Japán már 1933-ban a háború útjára lépett, amikor expanzív külpolitikába kezdve megszerezte magának Észak-Kínát, ahol egy Japánhoz hű bábállamot alapított (Mandzsukuo). Egyes történész-vélemények szerint már ekkor kezdetét vette a második világháború. Alig 4 évvel később, 1937-ben az egyik legősibb japán szamuráj-família, a Fudzsivara-család leszármazottja, Konoe Fumumaro herceg került Japán élére (mint miniszterelnök). Az új vezető a német nácizmussal és az olasz fasizmussal való szorosabb kapcsolatokra törekvő Tódzsó Hidekit választotta maga mellé hadügyminiszternek. A két vezető - Fumumaro és Hideki - együtt tűzték ki célul Japán világhódító birodalomépítését, így Kína, Indokína, végül az USA megtámadását. Amerika és Japán viszonya a szigetország elleni USA embargó bevezetése és Japán indokínai terjeszkedése után mérgesedett el.

A három nagy nemzeti ünnepünk közül március 15. megünnepléséhez szokott a legtöbb történelmi publikáció és magyarázat kapcsolódni, talán nem véletlenül. A korszak - vagyis a reformkor és a forradalom illetve szabadságharc - ugyanis történészeink által alaposan fel lett dolgozva, ahhoz számtalan érdekesség kapcsolódik. Ezek közül most, jelen posztomban ötöt szeretnék kiemelni.   

Nemzeti ünnepünk, március 15 közeledtével felmerülhetnek bennünk olyan kérdések, melyekre nem biztos, hogy iskolai tanulmányainkat felidézve találhatunk kielégítő válaszokat. Az egyik ilyen kérdés az 1848 március tizenötödikei forradalom előzményeihez kapcsolódik, nevezetesen: az 1830 után - Széchenyi István gróf Hitel című művének megjelenését követően - meginduló politikai folyamatoknak, vagyis a reformkorként ismert időszak pezsgő szellemi életének és magának a forradalomnak melyek voltak a valódi színterei?

Charles de Gaulle (1890-1970) a XX. századi európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, sőt Napóleon hírnevéhez méltó kultikus figurája, akinek életét mindenki ismeri Franciaországban a kisgyermekektől egészen az aggastyánokig. A fiatal korától katonai karriert választó, majd Franciaország köztársasági elnökévé előlépő termetes férfit a franciák évtizedeken keresztül csak "Le Général" (a tábornok) néven emlegették.

A második világháború (1939-1945) német szempontból sokkal hamarabb elveszett, mint ahogyan azt a tankönyvek néhány ikonikus nagy eseményhez kötik: például Berlin ostromához, Hitler öngyilkosságához, vagy a végső fegyverszünetekhez kapcsolva az összeomlást. Katonai szempontból nyolc lényeges előzmény említhető, melyek alapjaiban rengették meg a Hitler által ezer évesre tervezett III. Birodalmat, és amelyek elkerülhetetlenné tették Németország teljes vereségét. Nézzük ezeket sorban, kronologikus rendben haladva, kiemelve, hogy kifejezetten katonai szempontból készült a 8 eseményből álló lista összeállítása. (A gazdasági, társadalmi és egyéb szempontok - mint a német összeomlás okai - szintén nagyon lényegesek, de nem képezik jelen poszt tárgyát.)

1. Sztálingrádi német vereség (1943 február 2.)

Az 1930-as évek Európája egy diktatúrákkal, autokráciákkal és totalitárius rendszerekkel teli, sajátos világ volt, mely a második világháború küszöbén számtalan feszültséggel küszködött. Jellemzően három államberendezkedés alakult ki: az első országcsoportba a politikai szélsőségek (nácizmus, fasizmus kommunizmus) totális államai  tartoztak: a hitleri Németország, Mussolini Olaszországa, Franco spanyolországi diktatúrája (1936-tól) és a sztálini Szovjetunió kommunista rezsimje. A második csoportot a tekintélyuralmi rendszerek alkották, mint Lengyelország, Törökország, Bulgária, Jugoszlávia, Portugália, Magyarország és Románia. Végül voltak a parlamentáris demokráciák mint Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Belgium, Dánia és Svédország melyekben a parlamentek, vagyis a népakarat döntött mindenben. A kontinens politikai értelemben színes képet nyújtott tehát és csupán az országok alig feléről lehetett elmondani, hogy a demokratikusan működött.

Napjainkban étterem, parkoló és egy szupermarket foglalja el azt a helyet, ahol egykoron a második világháború legfontosabb építménye, a Führerbunker működött. Adolf Hitler 1945 januárja és áprilisa között innen irányította a német csapatokat és itt is lett öngyilkos feleségével együtt, mégpedig 1945 április 30-án. A különleges bunker a Birodalmi Kancellária épületcsoportjához tartozott, mely épületeket a második világháború után a keletnémet hatóságok lebontották, a kancellária udvara alatt fekvő Führerbunkert pedig betemették. A terület a hidegháború alatt Kelet-Berlinhez tartozott (nagyon közel feküdt a Berlini falhoz) és panelházaknak adott helyet. Később, 2006 -ban tájékoztató táblát helyeztek el a bunker helye közelében. Napjainkban többször is felvetődött a bunker újbóli feltárása, de föld, eső és talajvíz tölti meg helyiségeit, így óriási munka lenne helyreállítása, bár erre nincs meg egyelőre a politikai akarat. A bunker számtalan érdekességéhez előbb a történelmi közeget célszerű felfrissíteni.

Az Amerikai Egyesült Államok létrejötte előtt, - de már Kolumbusz felfedező útjai után - az első gyarmatosító szándékkal érkező (és telepeket létesítő) európaiak a XVI. században kötöttek ki Észak-Amerika keleti partjainál. 1587-ben például I. Erzsébet kegyence, Walter Raleigh próbálkozott állandó település alapításával a Roanoke Island területén. Ez a kísérlet ugyan kudarcot vallott - hiszen a telep lakosait indiánok mészárolták le - ám 20 évvel később megszülethetett az első jelentős Észak-amerikai kolónia, Jamestown (Washingtontól 200 km-el délre.) A későbbi években aztán innentől kezdve folyamatos lett az Európából Észak-Amerikába vándorlás és az angolok mellett hollandok, svédek, franciák is alapítottak településeket a keleti parton. A XVII. század végére az angolok kiszorították a többi gyarmatosítót és megkezdték gyarmatállamaik létrehozását a brit korona alatt.

A címben nem véletlenül szerepel az "és" nem pedig a "vagy" szócska a Halloween és a Mindenszentek között; hiszen nem zárja ki egyik a másikat. Bár nagy divat az egyiket modern amerikai hóbortként a másikat pedig őskeresztény hagyományként beállítani, valójában a Halloween az ősibb ünnep (talán sokakat meglepő módon). A Halloween -t a már a Krisztus előtti első évszázadban megünnepelték a kelták, mégpedig a Római hódítás előtti időkben a Brit szigeteken (a mai Angliában és Írországban).