A második világháború legfontosabb szereplői a légierő repülői mellett a páncélosok voltak. A legfontosabb csatákban a győzelem  többnyire ezeken a "gépszörnyeken" múlott. A német hadsereg két külön fegyvernembe sorolta őket: az egyik a harckocsi fegyvernemet jelentette (körben forgó toronnyal és a menet közbeni tüzelés lehetőségével rendelkező páncélosok esetében) a másik a tüzérséget (önjáró lövegekkel, illetve páncélvadászokkal).

Ami a német harckocsikat illeti: a Panzer I és Panzer II. még alig-alig volt harckocsinak nevezhető (aprócska tűzereje és tömege miatt), ám 1936-tól Heinz Guderian vezérőrnagy hatására megkezdődött egy komolyabb harckocsi-program, és a Panzer III. gyártása, amivel a német páncélos haderő-fejlesztés új szakaszába lépett. Innentől egyre komolyabb páncélosok kerültek ki a III. Birodalom gyáraiból: már 1937-ben megjelent a Panzer IV. (75 mm-es löveggel), 1943-ban pedig a Panzer V és VI. (közismertebb nevükön: Párduc és Tigris). Az előbbi ugyancsak 75 mm-es harckocsiágyúval, utóbbi a rettegett 88 mm-es löveggel (amihez 56 tonnás tömeg társult).

A fenti képen egy Panzer IV látható, melyből a háborús években Steven Zaloga hadtörténész szerint több, mint 13 ezer darab készült (más forrásokban csak 8553 db szerepel). A képen szereplő "J" változat volt a legfejlettebb és legerősebb páncélzatú, 26 tonnás bevetési tömeggel és 7,5 cm KwK 40-es löveggel. (Bár a legtöbbet a "H" variánsból gyártottak: 3774 db -ot. [A "J" változatból 1758 db készült.])

A Panzer IV. kétségtelenül hatékony német harckocsi-típus volt: a Szovjetunió 1941-es lerohanásától egészen a legvégső, 1945-ös német összeomlásig meghatározó szerepet töltött be a hitleri hadsereg hadjárataiban. Ami viszont az optikát és az egyéb műszaki paramétereket illeti, a későbbi német innovációk és harckocsi-típusok - főleg a Panzer V., (azaz Párduc), másodsorban a Panzer VI. (azaz Tigris) - bőven megelőzték.

Íme a legendás Párduc [fenti kép], melyet a legtöbb szakértő az egész második világháború legjobb harckocsi-típusának tart. A 6000-es darabszámban előállított Panther páncélzata döntött kialakítású volt és nagyobb vastagságot kapott az addigi legjobb, Panzer IV.-hez képest. A nagyobb tűzerő és a magas műszaki színvonal sikeressé tették a Párducot, mely ugyan az 1943-as kurszki tankcsatában még kevéssé tudott bizonyítani, 1944-re a harcmezők legjobbja lett.

A szintén legendákkal övezett Tigris harckocsi 88 mm-es harckocsiágyúval készült és a német hadiipar egyetlen nehéz-harckocsi típusát jelentette. Viszont összesen csak 1355 db készült belőle, így elterjedt hírnevénél sokkal kisebb volt valódi jelentősége. Nem beszélve arról, hogy arányaiban ez a német harckocsi-típus hibásodott meg a legtöbbször: rengeteg volt a baj az erőátviteli rendszerével, kormányművével a motorral és a lánctalppal is, így a háború alatt több Tigris került veszteséglistára műszaki okokból, mint ellenséges tevékenység (kilövések) által. Gondot jelentett hatalmas benzinfogyasztása is, illetve, hogy bizonyos utakon és hidakon nem is haladhatott végig, óriási tömege miatt.

A fenti képen a német csúcstípusnak szánt Királytigris (Panzerkampfwagen VI. B, Tiger II., vagy Königstiger) látható 68,5 tonna tömeggel és döntött páncélzattal. Tömeggyártása csak az 1944-es esztendőben indult meg, de a tervezett és előirányzott 1500 db helyett a háború végéig csak 492 db készült belőle. Hatalmas tömege miatt azonban még ez a csekély mennyiség sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Alul-motorizált, lassú, nehézkes és gyakran meghibásodó típusnak számított. Az ardenneki német offenzívában 52 db Tiger II. vett részt, amiből 20 semmisült meg (bár ebből csak öttel végeztek az amerikaiak, a többi vagy meghibásodás miatt vagy a németek felrobbantása miatt került a veszteséglistára). Nálunk, Magyarországon például 1945 márciusában a "Tavaszi ébredés" hadműveletben kerültek bevetésre, mégpedig Székesfehérvár közelében. (A 6. SS páncéloshadsereg 278 bevethető harckocsijából csak 9 db volt Königstiger és 61 db volt Párduc.) A laza, sáros talajba süppedve azonban mozgásképtelenekké váltak, így a szovjetek könnyedén elbántak velük. [forrás]

