 április 30 -án lett öngyilkos berlini bunkerében. Halálával lehetővé vált a szövetségesekkel való német fegyverszüneti tárgyalások megkezdése. Korábban ezt kizárta a Führer elvakultsága. Azok a német vezetők ugyanis, akik próbálkozni merészeltek valamiféle kapcsolatfelvétellel a nyugati hatalmak irányába - például 1945 áprilisában Göring és Himmler – kegyvesztettekké váltak. Hitler mindkét közvetlen bizalmasát megfosztotta minden  tisztségétől, amint fülébe jutott hűtlenségük. Göring május 9-én, Himmler május 23-án került a szövetségesek fogságába. A Führer halála után Göbbels lett az új kancellár, ám május elsején ő is öngyilkosságot követett el. Martin Bormann, Hitler közvetlen bizalmasa és kancellária minisztere ekkor úgy döntött: elküldi Hitler hátrahagyott levelét Flensburgba Karl Dönitz tengernagynak.

fegyverszunet_donitz_speer_jodl.jpg

A III. Birodalom végnapjainak figurái: Speer, Dönitz, Jodl (kép forrása: DPA, thelocal.de)

A levélben a Führer Németország köztársasági elnökévé nevezte ki az akkoriban 54 éves, legendásan népszerű tisztet. Dönitzet meglepte a kinevezés, hiszen Himmler ekkor még aktív szolgálatban állt és senki nem tudott kegyvesztettségéről. Végül elfogadta a megbízást és kormányt alakított. Ebben a kormányban felbukkantak régi Hitler-bizalmasok is, pl: Albert Speer és Alfred Rosenberg, de Dönitz érezhetően arra törekedett, hogy az SS és a nácik mellőzésével alakítsa ki az ország új vezetését.

Dönitz legfőbb feladata az 1945 május elsejei hatalomra kerülését követő 8 napban a fegyverszünet tető alá hozása lett. A harcok még szerte Európában tomboltak, ugyanakkor egyes régiókban közel állt a vég. Május 2-án letette a fegyvert az olaszországi német hadseregcsoport, és ezen a napon Berlin is kapitulált. A Konsztantyin Rokosszovszkij marsall vezette 2. Belorusz Front gőzerővel tört Dánia irányába, hogy megelőzve az angolokat birtokba vegye a félszigetet. A szövetségesek számára nyilvánvalóvá vált: sietni kell a fegyverszünettel, mert Sztálin az 1945 februári jaltai egyezményeket megszegve, Nyugat-Európa felé próbálja majd bővíteni befolyási övezeteit.

Az első komolyabb német – angol tárgyalások 1945 május 4-én zajlottak von Freideburg tengernagy és Montgomery tábornagy törzse között Lübeckben. Ennek eredményeképp a német hadsereg Észak-németországi, hollandiai és dániai alakulatai letették a fegyvert. Sztálin örjöngött hiszen ezzel Szczecinnél állomásozó egységei elestek annak lehetőségétől, hogy bevonuljanak Dániába.

fegyverszunet_reims.jpg

A Reims városában aláírt fegyverszünet 1945 május 7 (kép forrása: history.navi.mil)

Következett május 7., a szövetségesek végső fegyverszünetet javasoltak a Dönitz vezette kormányzatnak, mely azt elfogadta. 1945 május 7 –én hajnali 2 óra 41 perckor a franciaországi Reimsben egy iskolaépületben - mely már hónapok óta volt a szövetségesek főhadiszállása és Eisenhower irányító-központja, három magas rangú német tábornok jelent meg, mégpedig Alfred Jodl vezérezredes, Hans Friedeburg admirális és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy. A német küldöttséget hat szövetséges tábornokból álló bizottság fogadta: Walter Bedell Smith tábornok (Eisenhower vezérkari főnöke) és Carl Spaatz az USA légierejének parancsnoka vezetésével. (A további négy amerikai, angol illetve szovjet tábornok neve a következő: Morgan, angol altábornagy, Francois Sevez francia tábornok, Ivan Csermurev és Ivan Szuszlaparov szovjet tábornokok.) Eisenhower és helyettese Arthur Tedder angol légimarsall szándékosan távol maradtak az aktustól, hogy ezzel is növeljék a németek megaláztatását. Jodl a hajnali időpontban négy példányban írta alá a fegyverszüneti okmányt, mely aznap este 11 kor lépett érvénybe.

