Ha a hunokról hallunk, a legtöbb embernek három - négy dolog ugrik be azonnal: az egyik, hogy (talán) az őseink voltak, a másik, hogy a Kárpát-medencében alakult ki európai birodalmuk központja, a harmadik, hogy Attilának hívták legnagyobb uralkodójukat és végül negyedik, hogy az ókori Catalaunum mellett (451-ben) hatalmas csatát vívtak a rómaiakkal. Nos, mindezeken túl - amit talán kevesebben tudnak - létezik ma egy romváros is, mely egykoron a hunok fővárosa volt a távoli Kínában. Az egyetlen település, mely bizonyíthatóan a hunokhoz kötődik és amelyet ők hagytak hátra: Tongwancheng. A romokból álló terület Pekingtől  körülbelül 900 km -re fekszik nyugatra, Yan'an városa közelében, Sanhszi tartományban (Jingbian megyében), Belső-Mongólia határán.

Megkeresése a térképeken, szinte reménytelen vállalkozás, ugyanis sehol nem jelölik a romokat. Csupán műholdas képekkel lehet sikeres a megtalálása. A kínai régészek is csak 1996 -ban bukkantak az egykori település romjaira, melyet egészen addig a sivatag homokja borított. Jelenleg folyamatban van a terület világörökségi résszé nyilvánítása (bár ma még nem szerepel Kína azon 55 helye között, mely már megkapta ezt a rangot).

Bár a hely kétségkívül több szempontból is megérdemelné ezt a státuszt, tekintve, hogy mind a kínai, mind az egész ázsiai, mind pedig az európai történelemre komoly hatást gyakorolt az egykoron itt élt népesség. 2013 júniusában Senhszi tartományban (Csinpien városában) vagyis a hun főváros közelében tartottak a kínaiak nemzetközi konferenciát Tungvancseng emlékére, melyen hazánkat Dr. Obrusánszky Borbála és Daubner György képviselte.

Ha Tongwanchengbe (magyaros írással Tungvancseng) utaznánk, akkor a kínai fővárosból 10-11 órás autóúttal kellene számolnunk a sűrűn lakott területektől egy fokozatosan elnéptelenedő, hegyekkel teli vidékre, mely egyben a sivatagos "Ordosz" tájegység széle. Az alábbi térképen egy Tongwancheng - Peking útvonal látható:

A domborzat itt már magas hegyekkel övezett, a Sárga folyón túl járunk, a Kínai nagy falnak is a túloldalán. Az alábbi térkép-részlet a terepviszonyokat mutatja. Jó látható, hogy a Tongwanchengtől nyugatra fekvő vidékeken a kősivatagból álló Ordosz kietlen pusztasága következik. 

Ha a térség két legfontosabb "támpontja"  közül, melyek a kínai nagy fal és a Sárga folyó, az utóbbihoz viszonyítjuk a hun főváros helyzetét, akkor azt látjuk, hogy a Sárga folyó egyik mellékágának, a Wuding folyónak a partján terül el. Ezt az elhelyezkedést szemlélhetjük az itt következő képen:

Ami a hunok történelmét illeti: a forrásokban először a Krisztus előtti harmadik század végén bukkannak fel, mégpedig  "hsziungnuk" (xiongnu) néven. (Később, egy Krisztus előtt 318-ban kelt kínai oklevélben az egymással hadakozó kínai fejedelmek mint segédhadakat említik őket.) Ma a történészek nagyobbik része a hsziungnukat "ázsiai hunokként" emlegeti, vagyis úgy gondolják: ők voltak a később Európába özönlő hunok ősei. Más történészek, például Róna Tas András is, csak közvetett kapcsolatokat feltételez köztük (és csak annyit ismer el, hogy az európai hunok előkelőinek nagy része volt hsziungnu).

A hsziungnuk (nevezzük őket innentől hunoknak) közvetlenül Kína szomszédságában éltek, mely akkoriban még nem terjedt túl az Ordosz-sivatag határvidékén. Az itt következő térképen Kína korabeli helyzetét láthatjuk, melynek nyugati határa alig terjedt túl a Sárga-folyó vidékén:

A hun népesség nyelve - feltételezések szerint türk lehetett, életmódjuk pedig pusztai nomád. Ekkoriban a Kaszpi-tenger és a Sárga-folyó közti hatalmas területeken türk, távol-keleti, indoeurópai, nomád népek színes és kevert sokasága élt jellemzően pásztorkodó életmódot folytatva.

