Történelmi érdekességek blogja

Történelmi blog

Trianon: A diktátum, mely megcsonkította Hazánkat [33.]

2020. június 03. - Harmat Árpád

A Trianon név hallatán sok minden eszünkbe juthat, de minden felmerülő gondolatunk a 100 évvel ezelőtt bekövetkezett nemzeti kudarchoz és katasztrófához vezet vissza. Több, mint száz esztendeje ugyanis, - egészen pontosan 1920 június 4 –én délután 16 óra 32 perckor - a Párizs melletti Versailles kastély-együttes Grand Trianon épületének fő folyosóján - a Galerie des Cotelles egyik asztalánál - hazánk képviselőire egy igazságtalan és megalázó békeszerződés aláírását kényszerítették. 

Az első világháború győztesei, vagyis az antant hatalmak 1919 januárjától konferenciák során keresztül ítélkeztek az öt vesztes ország sorsáról. Először a németekkel (1919 június 28.), majd az osztrákokkal (1919. szeptember 10.), végül a bolgárokkal (1919 november 27.) íratták alá a békeszerződéseket, melyek mind a jóvátételi bírságokról, a haderő korlátozásokról és legfőképp a területi elcsatolásokról rendelkeztek. Ránk, magyarokra 1920 tavaszán került sor.

A béke dokumentuma sokkal inkább volt diktátum, mint szerződés, hiszen nem a két fél megállapodásán nyugodott, hanem egy megfellebbezhetetlen, parancsszerű utasításhalmazból állt, melynek egyetlen rendelkezését sem lehetett módosítani. A diktátum elvette tőlünk korábban nagy és erős országunk több mint kétharmadát, elszakította hazánktól a honfoglalás óta magyar földként birtokolt Felvidéket és Erdélyt, elcsatolta a déli részeken fekvő Szerémséget, Bánságot, Szlavóniát és a tengerpartot (a horvát területekkel együtt). Elvesztettük bányáinkat, ősi emlékhelyeinket, legszebb városainkat. De a legnagyobb fájdalmat nemzetünk kettészakítása okozta. A diktátummal több, mint 3 millió honfitársunk rekedt az új határokon kívül.

Kétségtelen, hogy a magyar történelem nagy és sorsfordító tragédiáinak sorában – mint a tatárjárás (muhi csata), mohácsi vész, doni katasztrófa – a legnagyobb megrázkódtatást Trianonban szenvedtük el. Országgyűlésünk 2010 május 31 -én a diktátum aláírásának napját -  vagyis június 4-ét - a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. De hogyan és miért került sor, erre a számunkra tragikus lépésre?

A diktátum megszületése

trianon2_apponyi.jpgA magyar országgyűlés küldöttsége - gróf Apponyi Albert (képünkön), gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pál vezetésével - a békeszerződés véglegesítése előtti tárgyalásokra 1920. január 7-én reggel 8 óra 10 perckor érkezett Párizsba. A küldöttség első emberének feladatkörét ellátó - és abban az évben már a 74 -et betöltő - Apponyi gróf Magyarország egyik leginkább tisztelt politikusa volt. Mindenki sokat remélt tapasztaltságától és nyugaton is egyértelmű elismertségétől. Néhány nappal a bizottság megérkezése után, 1920. január 16-án tartotta meg híres "védőbeszédét" a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt. Az itt következő szövegrészlet Apponyi Albert aznap elhangzott mondataiból áll:

„ ... Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen õ az, aki az összes nemzetek közül a legbûnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák–Magyar Monarchia ügyeire. …” /Apponyi Albert, 1920 január 16./

Bár Apponyi beszéde és logikus érvelése nem maradt hatástalan a résztvevőkre, Clemenceau hajthatatlan maradt. Később a győztes hatalmak képviselői megtekintették Teleki gróf vörös térképét is, melyen a földrajztudományban jártas arisztokrata a magyar lakosság elhelyezkedését szemléltette, miközben kiemelte, hogy milyen jelentős területek és magyarlakta régiók kerülnének határainkon túlra, ha érvénybe lépne a békeszerződés. A két magyar diplomata mindent elkövetett a döntnökök meggyőzésére.

