Az 1848/49 -es szabadságharc és forradalom fejezetének első jelentős eseménysorozata a horvátok támadása volt Magyarország ellen, melyre 1848 szeptember 11-én, vagyis éppen ma 170 éve került sor. Az offenzíva előzményét a március 15 -i forradalom után kialakuló sajátos helyzet jelentette, vagyis annak a 6 hónapnak a krónikája (1848 március 15 és szeptember 11 között), melyben a bécsi udvar szinte minden téren visszakozni próbált a korábban felénk tett engedményeket tekintve. (Ezeket az engedményeket maga a forradalom kényszerítette ki az osztrákokból.) Március 15 után azonban fokozatosan változott a helyzet: a Habsburgok lassan szembefordultak a magyar vezetéssel. Ellenünk uszították a nemzetiségeket (szerbeket, románokat, horvátokat), akik a Kossuth vezette liberális magyar nemességgel eleve elégedetlen voltak, majd 1848 márciusában báni illetve fő-hadparancsnoki kinevezést adtak a köztudottan magyar-ellenes Josip Jelačić horvát vezérőrnagynak. Később áprilisban a Batthyány kormánnyal egyre romló kapcsolatba kerülő Jelacic már altábornagy lett és nyíltan is szembefordult hazánk forradalmi vezetésével. Április 19 -én bejelentette Horvátország elszakadását a Magyar Királyságtól.

A pákozdi csata - Franz Xaver Zalder litográfiája

Nyáron Kossuth már előkészületeket tett a várható harcra: az első népképviseleti országgyűléstől újoncokat és hadi-hitelt kért, majd azonnal toborzó útra indult az alföldre. A Habsburgok 1848 szeptemberében konkrét lépésekkel kezdtek háborút Magyarországgal: ellenünk indították a Jelacic vezette horvát hadsereget és helytartót neveztek ki a Batthyány-kormány helyére. (Lamberg Ferenc szeptember 25-én érkezett Magyarországra, a kormány pedig október 2-án kényszerült lemondásra. Lamberget ugyan megölte a pesti nép a hajóhídon, de Batthyányék lemondására így is sor került.)

Jelacic 35 ezer fős horvát seregével 1848 szeptember 11 -én kelt át a horvát-magyar határt jelentő Dráván. Magyar földre lépve adta ki kiáltványát, melyben törvényes erőnek tüntette fel seregét, hiszen a Habsburg-ház nevében érkezett. A drávai magyar haderő visszavonulást kezdett, ám Kossuthék ekkor felmentették a csapatokat vezető gróf Teleki Ádámot és a hozzánk hű István főherceget hívták segítségül. A Habsburg családhoz tartozó, ám Kossuthékkal szimpatizáló nádor találkozni próbált Jelaciccal (Balatonszemes környékén), hogy visszafordulásra bírja, ám a kettejük megbeszélése elmaradt és a nádornak Ausztriába kellett távoznia. Ezt követően már elkerülhetetlenné vált a harc a horvát sereg és a magyarok közt. [A képen: Josip Jelacic horvát bán]

A pákozdi csata

István nádor hirtelen távozását követően a magyar seregek vezetése Móga János altábornagy kezébe került, aki szeptember 28 -án Sukorón azonnali haditanácsot hívott össze. A főtisztek a császári zászlók alatt érkező horvát sereg megtámadásának kérdéséről vitatkoztak, ugyanis többen úgy vélték: ilyen formában nem lehet Jelacic ellen fordulni, mert az felségárulás lenne. Végül Kossuth nyomására a haditanács eldöntötte: a horvát had ellen meg kell védeni az országot és másnap megállítják a Pest felé támadó ellenséges csapatokat.

A pákozdi csatára 1848 szeptember 29 -én került sor. A Móga János vezette magyar sereg hadrendje szerint a 3 ezer fős jobb szárnyat (egy üteggel megerősítve) Joseph von Milpökh ezredes és Kiss Ernő ezredes vezették (Guyon Richárd őrnagy kiemelkedően fontos közreműködésével), míg a közepet és a balszárnyat 8500 katonával Franz Holtsche vezérőrnagy és Répásy Mihály alezredes parancsnokolta (két üteggel kiegészülve). A tartalékot Teleki tábornok négy ezres csapata alkotta (két üteggel) és Perczel Mór szintén négy ezres különítménye a Velencei-tótól délre. A fő cél a horvátok Pest felé történő előretörésének megakadályozása volt.

Jelacic a csata kezdetén a magyar jobbszárny megtámadására adott parancsot. Kempen vezérőrnagy 8 ezer fős hadosztálya elűzte Pátka alól Guyon zászlóalját, majd a horvátok a magyar közép és balszárny ellen fordultak, hogy a Velencei tóba szorítsák erőinket. Az újabb és újabb horvát támadások azonban sorra kudarcot vallottak a magyar tüzérség hatékonysága miatt. Délután 3 órára Jelacic (leginkább Kempen többszöri kérésére) végül felhagyott a további kísérletekkel és fegyverszünetet kért Mógától. A csata ezzel el is dőlt: a magyarok győzelmet arattak.

A diadal azonban egyelőre még nem volt teljes, mert a térség felé tartott Jelacic másik hadteste is, a 9 ezer fős, Karl Roth vezérőrnagy vezette horvát sereg. A horvát bán és Roth között gróf Zichy Ödön és öccse biztosította a kapcsolattartást, amit azonban Görgey Artúr honvédőrnagy (a Csepel-sziget katonai parancsnoka) leleplezett. A megtorlás azonnali volt: Görgey mindenkit meglepő módon hazaárulás vádjával felakasztatta a grófot. (Kossuth ekkor figyelt fel az alig 30 éves tisztre és léptette elő. Alig több, mint egy hónappal később már Görgey volt a fel-dunai hadsereg főparancsnoka, tábornoki rangban.) Perczel Mór és Görgey Ozora mellett arattak győzelmet a magára maradt horvát tartalék sereg felett, amivel teljessé tették Jelacic kudarcát. A horvát bán így minden megmaradt katonájával az osztrák határ felé indult, feladva azon tervét, hogy bevegye a magyar fővárost.

Az osztrákok által felbiztatott és támogatott horvát támadás tehát összeomlott. A császári udvar ráébredt arra, hogy a magyarok elegendő elszántsággal és katonai erővel rendelkeznek ahhoz, hogy kiharcolják követeléseik teljesítését. Az 1848 szeptemberi események után elkerülhetetlenné vált a szabadságharc kiteljesedése, most már az osztrák császári hadsereg támadásának decemberi megindulásával.  

Harmat Árpád Péter

2018.09.11.(13:31)