Önjáró lövegek és páncélvadászok

A német páncélos-állománynak csak egyik részét képezték a harckocsik - például a fentiekben említett típusok (Pz IV, Párduc, Tigris) - a másik részét a tüzérséghez tartozó önjáró rohamlövegek és páncélvadászok alkották. Ezek közt két rohamlöveg és négy páncélvadász típus aratott egyértelmű sikereket a harcmezőkön: a Sturmgeschütz III. (StuG III.), a Sturmgeschütz IV. (StuG IV.) - mint rohamlövegek - és a Jagdpanzer IV., Jagdpanther, Jagdtiger illetve Ferdinand (Elefánt) mint páncélvadász. Ezekből összesen közel 14 ezer darab készült így nagyon komolyan befolyásolni tudták a harci eseményeket.

A fenti képen a 388 ellenséges harci járművet (köztük 138 tankot) megsemmisítő német harckocsizó-legenda, Michael Wittmann első páncélosa látható (nem konkrétan AZ a példány, hanem az a típus), mégpedig a StuG III. A kereken 10 ezer darab legyártott és frontokra juttatott StuG III. hatalmas károkat okozott keleten és nyugaton is a szövetségesek számára. 75 mm-es lövege kiválóan alkalmasnak bizonyult minden brit, amerikai és orosz harckocsi kilövésére (bizonyos távolságból meglepve azokat).

Sokkal kevesebb, alig 1108 darab készült a fenti képen látható StuG IV. (Sd.Kfz. 167) rohamlövegből, mégpedig a Panzer IV és a Stug III. "összeházasítása" révén. Az 1944-ben és 1945-ben gyártott StuG IV. azonban így is hatalmas pusztítást tudott okozni az ellenségnek (főleg a keleti fronton). 

És itt az első német páncélvadász, a Jagdpanzer IV., melyből összesen 2000 darab készült a háború alatt (1944 márciusától kezdődően). Bár eredetileg a StuG III állomány lecserélésére szánták, alacsony darabszáma és sok műszaki problémája miatt ez végül soha nem valósult meg. 

1944 januárjától került a harcoló német alakulatokhoz a Jagdpanther (vagy: Jagdpanzer V.), hivatalos megjelölésével: Sd.Kfz. 173. Nagyon erős átütő-erejű, 88 mm-es lövegével (47 tonnás tömeggel) a háború legsikeresebb páncélvadásza lett, noha 1945 tavaszáig csak 392 db legyártására került sor.

Az összesen csak 88 db -os példányszámban előállított Jagdtiger (Sd. Kfz. 186.) 71 tonnás tömegével a legnagyobb páncélszörny volt a Wehrmacht (és SS) szolgálatában. Bár teljes páncélvédettséggel bírt és hatalmas tűzerővel rendelkezett, rengeteg mechanikai és egyéb problémával küszködött. Amellett a Jagdtiger csak 1944 decemberétől került a frontokra, későn és túl kis számban, ahhoz, hogy komolyabb hatással legyen a harci eseményekre.

Végül még egy monstrum, a kezdetben Ferdinand, majd továbbfejlesztett változatában Elefant névre keresztelt, 65 tonnás, 88 mm-es löveggel gyártott és 91 db -os példányszámban frontokra kerülő második legnagyobb páncélvadász látható a fenti képen.

A posztban felsorolt 5 harckocsi-típus, 2 rohamlöveg és 4 páncélvadász mellett természetesen akadtak még a német hadsereg kötelékében sikeres páncélosok - mint a 18 darabos példányszámban előállított, 65 tonnás, 380 mm-es rakétavetővel ellátott Sturmtiger vagy a 494-es darabszámban gyártott, 88 mm-es löveggel felszerelt, alig 24 tonnás Nashorn páncélvadász (SdKfz 164), azért a német sikerek legtöbbje az itt felsorolt páncélosoknak volt köszönhető.

Végül megemlítendő: bizonyos tüzérségi fegyverek is komoly jelentőséggel bírtak a harcokban, mint például a Flugabwehrkanone, közismertebb nevén FLAK (8,8 cm Pa.K. 43) mely bár légvédelmi ágyúként kezdte "karrierjét" (előzmény típusok: Flak 18 és 36)  végül a szövetséges páncélosok elleni harcban vált igazán eredményessé. Mintegy 2900 db készült belőle, de ez is elég volt legendás hírnevének kialakulásához.

A páncélosok megismerése, tanulmányozása ma már a hadtörténet és haditechnika tudománykörébe tartozik, de segíthet nekünk megérteni a második világháborús csaták és hadjáratok eseménytörténetét is.

Harmat Árpád

Ha érdekesnek találtad, itt is várunk: Történelemrajongók klubja

2020.06.14.13:35.