Japán már 1933-ban a háború útjára lépett, amikor expanzív külpolitikába kezdve megszerezte magának Észak-Kínát, ahol egy Japánhoz hű bábállamot alapított (Mandzsukuo). Egyes történész-vélemények szerint már ekkor kezdetét vette a második világháború. Alig 4 évvel később, 1937-ben az egyik legősibb japán szamuráj-família, a Fudzsivara-család leszármazottja, Konoe Fumumaro herceg került Japán élére (mint miniszterelnök). Az új vezető a német nácizmussal és az olasz fasizmussal való szorosabb kapcsolatokra törekvő Tódzsó Hidekit választotta maga mellé hadügyminiszternek. A két vezető - Fumumaro és Hideki - együtt tűzték ki célul Japán világhódító birodalomépítését, így Kína, Indokína, végül az USA megtámadását. Amerika és Japán viszonya a szigetország elleni USA embargó bevezetése és Japán indokínai terjeszkedése után mérgesedett el.

Végül 1941 december hetedikén a japán flotta hadüzenet nélkül megtámadt a Hawaii -t és lebombázta Pearl Harbort, megölve 2403 amerikait és elsüllyesztve 4 amerikai csatahajót (USS Arizona, USS California, USS Nevada, USS West Virginia). A váratlan támadás hármas következménnyel járt: 1. Japán elbízta magát és ázsiai hódításokat követően (Hongkong, Fülöp-szigetek, Guam, Wake, Indonézia, Malajzia, Burma) épp fél esztendővel a Pearl Harbort ért bombázás után egy újabb, megrendítő erejű támadásra készült az USA ellen. 2. Az Egyesült Államok taktikát váltott és a korall-tengeri csatát követően (1942 május 4-8.) - mely döntetlenre végződött, de amely megállította a Japán terjeszkedést Ausztrália felé - a japán rádióforgalmazás (kódrendszer) megfejtésére koncentrálva próbálta kiszámítani a japánok  elkövetkező lépéseit. 3. Tudatosult a harcoló felekben, hogy a repülőgép-hordozók kiemelt jelentőséggel bírnak és hogy a két ország közötti harcot az anyahajók fogják majd eldönteni.

A három következmény meghatározta az 1941 decembere és 1942 júniusa közti hónapok történéseit: Jamamoto Iszoroku, a császári haditengerészet köztiszteletben álló feje ugyanis az USA flottájának teljes megsemmisítését tűzte ki célul - mozgósítva ehhez Japán 4 legnagyobb anyahajóját (Akagi, Kaga, Hiryu, Soryu) és első számú csathajóját, a Jamato -t -, míg Chester Nimitz amerikai tengernagy Pearl és Midway térségébe rendelte az összes jelentős amerikai hordozót (Enterprise, Hornet és a sérült Yorktown), mert hitelt adva a hírszerzők és kódfejtők véleményének - mely felderítette, hogy a japánok Midway megtámadására készülnek - meg akarta védelmezni az amerikai szigetcsoportot. 

Az önmagában értéktelen, két szigetből álló Midway, különleges stratégiai jelentőséggel bírt a háború alatt, lévén, hogy 1700 km -re feküdve Hawaii -tól kiindulópontja lehetett újabb Pearl elleni japán támadásoknak, melyek akár az USA nyugati partjáig is elérhettek volna, ha a szigetcsoport japán kézre kerül. Mindkét fél számára fontos volt tehát, ám a történelmi események úgy hozták, hogy Midway sorsa egy egyszerű fregattkapitány (kódfejtő alezredes) kezében került, aki 1942 május 12-én (miután megfejtette a japán kódrendszert) jelentette Nimitz -nek a Midaway elleni japán támadás tervét.

