A cím szubjektív természetesen, hiszen a magyarság és vezetőinek köre számtalan fontosnak tekinthető, (sőt korszakokat meghatározó) döntést hozott eddig, ezer éves Kárpát-medencei történelmünk során és nem mindenki ugyanazt az 5 döntést tekinti a legfontosabbnak. Mégis volt 5 olyan decisio, mely feltétlen kiemelést érdemel, hiszen a későbbi évtizedek vagy évszázadok szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyultak:   

1. A kereszténység felvétele (Quedlinburgi gyűlés - 973 március 23-24)

Géza fejedelem, honfoglaló Árpád vezérünk dédunokája 972 -ben lett a magyarok vezére/vezetője. Nevéhez köthető népünk krónikájának egyik legfontosabb döntése: a kereszténység felvétele. Géza elszántsága mögött egy bölcs és előrelátó mérlegelés volt érezhető, hiszen tisztában volt azzal, hogy a magyarság nem dacolhat örökké egész Európával. A kontinens nyugati monarchiái ugyanis csak a keresztény vallású, feudális-hűbéri rendszerek szerint működő államokat ismerték el. Géza eldöntötte tehát, hogy biztosítja a magyarság jövőjét és fennmaradását azzal, hogy gondoskodik beilleszkedésünkről. Összesen 12 magyar főurat küldött a Lipcse és Hannover közt fekvő német városba, Quedlinburgba, ahol követekként biztosították I. Ottó császárt és Európai uralkodóit arról, hogy a magyarság kész felvenni a kereszténységet és európai királysággá válni.

Géza fejedelem

A gyűlésen jelen volt egyébként a német-római császár (I. Ottó) mellett, a dán uralkodó, a cseh fejedelem (II. Boleszláv), a lengyel fejedelem fia, illetve VI. Benedek pápa követe és a bizánci császár (I. Jóannész) küldötte is. Géza fia István európai elismerést kapott és a magyarság nem jutott a történelem színpadáról eltűnt (más népekbe beolvadt) szkíták, hunok, avarok, besenyők, alánok, kipcsakok és más rokon sztyeppei népek sorsára. Erős, középkori államként lett Európa bástyája.

2. Az 1520 -as török béke meghosszabbítás elutasítása (1520 december 10.)

Történelmünk lényeges és hosszú korszakát jelentette a törökök magyarországi hódítása és a három részre szakadás, melynek fontos előzménye volt az 1520 -as esztendőben, II. Lajos királyunk - és tanácsadói - által meghozott döntés. Az említett évben ugyanis a folyamatosan terjeszkedő Oszmán Birodalom, az 1483 óta fennálló (Mátyás által 37 éve kötött) béke újabb meghosszabbítását kezdeményezte, miután I. Szelim szultán 1520 szeptember 22 -én elhalálozott. Az új török uralkodó, a 26 éves Nagy Szulejmán, fontos követet küldött Budára - Behrám csauszt - hogy "nyélbe üsse" a béke meghosszabbítást.

II. Lajos királyunk

A királyi tanács és az alig 14 éves Lajos király gondolkodóba estek: a pápa és a császári udvar egyértelműen ellenezte a békét és a magyar főurak is úgy érezték, hogy a keménykezű Szelim halála után talán lehetőség nyílik majd a déli határoktól elűzni a törököket. Így végül időhúzásba kezdtek, nem méltatták hivatalos válaszra a szultánt, sőt fogságba vetették Behrámot is. Szulejmán azonban néhány hónap után megelégelte a magyarok hallgatását és 1521 május 18 -án hadat indított hazánk ellen. Innentől kezdve az oszmánok legfőbb célpontjává vált a Magyar Királyság, mely a mohácsi csatát követően (1526 augusztus 29.) egészen az 1699 -es karlócai békekötésig nyögte a török hatalmát. 

