Történelmi érdekességek blogja

Történelmi blog

A horvátok 170 évvel ezelőtti támadása Magyarország ellen [5.]

2018. szeptember 11. - Harmat Árpád

Az 1848/49 -es szabadságharc és forradalom fejezetének első jelentős eseménysorozata a horvátok támadása volt Magyarország ellen, melyre 1848 szeptember 11-én, vagyis éppen ma 170 éve került sor. Az offenzíva előzményét a március 15 -i forradalom után kialakuló sajátos helyzet jelentette, vagyis annak a 6 hónapnak a krónikája (1848 március 15 és szeptember 11 között), melyben a bécsi udvar szinte minden téren visszakozni próbált a korábban felénk tett engedményeket tekintve. (Ezeket az engedményeket maga a forradalom kényszerítette ki az osztrákokból.) Március 15 után azonban fokozatosan változott a helyzet: a Habsburgok lassan szembefordultak a magyar vezetéssel. Ellenünk uszították a nemzetiségeket (szerbeket, románokat, horvátokat), akik a Kossuth vezette liberális magyar nemességgel eleve elégedetlen voltak, majd 1848 márciusában báni illetve fő-hadparancsnoki kinevezést adtak a köztudottan magyar-ellenes Josip Jelačić horvát vezérőrnagynak. Később áprilisban a Batthyány kormánnyal egyre romló kapcsolatba kerülő Jelacic már altábornagy lett és nyíltan is szembefordult hazánk forradalmi vezetésével. Április 19 -én bejelentette Horvátország elszakadását a Magyar Királyságtól.

pakozdi_csata.JPG

A pákozdi csata - Franz Xaver Zalder litográfiája

Nyáron Kossuth már előkészületeket tett a várható harcra: az első népképviseleti országgyűléstől újoncokat és hadi-hitelt kért, majd azonnal toborzó útra indult az alföldre. A Habsburgok 1848 szeptemberében konkrét lépésekkel kezdtek háborút Magyarországgal: ellenünk indították a Jelacic vezette horvát hadsereget és helytartót neveztek ki a Batthyány-kormány helyére. (Lamberg Ferenc szeptember 25-én érkezett Magyarországra, a kormány pedig október 2-án kényszerült lemondásra. Lamberget ugyan megölte a pesti nép a hajóhídon, de Batthyányék lemondására így is sor került.)

Jelacic 35 ezer fős horvát seregével 1848 szeptember 11 -én kelt át a horvát-magyar határt jelentő Dráván. Magyar földre lépve adta ki kiáltványát, melyben törvényes erőnek tüntette fel seregét, hiszen a Habsburg-ház nevében érkezett. A drávai magyar haderő visszavonulást kezdett, ám Kossuthék ekkor felmentették a csapatokat vezető gróf Teleki Ádámot és a hozzánk hű István főherceget hívták segítségül. A Habsburg családhoz tartozó, ám Kossuthékkal szimpatizáló nádor találkozni próbált Jelaciccal (Balatonszemes környékén), hogy visszafordulásra bírja, ám a kettejük megbeszélése elmaradt és a nádornak Ausztriába kellett távoznia. Ezt követően már elkerülhetetlenné vált a harc a horvát sereg és a magyarok közt. [A képen: Josip Jelacic horvát bán]

jelacic.JPG

A pákozdi csata

István nádor hirtelen távozását követően a magyar seregek vezetése Móga János altábornagy kezébe került, aki szeptember 28 -án Sukorón azonnali haditanácsot hívott össze. A főtisztek a császári zászlók alatt érkező horvát sereg megtámadásának kérdéséről vitatkoztak, ugyanis többen úgy vélték: ilyen formában nem lehet Jelacic ellen fordulni, mert az felségárulás lenne. Végül Kossuth nyomására a haditanács eldöntötte: a horvát had ellen meg kell védeni az országot és másnap megállítják a Pest felé támadó ellenséges csapatokat.

A pákozdi csatára 1848 szeptember 29 -én került sor. A Móga János vezette magyar sereg hadrendje szerint a 3 ezer fős jobb szárnyat (egy üteggel megerősítve) Joseph von Milpökh ezredes és Kiss Ernő ezredes vezették (Guyon Richárd őrnagy kiemelkedően fontos közreműködésével), míg a közepet és a balszárnyat 8500 katonával Franz Holtsche vezérőrnagy és Répásy Mihály alezredes parancsnokolta (két üteggel kiegészülve). A tartalékot Teleki tábornok négy ezres csapata alkotta (két üteggel) és Perczel Mór szintén négy ezres különítménye a Velencei-tótól délre. A fő cél a horvátok Pest felé történő előretörésének megakadályozása volt.

horvat_tamadas.JPG

Jelacic a csata kezdetén a magyar jobbszárny megtámadására adott parancsot. Kempen vezérőrnagy 8 ezer fős hadosztálya elűzte Pátka alól Guyon zászlóalját, majd a horvátok a magyar közép és balszárny ellen fordultak, hogy a Velencei tóba szorítsák erőinket. Az újabb és újabb horvát támadások azonban sorra kudarcot vallottak a magyar tüzérség hatékonysága miatt. Délután 3 órára Jelacic (leginkább Kempen többszöri kérésére) végül felhagyott a további kísérletekkel és fegyverszünetet kért Mógától. A csata ezzel el is dőlt: a magyarok győzelmet arattak.