versailles_1919.jpg

Beszédeiket követően 4 hónapon keresztül zajlottak még a további tárgyalások. Közben a január és május közti időszakban Apponyiék többször is hazautaztak Budapestre, hogy a magyar parlamentnek is beszámoljanak a párizsi egyeztetések eredményeiről. Sajnos túl sok beszámolni valójuk nem akadt: a Clemenceau vezette antant küldöttség mindvégig kitartott eredeti elképzelése mellett, ragaszkodott Magyarország kétharmadának elvételéhez. Hajthatatlanságukban három tényező is szerepet játszott: egyrészt a környező nemzetiségek lobbija, (vagyis magyar-ellenes fellépése), másrészt a Monarchia örök időkre szóló, végleges feldarabolásának szándéka (melyre egy aprócska Ausztria és Magyarország volt legalkalmasabb) és végül harmadrészt a tanácsköztársasági előzményekhez kapcsolódó bizalmatlanság.

trianon3.jpg

Hazánk kétségtelenül súlyos időket élt meg 1918 és 1920 között, mely időszak rengeteget rontott nemzetközi megítélésünkön. A háború végén a Károlyi Mihály vezette őszirózsás forradalom ugyan egy polgári Magyarország kialakítását célozta meg a köztársaság kikiáltásával, ám közben hadseregünk visszavonásával (és részleges leszerelésével) meggondolatlanul teret engedett a velünk ellenséges környező országok előretöréseinek is. Károlyi bukását 1919-ben kommunista diktatúra követte (tanácsköztársaság), ami végzetesen ellenünk hangolta az antant hatalmakat. Párizs és London dühét a cseh, román és szerb diplomácia tovább szította, így született meg a békekonferencia vezetőiben az elhatározás: példásan kell megbüntetni hazánkat. Döntésük egybevágott azzal a nagyhatalmi törekvéssel, miszerint Európa új rendjét egy meggyengített Közép-Európával lehet csak elképzelni, melyben nincs helye erős dunai monarchiáknak (vagy birodalmaknak).

A magyar küldöttek 1920 május 5-én vették át hivatalosan a békefeltételeket. Apponyiék miután konstatálták, hogy a diktátum szövegében nem történt számottevő változás, május 19-én lemondtak. Május 23-án Millerand francia miniszterelnök tudomásul vette a rangos követek lemondását és felszólította a magyar kormányt, hogy jelöljön ki új követeket, akik majd június 4-én a versaillesi épületegyüttes Nagy Trianon kastélyában aláírják a békeszerződést. A trianoni békediktátumot végül az 1920 tavaszán kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának két politikailag súlytalan tagja, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston, népjóléti miniszter 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16:32-kor írta alá.

trianon4_clemenceau.jpg

Az igazságtalan szerződést aláíró magyar kormány hamarosan lemondott. 1920. június 4-én, délelőtt tíz órakor Budapesten és országszerte megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, a közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe.

A diktátum a többi vesztes féllel megkötött szerződéshez hasonlóan három rendelkezési körben tartalmazott súlyos "büntetést": egyrészt 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, másodrészben jelentős jóvátétel megfizetésére kötelezte hazánkat és végül harmadrészt új határvonalat jelölt ki Magyarország körül.

trianon5_terkep.jpg

A békeszerződés eredményeképp a Horvátország nélkül 282 870 km összterületű Magyar Királyság 92 963 km²-re zsugorodott, elvesztve lakosságának több mint a felét. Az 1910-ben még 20 886 000 fős ország lakossága 7 615 000 főre esett vissza.