Bár az eseményen két szovjet tábornok is jelen volt, és az okmány szövegében is szerepelt a Szovjet Főparancsnokság, mely előtt szintén vállalják a németek a fegyverletételt, Sztálin mégis ragaszkodott ahhoz, hogy másnap este, Berlinben, külön a szovjetek előtt is legyen egy ünnepélyes fegyverletételi okmány-aláírás. Így végül másnap, május 8 -án, éjfél után a berlini karlshorsti katonai műszaki tiszti-iskola épületében is aláírták a fegyverszünetet, mégpedig Georgij Konsztantyinovics Zsukov tábornok előtt! A most is háromfős német küldöttséget, mely a három fegyvernem vezetőiből állt (szárazföldi erők, haditengerészet, légierő) ezúttal Wilhelm Keitel tábornagy vezette. Másik két tagja: Friedeburg tengernagy és Stumpff repülő vezérezredes voltak.

fegyverszunet_berlin.jpg

A berlini fegyverszünet (1945 május 8.) A jobboldali képen: Keitel látható

A berlini aláíráson már megjelent Eisenhower helyettese is (Arthur Tedder) illetve Carl Spaatz tábornok és J. de Lattre de Tassigny francia hadseregparancsnok. Érdekesség, hogy bár a két fegyverszünet teljesen hivatalosan történt, a németek egyes egységei még napokig tovább harcoltak például a Balkánon (Jugoszláviában) és Csehországban. Ferdinand Schörner egészen május 13-ig harcolt egységei élén.

Franciaországban május 8-án nemzeti ünnepként és munkaszüneti nappal ünneplik a II. világháború végét, az angolszász országokban, bár nem tartanak munkaszüneti napot, de szintén ezen a napon ünneplik a II. világháború befejezését. Ázsiában a háború azonban májusban, júniusban sőt egész nyáron is tovább folyt. A fegyverszünet aláírására csak 1945 szeptember 2-án került sor, mégpedig a tókioi öbölben horgonyzó Missouri csatahajó fedélzetén. A világháború ezzel mindenhol véget ért, 70 millió halálos áldozatot hagyva hátra.

A háború utolsó napjainak "főszereplői" mind sajátos sorsot kaptak. Göringet halálra ítélte a nürnbergi nemzetközi bíróság, ám kivégzése előtt öngyilkos lett cellájában (1946 október 15-én). Himmler, az SS teljhatalmú ura hamis papírokkal menekülni próbált (egyszerű őrmesternek adva ki magát), de  Hamburg közelében egy igazoltatáskor gyanúsnak tartották az angol katonák és őrizetbe vették. Kihallgatása közben vett szájába ciánkapszulát és lett öngyilkos (1945 május 23-án). Dönitz 10 éves börtönbüntetést kapott a nürnbergi perben, melyet le is töltött, majd egy Hamburg közeli kis faluban élte le hátralévő életét. Megírta önéletrajzát és csak 1980-ban, 89 évesen halt meg szívroham következtében. Keitel nem volt annyira szerencsés, hogy magas kort éljen meg: a nürnbergi bíróság halálra ítélte és kivégeztette 1946 október 16-án (64 évesen). Alfred Jodlt ugyanez a sors érte, őt is felakasztották a per végén. 

Ha érdekesnek találtad, itt is várunk: Történelemrajongók klubja logo_tortenelmi_ujabb.jpg

2020.09.12.12:40

A nándorfehérvári diadal (1456) [36.]

A nándorfehérvári diadal a magyar történelem egyik legdicsőbb nagy győzelme volt, melyhez talán csak a pozsonyi csata (907), az egri várvédés (1552), vagy a isaszegi ütközet (1849) hősies helytállása mérhető. Nándorfehérvárnál ugyanis éppen ma 564 éve, július 4 és 22 közt a Hunyadi János és Kapisztrán János vezette magyar seregek hatalmas oszmán túlerő ellenében védték meg az ország déli kapuját. A bravúros siker révén a Magyar Királyság és vele Európa is hét teljes évtizedre menekült meg a török invázióktól.

nandorfehervar0.jpg 

Tovább

A poltavai csata a történelem egyik legnagyobb ütközete [35.]

