Kossuth Lajos, a magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja volt. Élete maga is hazánk krónikájának egy "szelete" melyből egy egész korszak ismerhető meg. Tevékeny alakítója volt ugyanis az 1830 és 1848 közti reformkornak és "főszereplője" az 1848/49 -es forradalomnak és szabadságharcnak. Ha végigtekintünk hosszú, 91 éven át tartó életén, akkor 5 érdekességet mindenképp érdemes megemlítenünk:

1. Kossuth Lajos harmadik generációs jogász volt. Már nagyapja, Kossuth Pál is jogászként dolgozott, hiszen a XVIII. század közepén a felvidéki Túróc vármegye táblabírája lett, fia pedig, Kossuth László (Kossuth Lajos édesapja), szintén a jogi pályát választva az Andrássy grófok uradalmi ügyészeként tevékenykedett. Ő "telepítette" át a családot Monokra, hiszen ott látta el jogi teendőit a grófi család szolgálatában. (Külön érdekesség, hogy Kossuth László ügyvéd-gyakornokként tanúja volt Martinovics és társai 1795 -ös nyilvános kivégzésének.)

Éppen 100 esztendővel ezelőtt, 1918 november 11 -én írták alá az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt a nyugati antanthatalmak és a Német Birodalom képviselői Compiegne közelében (egy vasúti kocsiban), Párizstól körülbelül 80 km -re északra. A franciák részéről a helyszínre érkező háromtagú tárgyaló és aláíró küldöttséget Ferdinand Foch tábornok, a négytagú német küldöttséget pedig Matthias Erzberger államminiszter vezette. Az esemény egy hosszú, négy éven keresztül tartó (1914 július 28 -án kezdődő) öldöklésnek vetett véget, melyet akkoriban csak "a nagy háború" néven emlegettek. Összesen 15 millióan haltak meg a frontokon és ez volt az első, (szinte) az egész világra kiterjedő háború a történelemben.

Tisza István gróf meggyilkolásának 100. évfordulóján érdemes visszatekintenünk a hajdani miniszterelnök életére, mérlegre téve történelmi szerepét is. Gróf Tisza István - aki grófi címét, nagybátyja, a Szegedért sokat tett Tisza Lajos révén "kaphatta" meg - a magyar történelem egyik legfontosabb alakjaként, a 15 éven keresztül hivatalban lévő édesapja, Tisza Kálmán után lett a hazai politikai élet irányítója. A "vasgróf" már 1903 -ban kormányfőként vezette a Magyar Királyságot (másfél esztendőn át), majd volt belügyminiszter (1903-1905) és létrehozta a konzervatív irányultságú (bár mai füllel megtévesztő elnevezésű) Nemzeti Munkapártot (1910 -ben) melynek végig elnöke és meghatározó alakja maradt. Később, 1912 -ben volt házelnök is, illetve másodszor is kormányra került 1913 júniusa és 1917 júniusa között (az I. világháború alatt). Összességében az 1903 és 1918 közti másfél évtizedben gróf Tisza Istvánt tekinthetjük Magyarország legmeghatározóbb politikai személyiségének. Megítélése azonban nagyon vegyes és még napjainkban is erősen átpolitizált. Milyen tényezők alapján viszonyulhatunk mégis történelmi szerepéhez? 

Sztálin élete és halála a történelemnek olyan részét képezi, mely mindig is érdekelte az embereket. Napjainkban leszármazottai miatt és egy tavaly készült francia-angol vígjáték, a Sztálin halála (The Death of Stalin) okán került újra fókuszba a személye. A film érdekesen, új szemszögből és szatirikusan mutatja meg a nagy diktátor halála után kialakult politikai helyzetet és a hatalomért folyó marakodást az 1953 utáni években. De mi az igazság, valóban olyan komoly hatalmi harc folyt, miután eltávozott az élők sorából?

