Korábbi cikkeinkben több német tábornokot is bemutattam, kiemelve például Erich von Manstein rendkívüli stratégiai tehetségét, Heinz Guderian hadműveleti - harctéri sikereit, Sepp Dietrich páncélos tapasztalatait, Erwin Rommel rendkívüli képességeit az Afriakorps élén és Gerd von Rundstedt frontvezetői tekintélyét. Ötükön kívül olyan további híres és sikeres német tábornokok szolgálták a III. Birodalmat, mint Hasso von Manteuffel, Albert Kesselring és Walter von Reichenau, akik a maguk harctéri területein komoly elismerést tudtak kivívni (mind az ellenség, mind pedig saját alárendeltjeik szemében). A tervezést, központi irányítást (OKW, OKH) illetően Wilhelm Keitel, Alfred Jodl és Franz Halder illetve Kurt Zeitzler neve emelhető ki, a hadsereg- front-, hadtest-, és hadosztály parancsnokok sorában pedig Ewald Kleist, Günter von Kluge, Wilheml List, Walter Model, Kurt Student és Wilhelm Bittrich tábornokok érdemelnek feltétlenül említést.

Hitler a Barbarossa hadművelet előtt, tábornokaival (középen Himmler, a hasa előtt összefogott kézzel, jobbján Wilhelm Keitel, balján Borman) kép forrása: asisbiz.com

Ami Hitler és az említett tábornokok kapcsolatát illeti, az együttműködés négy korszakra bontható: az első időszakot a Führer és a parancsnoki kar távolságtartása jellemezte és az utolsó birodalmi hadügyminiszter, Werner von Blomberg menesztéséig (1938 januárjáig) tartott. Ezekben az években - vagyis Hitler kancellári kinevezése (1933 januárja) és Blomberg menesztése (1938 januárja) között - a Führer több parancsnoki láncolat segítségével tartotta a kapcsolatot hadserege vezetőivel. Ám 1938-ban teljesen átalakította a német hadvezetést és maga állt a hadsereg élére. A második korszak így 1938 és 1943 eleje között, már a Wilhelm Keitel és Alfred Jodl vezette OKW (Oberkommando der Wehrmacht) és Hitler szoros együttműködésével telt. A Führer a sztálingrádi fordulatig többnyire reális döntéseket hozott, így ezeket az éveket még egy többé-kevésbé együttműködő viszony jellemezte. Következett a kudarcok ideje, a harmadik korszak, 1943 tavaszától az 1944 nyári merényletkísérletig (1944 július 20-ig) tartott. Ekkor már a frontokon sorra bekövetkező kudarcok és Hitler pszichés problémái egyre több irreális döntésre késztették a Führert, viszonya fokozatosan megromlott még kedvenc tábornokaival is. Végül Hitler és tábornokai viszonyában következett a negyedik, utolsó korszak 1944 július 20 (a már említett merénylet-kisérlet) és öngyilkossága (1945 április 30.) közti 9 hónap, amikor a Führer bizalma megrendült szinte minden tábornokában (üldözési mániássá vált) és teljesen irreális, a végén már az őrültséggel határos katonai parancsokat adott.

A Wehrmacht négy legendás tábornoka

Ilyen irreális parancs volt, hogy 1945 márciusában tábornokai tanácsa ellenére birodalma legutolsó páncélos-tartalékait - a 6. (SS) páncéloshadsereget (mely egyéb alakulatokkal kiegészítve közel 700 db páncélost jelentett) nem Berlin védelmére rendelte, hanem Magyarországon vetette be a Tavaszi ébredés hadműveletben. A korszerű harckocsikat (Tigriseket, Párducokat) teljesen értelmetlenül vesztegették el a németek, Hitler makacssága miatt, pedig azok kulcsfontosságúak lettek volna a német főváros megvédésében. (A süppedékes, laza és sáros dunántúli talajon sorra akadtak el, majd könnyű prédáivá váltak a szovjet tüzérségi lövegeknek és harckocsiknak.) Ugyancsak az őrültséggel volt határos Himmler frontparancsnoki kinevezése is, amikor a birodalmi belügyminisztert (és SS vezért) - aki sokkal inkább volt rendőr mint katona (és egyáltalán nem értett a hadvezetéshez) - több front-hadsereg élére helyezett (ami természetesen katasztrofális eredményt hozott a keleti front északi részein). Harmadik helyen lehet említeni - számtalan tehetséges tábornokának értelmetlen leváltásán túl - hírhedt Néro parancsát (elpusztítandó minden, ami ellenséges kezekbe kerülhet), illetve az a tényt, hogy közel 6 ezer olyan németet végeztetett ki 1944 második felében és 1945 elején, akiket a merényletének részesének gondolt. ("Selyemzsinórt" küldetett még egykori "sztár-tábornokának" Rommelnek is, mert szerinte tudott a merénylet-kísérletről, mégsem csinált ellene semmit.) Utolsó hónapjaiban 1945 márciusában és áprilisában, amikor már minden fronton egyértelmű volt az összeomlás sorra váltotta le legjobb vezetőit, köztük az öreg Rundstedt tábornagyot is, akinek pedig megkérdőjelezhetetlen tekintélye volt a tábornoki karban. 1945 áprilisában idegrendszerének összeomlása és a tragikussá váló fronthelyzet miatt rendszeresen intézett kirohanásokat tábornokai ellen, akik szerinte több esetben nem hajtották végre parancsait és ezért fordult végzetesre a helyzet.