A hun törzsek folyamatosan zaklatták Kína gazdagabb vidékeit, így két évszázadon keresztül tartó háborúság zajlott a Sárga folyó menti vidékeken. Végül a kínaiak megunva a háborút egy hatalmas fal építésébe kezdtek a hunok távol tartására. Ez volt a ma ismert "kínai nagy fal" elődje. A hunok történelmében az első nagy fordulópontot a Krisztus előtti 100 körüli időszak hozta, amikor Han Wu, kínai császár (Kr.e. 141-87) megrendítő vereséget mért rájuk.

A kínai győzelem után a hun nép kettészakadt (egyes történészek szerint előtte egymással is háborúztak): egyik részük egy lassú, fokozatos vándorlásba kezdett nyugati irányba (ők voltak az északi hunok), a másik  részük pedig (a déli hunok) helyben maradtak, Kína határvidékén. A helyben maradók Krisztus után 407-ben alapították meg a Nagy Xia nevű hun államot, Vu-lie Ti (Ho-lian Po-po, vagy Hélián Bobó) vezetésével. Ő adott parancsot egy hun főváros építésére is, melyen 413 és 427 között tízezrek dolgoztak. Ez lett Tongwancheng. A megépítés után azonban, alig 20 évnyi virágzás után az északi Wei-dinasztia nomád, türk csapatai megtámadták és lerombolták a települést. Az ezt követő évszázadokban Tongwancheng hanyatlásnak indult, majd a Jüan-dinasztia korának végére (1368) tökéletesen elnéptelenedett.

A vándorlásba kezdő hun törzsek, vagyis az északi hunok sorsa dicsőségesebben alakult: Krisztus után 350 körül indultak meg Európába és 375 körül lépték át a Volgát. Megjelenésük teljesen felforgatta a dél-orosz sztyeppén élő népeket (gótokat, más germán etnikumokat) és megindították a népvándorlást. A dominó elv szerint zajló folyamat során a hun előretörés lavinaszerűen zúdította a Római Birodalomra a Kelet-Európában és a Fekete-tenger északi részein nomadizáló népeket. Az eredmény a Nyugat-Római Birodalom meggyengülése lett. A hunok végül a 390 és 420 között években a Kárpát-medencében rendezték be birodalmuk középpontját. Ez a hatalmas és sokáig legyőzhetetlennek bizonyuló államalakulat lett a korabeli Európa legerősebb entitása 400 és 450 között.

Később Attila nevű vezérük 451-ben Catalaunum mezején fontos csatát vívott a római Flavius Aetius seregével, mely összecsapás fordulópontot hozott a hun történelemben. Innentől szerencsétlenségek sora övezte krónikájukat és 453-ban maga Attila is elhunyt. Fiai egymással viaskodtak a hatalomért. A győztesnek tekinthető Ellák nem tudta tartósan bebiztosítani befolyását és 455-ben a Nedao melletti csatában legyőzték az ellene fellázadó gepidák és más germán harcosok. A hunok innentől teljesen kiszorultak Európából, keleti illetve déli irányokba vándoroltak. 

Az Európa történelmét meghatározó módon befolyásoló hunok pontos eredete ma sem tisztázott. Egyelőre ma még nehezen megválaszolható a velük kapcsolatban felmerülő két legfőbb kérdés: nyelvük eredete (türk jellegének bizonytalansága) illetve a hun népesség hszingnu eredetének kérdése. Bár a történész társadalom mindkét esetben ad bizonyos válaszokat - mely egyik oldalon a hunok türk nyelvét feltételezi és a hszingnu - hun kontinuitást támogatja - valójában nincs konszenzus ezekben a fontos dilemmákban. (A magam részéről a türk-hun kapcsolat és a hszingnu eredet mellett állok.) A hun kutatás a jövő történész-generációinak kiemelt célterülete lesz.

A hunok ősi fővárosának feltárása még ma is nyújt érdekes információkat ázsiai múltjukról. Tongwancheng egyike a világ legrejtélyesebb romvárosainak. 

Harmat Árpád Péter

2019.10.17.23:08

***