Adolf Hitler, Németország 1933 -ban hatalomra került náci diktátora gyermekkorát és ifjúságának egy részét szülőhazájában, Ausztriában töltötte. 1889 április 20 -án született az Osztrák-Magyar Monarchia egyik településén, Braunau am Inn -ben (Linztől 90 km-re). Kamasz éveit több osztrák városban töltötte, hiszen családja gyakran költözött. Közben érettségi nélkül befejezte tanulmányait és elhatározta, hogy festőművész lesz. Tervének megvalósításához apja korai halála után az árvasági támogatás nyújtott kevéske anyagi hátteret. Bécsbe ment tehát, hogy a rangos művészeti akadémia hallgatója legyen, ám 1907-ben és 1908-ban is (18 és 19 évesen is) elutasították felvételét. A ifjú Hitler tehetséges volt ugyan városrészek, házak ábrázolásában, ám emberalakokat, portrékat nem tudott festeni. Az elutasítás érzékenyen érintette, amit fokozott anyja elvesztése is (1907-ben). Mind az akadémiai elutasításokért, mind anyja haláláért a zsidókat okolta: szerinte a művészeti iskolában a zsidó vezetők utasították el felvételét és anyja is "kontár" zsidó orvosa miatt halt meg annyira korán. (Valójában gyógyíthatatlan mellrákkal küzdött.) Hitler később belátta, hogy Dr. Eduard Bloch nem tehetett anyja haláláról és megbocsátott neki.

Mindhárom forradalmunknak megvoltak a maga hősei, akik azokból a rétegekből kerültek ki, melyek az események alakulásában a legnagyobb szerepet játszották: 1848 -ban például Petőfi köre alkotta ezt a bizonyos "réteget", később, 1918 -ban, a fővárosban tartózkodó magyar katonák alakították leginkább az eseményeket (őszirózsás forradalom), 1956 -ban pedig a budapesti fiatalok, középiskolások és egyetemisták "szereplésén" múlt szinte minden.

Az 1956 -os forradalomra és szabadságharcra emlékező évforduló illetve nemzeti ünnep (október 23.) közeledtével érdemes kicsit többet foglalkoznunk a 62 évvel ezelőtti történésekkel, leginkább annak egyik legvéresebb eseményével, az október 25-i, parlamenti mészárlással. A tragikus és szégyenteljes lövöldözésre, - melynek Körömi Teréz kutatásai szerint 234 halálos áldozata volt - fontos előzmények után került sor.

1849 október 6-án, korán reggel (fél 6-kor) Arad városa melletti síkon 12 magyar honvéd-tábornokot és egy ezredest végeztek ki az osztrák uralkodó, Ferenc József parancsára, amiért az 1848/49 -es forradalom és szabadságharc katonai eseményeiben aktívan közreműködtek és szembeszálltak a császár csapataival, vagyis fegyverese lázadásban vettek részt és felségárulást követtek el. 

Az 1848/49 -es szabadságharc és forradalom fejezetének első jelentős eseménysorozata a horvátok támadása volt Magyarország ellen, melyre 1848 szeptember 11-én, vagyis éppen ma 170 éve került sor. Az offenzíva előzményét a március 15 -i forradalom után kialakuló sajátos helyzet jelentette, vagyis annak a 6 hónapnak a krónikája (1848 március 15 és szeptember 11 között), melyben a bécsi udvar szinte minden téren visszakozni próbált a korábban felénk tett engedményeket tekintve. (Ezeket az engedményeket maga a forradalom kényszerítette ki az osztrákokból.) Március 15 után azonban fokozatosan változott a helyzet: a Habsburgok lassan szembefordultak a magyar vezetéssel. Ellenünk uszították a nemzetiségeket (szerbeket, románokat, horvátokat), akik a Kossuth vezette liberális magyar nemességgel eleve elégedetlen voltak, majd 1848 márciusában báni illetve fő-hadparancsnoki kinevezést adtak a köztudottan magyar-ellenes Josip Jelačić horvát vezérőrnagynak. Később áprilisban a Batthyány kormánnyal egyre romló kapcsolatba kerülő Jelacic már altábornagy lett és nyíltan is szembefordult hazánk forradalmi vezetésével. Április 19 -én bejelentette Horvátország elszakadását a Magyar Királyságtól.

Épp 79 éve, 1939 augusztus 23 –án születetett meg Moszkvában, a német – szovjet megnemtámadási szerződés, ismertebb nevén a Molotov-Ribbentrop-paktum. Az egyezmény a kilenc nappal később kirobbanó második világháború fontos előzményeként és a nagyhatalmi háttérjátszmák szerves részeként is érdekes az utókor számára.