Éppen most, június 27-én volt évfordulója a Nagy északi háború döntő összecsapásának, a poltavai csatának, mely a világtörténelem egyik legjelentősebb ütközeteként vált a hadtörténet részévé (1709 június 27-én). A Nagy északi háborúban minden jelentős Észak-európai állam részt vett, hiszen a küzdelem tétje a regionális nagyhatalom Svédország visszaszorítása és az értékes baltikumi területek felosztása volt.

eszaki_poltava.jpg 

Tovább

A hitleri német hadsereg páncélosai [34.]

A második világháború legfontosabb szereplői a légierő repülői mellett a páncélosok voltak. A legfontosabb csatákban a győzelem  többnyire ezeken a "gépszörnyeken" múlott. A német hadsereg két külön fegyvernembe sorolta őket: az egyik a harckocsi fegyvernemet jelentette (körben forgó toronnyal és a menet közbeni tüzelés lehetőségével rendelkező páncélosok esetében) a másik a tüzérséget (önjáró lövegekkel, illetve páncélvadászokkal).

Ami a német harckocsikat illeti: a Panzer I és Panzer II. még alig-alig volt harckocsinak nevezhető (aprócska tűzereje és tömege miatt), ám 1936-tól Heinz Guderian vezérőrnagy hatására megkezdődött egy komolyabb harckocsi-program, és a Panzer III. gyártása, amivel a német páncélos haderő-fejlesztés új szakaszába lépett. Innentől egyre komolyabb páncélosok kerültek ki a III. Birodalom gyáraiból: már 1937-ben megjelent a Panzer IV. (75 mm-es löveggel), 1943-ban pedig a Panzer V és VI. (közismertebb nevükön: Párduc és Tigris). Az előbbi ugyancsak 75 mm-es harckocsiágyúval, utóbbi a rettegett 88 mm-es löveggel (amihez 56 tonnás tömeg társult).

panzer4_j.jpg 

Tovább

Trianon: 100 éve írták alá [33.]

A Trianon név hallatán sok minden eszünkbe juthat, de minden felmerülő gondolatunk a 100 évvel ezelőtt bekövetkezett nemzeti kudarchoz és katasztrófához vezet vissza. Kerek egy évszázaddal ezelőtt ugyanis, - egészen pontosan 1920 június 4 –én délután 16 óra 32 perckor - a Párizs melletti Versailles kastély-együttes Grand Trianon épületének fő folyosóján - a Galerie des Cotelles egyik asztalánál - hazánk képviselőire egy igazságtalan békeszerződés aláírását kényszerítették.

trianon1_festmeny.jpg 

Tovább

Midway: fordulat a II. világháborúban a Csendes-óceánon [32.]

Japán már 1933-ban a háború útjára lépett, amikor expanzív külpolitikába kezdve megszerezte magának Észak-Kínát, ahol egy Japánhoz hű bábállamot alapított (Mandzsukuo). Egyes történész-vélemények szerint már ekkor kezdetét vette a második világháború. Alig 4 évvel később, 1937-ben az egyik legősibb japán szamuráj-família, a Fudzsivara-család leszármazottja, Konoe Fumumaro herceg került Japán élére (mint miniszterelnök). Az új vezető a német nácizmussal és az olasz fasizmussal való szorosabb kapcsolatokra törekvő Tódzsó Hidekit választotta maga mellé hadügyminiszternek. A két vezető - Fumumaro és Hideki - együtt tűzték ki célul Japán világhódító birodalomépítését, így Kína, Indokína, végül az USA megtámadását. Amerika és Japán viszonya a szigetország elleni USA embargó bevezetése és Japán indokínai terjeszkedése után mérgesedett el.

midway_anyahajo.jpg 

Tovább

5 érdekesség 1848 március 15. kapcsán [31.]

A három nagy nemzeti ünnepünk közül március 15. megünnepléséhez szokott a legtöbb történelmi publikáció és magyarázat kapcsolódni, talán nem véletlenül. A korszak - vagyis a reformkor és a forradalom illetve szabadságharc - ugyanis történészeink által alaposan fel lett dolgozva, ahhoz számtalan érdekesség kapcsolódik. Ezek közül most, jelen posztomban ötöt szeretnék kiemelni.   

Tovább
süti beállítások módosítása