Hitler tervezési megbeszélést tart 1940 júliusában a Berghofban. Mögötte az asztalra támaszkodva Jodle, tőle balra, csípőre tett kézzel Keitel. Kép forrása: iwm.org.uk

A Führer utolsó hónapjaiban hangoztatott igazságtalan ítéletei dacára, egyértelműen a történelem legjobb tábornoki karát tudhatta magáénak. Ami a legjobb német tábornokokat illeti, öt csoportjukat lehet megkülönböztetni: első körbe tartoznak a csúcs-vezetők, akik a harcterektől távol, a Führer hadsereg-irányítási rendszerének legtetején dolgoztak, miközben összehangolták a frontok, hadseregcsoportok, nagyobb szervezeti egységek hadműveleteit. Ide tartozott Wilhelm Keitel tábornagy (a Wehrmacht első embere), Alfred Jodl vezérezredes (vezérkari főnök) és Franz Halder vezérezredes (OKH vezető) is. A második csoportot a nagy tervezők, hadműveleti újítók alkották, mint például Heinz Guderian és Kurt Student. Nekik sokat köszönhetett Hitler a háború kezdeti szakaszában (Sztálingrád előttig), például Guderiannak a német páncélos fegyvernem létrehozását. Harmadik csoportba sorolhatóak azok a frontparancsnokok, akik ideig-óráig (gyakran évekig) élvezték a Führer feltétlen bizalmát, mint Gerd von Rundstedt, Walter Model, Albert Kesselring, Walter von Reichenau és Erich von Manstein. Negyedik körbe sorolhatóak a nagy bukások elszenvedői, akiket valamilyen okból véglegesen állított félre Hitler (mint: Ludwig Beck, Wilhelm List vagy Walther von Brauchitsch). És végül az ötödik csoport tagjai azok, akik legendás hírneveiket hadtest, vagy hadosztály parancsnokokként szerezték, mint Erwin Rommel és Sepp Dietrich (Hitler legbizalmasabb SS tábornoka). 

Hitler hadműveleti megbeszélést tart tábornokaival a keleti fronton, 1943 februárjában. Jobbján Richard Ruoff tábornok, balján Zeitzler vezérezredes. Kép forrása:  ullstein bild / ullstein bild

Összefoglalásul kiemelendő: bár Hitler tábornokai kétségtelenül a rossz oldalon álltak, a nácizmust szolgálták és egy őrült megalomán világhódító törekvéseit segítették, valójában mint katonák, tisztek, hadvezérek és katonai stratégák az akkori világ legjobbjai közé tartoztak. Németország 1945-ben bekövetkező veresége nem a német tábornoki kar inkompetenciáján, hanem Hitler hozzá nem értésén a nemzetközi helyzet alakulásán és egy igazságtalanul aljas rendszer nagyon is kiszámítható - szükségszerűen bekövetkező - bukásán múlott. /A posztban 20 második világháborús német tábornok kerül említésre./

Harmat Árpád 

Hasonlóan érdekes posztjaink: A Wehrmacht páncélosai, A Midway -i csata, Adolf Hitler ifjúsága, A német összeomlás okai 1945-ben, Hitler bunkere, A szovjet támadás Lengyelország ellen (1939), A Molotov-Ribbentrop paktum,

Egyéb posztokkal, érdekességekkel itt is várunk: Történelemrajongók klubja 

2021.02.01. 23:35