Joseph J. Rochefort valódi csodabogárnak számított. Külön kis kódfejtő és rádiózást figyelő csoportot hozott létre Pearl Harbor katasztrófája után, mely Edwin T. Layton admirális alatt dolgozva kizárólag a japánok rádió üzeneteire fókuszált. Nem mellesleg mind Rochefort, mind pedig Layton megtanultak japánul (Layton a háború előtt diplomataként Japánban is szolgált és már akkor folyékonyan beszélte a felkelő nap országának nyelvét.) A Rochefort csoport rájött arra, hogy a japán üzenetekben 1941 tavaszától egyre gyakrabban felbukkanó "AF" betűpáros Midwayt jelöli és a japán hadvezetés annak megtámadására készül. 

Rochefort nem tévedett: 1942 május 5-én a császári főhadiszállás - Jamamoto tengernagy javaslatára -  valóban Midway elfoglalására adott parancsot. (Ez volt a híres 18. számú japán hadparancs.) A legfelsőbb szintről kiadott utasításnak megfelelően a japán anyahajó-flotta, négy csapásmérő anyahajóval (és további 6 kisebb hordozóval) 1942 május 27-én indult útjára, hogy 4100 km megtétele után Midway -hez érve elfoglalja annak szigeteit. A hatalmas flotta hadműveleteit Jamamoto és Nagumo tengernagyok irányították. Velük szemben Midway amerikai védelmezői alig három anyahajóval rendelkeztek csupán, ezek közül a sérült Yorktown -t (17-es számú különleges köteléket) Fletcher tengernagy vezényelte, a Hornet és Enterprise hordozókat pedig (melyek a 16-os számú különleges köteléket alkották ) Raymond Spruance parancsnokolta. Spruance volt a rangidős de természetesen a legfontosabb döntésekben Nimitz engedélyét is ki kellett kérnie.

A csata 1942 június 4-én hajnali 4 óra 30 perckor kezdődött, amikor a japán flotta 200 mérföldnyire megközelítette Midwayt (északkelet felől) és anyahajóikról 108 repülő indított támadás egyszerre a szigetcsoport ellen. Két órával később bombák hullottak Midway mindkét szigetére, de komoly kárt nem tudtak okozni, mivel akkor már az összes amerikai repülő a levegőben volt. Az amerikai válaszcsapások sora sem maradt el, ám az anyahajókról egymás után elinduló és támadó kötelékek (5 támadási hullámban) egyetlen közvetlen találatot sem tudtak elérni a japán anyahajókat illetően. Annyit azért elértek, hogy az ellenséges flotta teljesen szétzilálódott.

A csata menetét komolyan befolyásolta, hogy Jamamoto és Nagumo sokáig semmit sem tudtak az amerikai anyahajók közelségéről és a sok támadó ellenséges repülőgépről mind azt hitték, hogy Midwayről szálltak fel. A másik lényeges hiba japán részről az volt, hogy Nagumo késlekedett a második támadó hullám megindításával és mikor rászánta magát akkor is hezitált, hogy a szigetet támadja, vagy a lehetséges amerikai anyahajókat (melyekről akkor már tudomást szerzett). A kettő közt nagy különbséget jelentett a repülők átszerelése, hiszen szárazföldi célpont ellen bombákat, az ellenséges hajók ellen pedig torpedókat akart bevetni. Épp átszerelés közben, azaz a leginkább kiszolgáltatott helyzetben érte hajóit az új és döntő amerikai támadás, mely a véletlenek sorozatának köszönhetően több repülőgép-kötelék, több hordozó repülőszázada egyidejűleg, egyszerre támadva vitt keresztül.

a kép forrása: bibl.u-szeged.hu

A vadászgép-támogatás nélküli kaotikus támadás azonban sikert aratott. Wade McClusky korvettkapitány 25 gépből álló zuhanóbombázó százada végezte a legnagyobb pusztítást a japán flottában: 10 óra 20 perckor ugyanis a két legnagyobb japán anyahajót, a 37 ezer tonnás Akagit és a 38 ezer tonnás Kagát is szétbombázták. Ezzel gyakorlatilag a csata el is dőlt, de ráadásként a Yorktown bombázói még a Soryut is elsüllyesztették. A japánok már csak a Hiryu nevű anyahajójukról kezdeményezhettek támadást: ez 10 óra 58 perckor végül meg is indult és elsüllyesztette az amúgy is sérült Yorktown -t.