  • Romániáé lett egész Erdély, a Partium és a Bánság egy része, összesen 103 ezer km2 –nyi területtel. A 45. cikk így szólt: " … Magyarország a maga részéről lemond Románia javára a volt Osztrák-Magyar Monarchiának mindazokra a területeire vonatkozó összes jogairól és igényeiről, amely területek Magyarországnak a II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkében megállapított határain kívül esnek és amelyeket a jelen Szerződés, vagy a jelen ügyek rendezését célzó bármely más szerződés Romániához tartozóknak ismer el. ..."
  • Déli szomszédunk, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett a Szerémség, Drávaköz, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz és a Muravidék illetve egész Horvát-Szlavónország, összesen 63 ezer km2
  • Északi szomszédunk, Csehszlovákia kapta Kárpátalját, a teljes Felvidéket és a Csallóközt, összesen 61 ezer km2 –el.
  • Végül Ausztriáé lett a 4 ezer km2-es Burgenland nyugati határszélünkön.
  • Elvesztettük a tengerparti Fijume városát is, mely Olaszországhoz került, majd 1947-ben Jugoszláviához csatolták.

1920 június 4. hazánk gyásznapja. Ezen a napon az első világháborúban győztes országok geopolitikai és nagyhatalmi szempontok mentén, indokolatlanul és méltánytalan módon megcsonkították a harcokban vesztesként küzdő hazánkat. Minden év június havának negyedik napján a békediktátumra, szétszakított nemzetünkre és az összetartozás minden legyőző erejére emlékezünk.

 Harmat Árpád

vonal.jpg

logo_tortenelmi_ujabb.jpg

2020.06.03.23:30

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelmi.blog.hu/api/trackback/id/tr5815738902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dare 2020.06.04. 11:46:56

Ez az amit jómagam az egész történetből nem értek, ha egyszer ott volt egy olyan küldöttség, amelynek a tagjai Apponyi, Bethlen és Teleki volt, akik nem fogadták el ezt a diktátumot, akik valóban tárgyalni mentek, akik nyitottak voltak (de hülyék azért nem), akkor amikor ők otthagyták ezt a "tárgyalóasztalt", akkor ez a küldjetek már valakit 4-ére milyen elképesztően magabiztos, fennhéjázó, gőgös magatartás volt már a franciák részéről.
Mire fel?
És ha nem küldünk mi történik?
Lerohantak volna minket a környező országokkal?
Milyen indokkal?
Hogy nem fogadtunk el egy kedvezőtlen békefeltételt?
Igen, ez valóban egy nyomós ok lehetett volna egy újabb vérpancsira.

Kampfer 2020.06.04. 11:47:03

Nos, magyarként szívből remélem, hogy a franciák fölött pedig az Isten és a saját ostobaságuk fog igazságot szolgáltatni! És talán még megérjük, hogy a magyar híradókban estéről-estére végignézhetjük, ahogy a lángoló városaikban szépen egymást aprítja majd a milliónyi és 'sokszínű', eu-állampolgár francia... :-)
Bontok egy jó magyar bort, könycseppek helyett csak egy halvány mosoly kíséretében iszogatom békésen, amíg a képernyőt betölti a városaik fölött szétterülő sűrű, fekete füsfelhő... Milyen kár lenne! Ja, nem...
Kamp.

degreen 2020.06.04. 14:43:08

@dare: Sajnos igen, lerohantak volna (le is rohantak, majdnem elveszett az egész ország). Szálka voltunk a szemükben. Két rossz közül lehetett választanunk. Vagy teljesen eltűnik Magyarország, vagy "csak" a 2/3-a kerül más, köpönyegforgatókhoz, igazságtalanul.