A diadal azonban egyelőre még nem volt teljes, mert a térség felé tartott Jelacic másik hadteste is, a 9 ezer fős, Karl Roth vezérőrnagy vezette horvát sereg. A horvát bán és Roth között gróf Zichy Ödön és öccse biztosította a kapcsolattartást, amit azonban Görgey Artúr honvédőrnagy (a Csepel-sziget katonai parancsnoka) leleplezett. A megtorlás azonnali volt: Görgey mindenkit meglepő módon hazaárulás vádjával felakasztatta a grófot. (Kossuth ekkor figyelt fel az alig 30 éves tisztre és léptette elő. Alig több, mint egy hónappal később már Görgey volt a fel-dunai hadsereg főparancsnoka, tábornoki rangban.) Perczel Mór és Görgey Ozora mellett arattak győzelmet a magára maradt horvát tartalék sereg felett, amivel teljessé tették Jelacic kudarcát. A horvát bán így minden megmaradt katonájával az osztrák határ felé indult, feladva azon tervét, hogy bevegye a magyar fővárost.

Az osztrákok által felbiztatott és támogatott horvát támadás tehát összeomlott. A császári udvar ráébredt arra, hogy a magyarok elegendő elszántsággal és katonai erővel rendelkeznek ahhoz, hogy kiharcolják követeléseik teljesítését. Az 1848 szeptemberi események után elkerülhetetlenné vált a szabadságharc kiteljesedése, most már az osztrák császári hadsereg támadásának decemberi megindulásával.  

Harmat Árpád Péter

tortenelmi3_logo.jpg

2018.09.11.(13:31) 

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelmi.blog.hu/api/trackback/id/tr2914234117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Négyes_ 2018.09.12. 08:56:44

A Habsburgok 1848 nyarán és őszén a szerbeket és horvátokat küldték ellenünk, hogy időt nyerjenek saját offenzívájuk decemberi megindításáig. Valójában jól taktikázrak: a délvidéki szerb lázadás és Jelasics betörése sok honvédzászlóaljunkat lekötötte. A poszt érthetően és történelemhűen írja le az eseményeket. Végre egy lényegre törő, világos cikk a témában.

Argus_ 2018.09.12. 13:48:51

A pákozdi csata után Jelacic Bécs felé vonult ki az országból, miközben a magyar had végig a nyomában volt Móga vezetésével. Bécs előtt egy nagy történelmi lehetőséget hagyott ki a magyar vezetés: egyesülhettek volna a bécsi forradalmárokkal, akik szimpatizáltak a magyarok ügyéve. Ha sikerül, elesett volna Bécs. Ám Windisch-Gratz a forradalmi csapatok és a magyar sereg közé állt hadaival, meggátolta egyesülésüket és külön-külön győzte le őket. Mindez az osztrák herceg érdeme volt. Később már nem volt ilyen szerencsés, amikor Görgeiék végigverték Magyarországon 1849 tavaszán és kegyvesztett lett az Udvarnál.

Harmat Árpád 2018.09.12. 13:51:55

@Equalizer.: Köszönöm az elismerő szavakat!

Történelemtanár_ 2018.09.12. 16:55:19

A Görgey által elrendelt rögtönítélő bírósági ülés, majd halálra ítélés és akasztás a korszakban rendkívülinek számított. Az elítélt ugyanis egy arisztokrata volt (Zichy gróf). Ilyen magas társadalmi presztízzsel bíró személyekkel szemben elvétve fordult csak elő halálos ítélet (és ezekben az esetekben is császári bíróságok jártak el).

177 évvel az említett akasztás előtt, 1671 április 30 -án fejezték le Bécsújhelyen az ország három előkelőségét: Zrínyi Péter horvát bánt, Nádasdy Ferenc országbírót és Frangepán Ferencet. De őket NEM akasztották és a kivégzést maga a császár rendelte el.

Kocsó 2018.09.13. 11:44:20

Nagyon jó írás! Egyetlen megjegyzés: Sukkoró helyesen Sukoró.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2018.09.13. 11:44:23

@Diverzáns: Volt egy 12 pont, és ugye a “törvény előtti egyenlőség” nem válogat.

Harmat Árpád 2018.09.13. 11:45:21

@Kocsó: Köszi! Elírás volt, javítottam! :-)

Fredddy 2018.09.13. 17:27:17

@CriticalMaster: nagy kérdés, hogy Bécs eleste mit változtatott volna a helyzeten- olyan sokat nem. A magyarok októbet 10-én érték el a határt, az udvar már október 6-án Olmützbe menekült. Bécs elfoglalása hatalmas presztízsveszteség lett volna a Habsburgoknak, de se a katonai, se a politikai erejükre nem mért volna végzetes csapást, miközben az idegen földre áttett háborúnak már az ötlete is megosztotta a honvédelem gondolata által egyesített magyar vezetést. A schwechati csatát megnyerő osztrák erők pedig ugyanúgy megérkeztek volta október végére, és ki tudja, talán az oroszok bevonására is előbb sor kerül.

Heremóka 2018.09.13. 21:18:47

@Fredddy: Egyetértek. Talán a tavaszi hadjárat után, ha nem Budát ostromolják meg, hanem Windisch-Gracz-et Bécsnél verik tönkre, aláíratva a fegyverszünetet. Erre lett volna esély. Ez esetben kellő higgadtsággal és türelemmel rendezhető lett volna a nemzetiségi kérdés is. Kérdés: lett-e volna erre kellő higgadtság és el tudtuk volna engedni Horvátországot...
süti beállítások módosítása