3. A kiegyezés eldöntése (Húsvéti cikk - 1865 április 16.)

Magyarország történelméből több, mint fél évszázadot határozott meg az 1867 -es kiegyezés Ausztriával (és a Habsburgokkal), melynek eldöntése kétségtelenül krónikánk legfontosabb elhatározásai közé tartozott. A kulcsfontosságú lépést Deák Ferenc készítette elő 1865 áprilisában, amikor megírta híres húsvéti cikkét. Deák azt követően jutott a megegyezés gondolatára, hogy előtte 16 éven keresztül dacolt Béccsel és vezette a passzív ellenállás mozgalmát. A küzdelem nem hozott kézzelfogható eredményeket (a teljes függetlenség elérése terén), viszont Ferenc József 1865 -ben már hajlandónak mutatkozott arra, hogy jelentős birodalmon belüli önállóságot adjon Magyarországnak. Deák ráébredt arra, hogy ha a magyarság nem él ezzel a részleges önállósággal, akkor talán évtizedekig (sőt évszázadokig) élhet Habsburg abszolutizmus és elnyomás alatt. Ésszerű kompromisszumnak tűnt tehát kiegyezni az osztrák udvarral, hogy megszülessen végre újra egy magyar kormány (és parlament). Deák megírta tehát a Húsvéti cikket, melynek nyomán elkezdődhettek a tárgyalások (Andrássy Gyula gróf vezetésével) és megszülethetett 1867 nyarán a kiegyezés (A kiegyezési törvények szentesítésére 1867 július 28 -án került sor.)

Deák Ferenc (1803-1876)

Ezzel Magyarország egészen 1918 -ig kötötte össze sorsát Ausztriával (az 1867 -ben még aktívan véleményt nyilvánító Kossuth tiltakozása ellenére). A kiegyezés teremtette dualista állam (Magyar Királyság, az Osztrák-Magyar Monarchiában) egy Nyugat-Európától csak kis mértékben lemaradó gazdaságot tudott működtetni - akkoriban kialakuló és megerősödő iparral - de számtalan belső társadalmi, politikai feszültséggel.

4. A Háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk (1940 november 20.)

Legfőbb döntéseink sorában a negyedik helyet érdemli csatlakozásunk Adolf Hitler vezette Háromhatalmi egyezményhez. A lépéssel elköteleződtünk a náci Németország oldalán, majd 7 hónappal később beléptünk a második világháborúba és részt vállaltunk a Szovjetunió elleni harcban is. A döntést a Teleki Pál vezette kormány és maga Horthy Miklós hozták meg, az aláírására pedig Bécsben került sor 1940 november 20 -án. A dokumentumot Csáky István külügyminiszter látta el kézjegyével és az ország jogtárába 1941. évi I. törvénycikk néven került be. A döntés nyomán katonáinkat a hitleri Németország érdekei mentén küldtük harcba, mégpedig a szovjet területek mészárszékeire, ahol 1943 januárjában szinte teljes egészében megsemmisült a második magyar hadsereg. Magyarország 1939 és 1945 között közel 1 millió embert vesztett: 350 ezer katonát, 100 ezer civilt és 450 ezer zsidó lakost.

Az 1940 novemberében meghozott döntés, vagyis a Hitler vezette szövetséghez való csatlakozásunk tehát a lehető legsúlyosabb következményekkel járt: elhunyt 1 millió honfitársunk és romhalmazzá vált fővárosunk. A történelmi igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy a magyar külpolitika számára az 1930 -as években igen szűk "mozgástér" mutatkozott (főleg a revízió vágyával), ugyanakkor a Hitlerhez való hivatalos csatlakozás akkor is választóvonalat jelentett.

5. Rendszerváltás - (Ellenzéki Kerekasztal jön létre: 1989 május 22.)

Magyarországon 1949 augusztus 20 -án szűnt meg a második Magyar Köztársaság és vele a jogállamiság. Ekkor vette kezdetét a 40 éven keresztül működő egypárti, szocialista berendezkedés, mely 1989 tavaszán szűnt csak meg, amikor majdnem egy évvel Kádár János félreállítása után, 1989 március 22 -én megalakult a rendszerváltást előkészítő Ellenzéki Kerekasztal. A lépést a Független Jogász Fórum javasolta. Az Ellenzéki Kerekasztal júniusban Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokat kezdeményezett az állampárttal (MSZMP) és különböző társadalmi szervezetekkel, így megszülettek a rendszerváltás jogi kereteit megteremtő ún. "sarkalatos törvények" (Alkotmány, Alkotmánybíróság, pártok működése, választások, BTK ... stb), mégpedig 1989 június 13 és szeptember 18 között. Később 1989 őszén a parlament megalkotta a rendszerváltás többi fontos törvényét is és 1989 október 23 -án a parlament erkélyén Szűrös Mátyás kikiáltotta a harmadik Magyar Köztársaságot.

Öt hónap elteltével, 1990 március 25 -én megtartották az első szabad választásokat Magyarországon. A rendszerváltás új fejezetet nyitott történelmünkben, alapvető korszakhatárt jelentett: lezárta az egypárti, szocialista diktatúrák időszakát.

Öt döntés - kettő a magyar középkorból, egy az újkorból és kettő a XX. századból - melyek meghatározták az utánuk következő korszakokat, így jelentőségük egyértelmű.

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, várunk: Történelemrajongók klubja

2018.11.22.(22:30)