Boross Bence 2020.06.04. 14:43:22

[A nagyhatalmak] "Döntésük egybevágott azzal a nagyhatalmi törekvéssel, miszerint Európa új rendjét egy meggyengített Közép-Európával lehet csak elképzelni"

Ha valaki jártas a nemzetközi politika történetében, magyarázza már el, legyen szíves, hogy miért erőltette ezt az ostobaságot Celemenceau. A britek például mindig is valamiféle nagyhatalmi egyensúlyt szerettek volna a kontinensen, ami teljesen racionális, és nem értem, miért adták fel ezt a szokásukat 1918-ban. Egy meggyengült Közép-Európa teljesen védtelenül hullott előbb a német, majd az orosz (szovjet) birodalmi törekvések karmaiba. Franciaország mit nyert ezen az egészen? Pár évre néhány fegyverszállítási szerződést vagy koncessziót?

#szájbergyerek# 2020.06.04. 14:44:02

@dare:
Az idő tájt a csehszlovák, szerb és román hadsereg már a mai magyarország területén "tartózkodott". Nekünk meg haderőnk sem volt, "hála" a Károlyi féle "pacifista politikának".
Jól biztos nem jöttünk volna ki belőle.
Az aláírással legalább azt elérték, hogy kitakarodjanak innen.

én csak hallgatok 2020.06.04. 14:44:32

A posztban az alábbi elgondolkodtató tény szerepel:
"A békeszerződés eredményeképp a Horvátország nélkül 282 870 km összterületű Magyar Királyság 92 963 km²-re zsugorodott, elvesztve lakosságának több mint a felét. Az 1910-ben még 20 886 000 fős ország lakossága 7 615 000 főre esett vissza."
A térkép alapján pedig 3,2 millió magyart "vesztettünk", ezek szerint tehát a fennmaradó létszámcsökkenés, kb. 99,5 miilió fő, az adott térségben élő nemzetiségi volt.
Érdemes végiggondolni a fenteket, mert így talán könnyebben meg lehet érteni, a szomszédos államok reakcióit.

#szájbergyerek# 2020.06.04. 18:48:43

@én csak hallgatok:
Az is elgondolkodtató, hogy miért nem úgy húzták meg a határokat, hogy az a 3 milló magyar országhatáron belülre kerüljön. Tudom, a szomszédok reakciója.
Ezért most tegyünk úgy, mitha igazságos döntés született volna.

#szájbergyerek# 2020.06.04. 18:48:48

@Boross Bence:
Gondolom meggyőzték a briteket, hogy nekik is jó az, ha nyugat eu.-nak lesz egy kelet európai gyarmata.

dare 2020.06.04. 18:48:55

@degreen: Nem azon ment a matek, hogy nagy Magyarország vagy semmi, hanem az elcsatolás mértékén.
Ezért ha lerohannak lelkük rajta.
Bár nem hiszem, hogy az akkor már jelentős számú nemzeti hadsereg ölbe tett kézzel várta volna őket, a többi nagyhatalom meg lelkesen helyeselt volna egy ilyen igazságtalan háborúhoz, mivel ez annak a lehetőségét is magában hordozta volna, hogy valaki túlságosan is megerősödik a térségben.

@#szájbergyerek#: Volt haderőnk

illaim 2020.06.04. 18:48:58

Már megint az önsajnálat! Mindenki más a felelős! Már 1880.-tól súlyos problémák voltak a Magyar Koronához tartozó országrészben a nemzetiségek elnyomása, jogfosztottsága miatt! Ez is Trianon miatt volt? A szarajevói gyilkosság is már következmény volt! Ha már valaki történelmi blogot ír, legalább annyit tudnia kellene a történelemből, hogy egy eseménynek mindig van valami előélete is! Azt miért nem elemzi, hogy az időtájt miért nem volt egy barátja sem a Magyarságnak? Persze így utólag mindenki hibáztatható, csak ne kelljen szembenézni saját gyalázatos tetteinkkel! 100 éve nem hangzott el bocsánatkérés a velünk egy hazában élő kisebbségeket ért gyalázatos jogfosztás miatt!

