Sokat változott az érettségiztetés rendszere az elmúlt években, évtizedekben, amióta tanárként is nyomonkövethetem az újításokat. Jó sok évvel ezelőtt, 1991-ben amikor még jómagam érettségiztem csak szóban kellett számot adni tudásunkról, majd 2005-től kialakult az írásbelizés szokása (a szóbelizés mellé) és a kétszintű (közép illetve emelt) érettségik bevezetése. Közben 2010-től a súlypont a forrásokra tevődött, és már a gimnáziumokban afféle amatőr történészeket kezdett el képezni a szakma, amivel sok történelemtanár és történész már akkor sem értett egyet.

Én már sok-sok évvel ezelőtt is Dr Hahner Péter történész, tanszékvezető egyetemi docens véleményét osztottam, aki néhány éve így fogalmazott:

"Sajnos nem tudok egyetérteni a magyar középiskolai oktatással, ami a hangsúlyt a forrásközpontú történelemoktatásra helyezi. A források azoknak valók, akik történészek lesznek. Attól félek, hogy a középkori és újkori, a mai nyelvhasználattól távol álló szövegek tanulmányozásával csak elriasztjuk a fiatalokat. Mivel az általános és középiskolás tanulók többsége nem fog hivatásszerűen foglalkozni a történelemmel, ezért a tanáraiknak nem szövegeket kellene elemeztetniük velük, hanem felébreszteni az érdeklődésüket a történelem iránt." /Hahner Péter történész, tanszékvezető egyetemi docens./

A források túltolt alkalmazásán túlmenően átalakultak a feladatok is: szinte teljesen eltűntek a lexikális tudást igénylő feladatok és ezek helyére a szövegértésre támaszkodó, logikai és adatelemző feladatok léptek. Ma már inkább az adatelemző, "közgazdász-vénájú" diákok írnak jobb történelem érettségiket, akik otthonosak a grafikonok, táblázatok világában, noha nem sokat tudnak magáról a történelemről. Ez sajnos szomorú, mert bár a történelemtanárok valódi tudást próbálnak adni diákjaiknak (legalábbis túlnyomó többségük), addig a középszintű oktatás kimeneti ellenőrzése nem tudást mér.

Pedig Kossuthról igeni TUDNI kell, hogy miként cselekedett 1848-ban, nem elég kikövetkeztetni Széchenyiről igenis TUDNI kell mit írt a Hitel című művében (amivel mellesleg elindította a reformkort) és nem kilogikázni és például Károly Róbert reformjait, nemzeti címerünk kialakulását, Himnuszunk keletkezését vagy éppen Hunyadi Mátyás rendelkezéseit is tudni illik, nem elég ha bizonyos képekből következtetni tudunk valamilyen tényekre velük kapcsolatban. Pedig nagyjából ezt az irányt célozza a jelenlegi érettségiztetés rendszere.

 A jelenség közép és emelt szinten is érezhető: ma már az emelt történelem érettségik tételsora elenyésző részben tartalmaz csak eseménytörténetet, a többi gazdaság, társadalom, statisztika, adatelemzés és rengeteg társtudományi terület. Lassan, fokról fokra elsikkad a lényeg, maga a TÖRTÉNELEM és generációk érettségiznek le úgy, hogy nincs ellenőrizve valós történelemtudásuk. Ha napjainkban el is vállalok magántanítványt, aki egyetemre, főiskolára jár már nem azt kérdezem meg tőle hogy hányas lett a történelem érettségije (mert nincs jelentősége a dolognak, nem tükrözi való történelmi tudást) hanem az iránt érdeklődöm, hogy a 11. és 12. évfolyamokon hányas osztályzatokat kapott félévkor és év végén. (Hogy képes e adatokat elemezni és kilogikázni különböző képekből bizonyos gondolatokat, nem történelmi tudás.)

Pedig a történelmet azért tanítjuk és azért érettségi tantárgy is, hogy az újabb és újabb generációk ismerjék, tudják nemzetük krónikáját, hogy honnan jöttük (többféle értelemben), milyen események alakították múltunkat, merre tartunk és milyen híres nagy történelmi alakok járultak hozzá dicsőségeinkhez. Hogy ne merüljön feledésbe népünk története, ne merüljenek feledésbe nagyjaink, hőseink, uralkodóink és mindezen személyek tettei. Ezt pedig igenis TUDNI és nem sejteni kell következtetésekkel, adatelemzésekkel és grafikonokkal.

Harmat Árpád 

Egyéb poisztjaim: A gázai övezet története, Az Alcatraz története, Ceausescu halála, Széchenyi gróf élete, Hitler tábornoki kara, A Wehrmacht páncélosai, A Midway -i csata, Adolf Hitler ifjúsága, A német összeomlás okai 1945-ben, Hitler bunkere, A szovjet támadás Lengyelország ellen (1939), A Molotov-Ribbentrop paktum,

Egyéb posztokkal, érdekességekkel itt is várunk: Történelemrajongók klubja