Midway hősei: Nimitz flottaparancsnok, Spruance tengernagy, McClusky és Best repülősök

A csata utolsó nagy támadását az amerikaiak indították délután 5 órakor minden anyahajójukról kiküldve a bombázókat (még a lassan süllyedő Yorktown is adott 14 gépet az akcióhoz). A bevetést ezúttal is siker koronázta: végzetesen eltalálták a Hiryut és számtalan kísérőhajót a lángoló és süllyedő japán hordozók körül. A japánok erre már feladták a küzdelmet, Jamamoto parancsot adott a hazatérésre. A csata történetének részét képezték a tengeralattjárók is: az amerikai Nautilus a súlyosan sérült Kagát találta el egy torpedóval, a japán I-168 jelzésű tengeralattjáró pedig az ugyancsak lángoló Yorktown -t (plusz egy kísérőhajóját, a Hammant). Június 6-án az amerikaiak még üldözni próbálták a menekülő japán hajókat, de június 7-re felhagytak vele (veszélyes lett volna a japán kézen lévő Wake közelébe hajózniuk, a japán repülők hatósugara miatt).

A csata egyik "főszereplője" a USS Enterprise

A hihetetlen amerikai győzelemben - mely éppen azért volt megdöbbentő, mert az erőviszonyok messze a japánoknak kedveztek - óriási szerepe volt Rochefort kódfejtő csapatának, Nimitz flotta-parancsnoknak (aki hitt szerencsére Rochefort -nak), illetve rajtuk kívül Spruance tengernagynak (a csata amerikai parancsnokának) és persze a zuhanóbombázó-parancsnokoknak, mindenekelőtt Wade McClusky korvettkapitánynak, Dick Best sorhajóhadnagynak és Max Leslie fregattkapitánynak. A midway-i amerikai győzelem fordulatot hozott a második világháború Csendes-óceáni menetében: innentől az erőviszonyok kiegyenlítettebbekké váltak és bár még nagyon sok idő, áldozat és csata kellett a végső győzelemhez, a midway -i diadal kétségtelenül elindította Amerikát a siker útján.

Személyes kiegészítés: a midwayi csata a hadtörténelem egyik legérdekesebb és legizgalmasabb tengeri összecsapása volt. Az események legjobb és legszínvonalasabb feldolgozása Walter Lord nevéhez fűződik, aki 1967-ben írta meg a "Hihetetlen győzelem" című könyvét, mely átélhetően tárja elénk az ütközet minden részletét. Film formájában szerintem kitűnő az 1976-ban megjelent változat Jack Smight rendezésében, Charlton Heston és Henry Fonda főszereplésével illetve a 2019-es Roland Emmerich által készített Midway című film is, Luke Evans, Woody Harrelson, Ed Skrein és Patrick Wilson főszereplésével. Bár ez utóbbi (mint háborús dráma) kapott hideget-meleget az önjelölt kritikusoktól, valójában lenyűgöző látványvilággal és nagyszerű alakításokkal mutatja be a csatát.

Harmat Árpád

Felhasznál és ajánlott irodalom:

• William Ward Smith: Midway (Turning point of the Pacific) Crowell; First Edition 1966.
• Harry Thurk: Midway (Die Wende Des Pazifik Krieges 1942) Edition: 1992
• Walter Lord: Hihetetlen győzelem (Incredible Victory) Magyarországon: Zrínyi Kiadó, Bp, 1980.

***

Ha érdekesnek találtad várunk Facebook oldalunkon is.