#szájbergyerek# 2020.06.14. 19:42:17

@dare:
Lehet, nem fogalmaztam pontosan. Arra szerintem nem volt elég a maradék "hadseregünk", hogy több fronton "honvédő háborút" folytassunk az újonnan kialakuló szomszédos államokkal szemben és a Károlyi kormány sem törekedett a határok megvédésére.

#szájbergyerek# 2020.06.14. 19:42:35

@illaim:
Nincs ebben semmi önsajnálat.
Tény, hogy kb. 3,5 millió magyar került határon túlra és ez igazságtalan volt.
A függetlenségre vágyó nemzetiségi államokat úgy is magalkothatták volna, hogy ez ne történjen meg de nyilván nem ez volt a cél.

Gerardus A. Lodewijk 2020.06.28. 10:48:55

Trianonnak a honfoglalás előtti időkig visszavezetett demográfiai előzményeiről érdemes elolvasni Halassy Béla tanulmányát: mek.oszk.hu/20000/20051/
A szerzője nem történész, de képes tiszteletre méltó mennyiségű történelmi tény- és érvanyagot fölvonultatni és a logikusan rendezni. Nem biztos, hogy minden egyes állításával tökéletesen egyetértek, de a lényeggel nagyon: a Trianonhoz vezető okfolyamat kezdetét nem az I. vh-ban, nem a dualizmusban, de még csak nem is a XIX. sz-ban kell keresni, hanem többszáz ével korábbra kell visszaásni az események és összefüggések teljesebb megértéséhez. Az 1918 előtti Magyarország ugyanis már nagyon régóta inkább csak a nevében volt magyar ország.

Aligha vitatható, hogy Trianon rendkívül igazságtalan volt a magyar néppel szemben. De a realitások ésszerű felmérésére képes magyar politikusoknak (mondjuk abból akkoriban is komoly hiány volt) legkésőbb 1849 óta kristálytisztán látniuk kellett, hogy a független Magyarország ára előbb vagy utóbb, de szükségképpen jelentős területveszteség lesz. Nagyjából a XIX. sz. eleje, de legkésőbb 1849 óta óriási vakság kellett annak az észre nem vételéhez, hogy a Kárpát-medence valamennyi etnikuma teljes erővel saját államra törekszik. (Ezért sem sikerült őket akármilyen nagyvonalú – bár részben csak papíron létező – nemzetiségi jogokkal sem megfékezni.) Vagyis a világháború és a vereség nem oka volt az ország feldarabolásának, hanem csak az alkalmat szolgáltatta, ugyanígy a veszteség nem Trianonban keletkezett, hanem Trianon által csupán realizálódott. A vesztes háború kétségkívül tovább rontotta a magyarság tárgyalási pozícióját, amely azonban enélkül is igen gyönge volt.

Még valami: Trianon felülvizsgálata megtörtént, az volt a II. vh. Az ójabb felülvizsgálata pedig éppen most történik, úgy hívják, hogy EU. Ha jobban belegondolunk, Trianont közvetlenül és közvetetten a szélsőséges nacionalistáknak köszönhetjük. És ma is éppen a szélsőséges nacionalisták küzdenek a legdühödtebben az EU ellen. Ez talán nem véletlen. Lassan célszerű lenne már a sebeink (teljesen indokolt) nyalogatásától valamiféle progresszívebb együttműködés felé elmozdulni, amihez persze egyes utódállamok hozzáállásának is változnia kell.

Gerardus A. Lodewijk 2020.06.28. 10:49:42

Trianonnak a honfoglalás előtti időkig visszavezetett demográfiai előzményeiről érdemes elolvasni Halassy Béla tanulmányát: mek.oszk.hu/20000/20051/
A szerzője nem történész, de képes tiszteletre méltó mennyiségű történelmi tény- és érvanyagot fölvonultatni és a logikusan rendezni. Nem biztos, hogy minden egyes állításával tökéletesen egyetértek, de a lényeggel nagyon: a Trianonhoz vezető okfolyamat kezdetét nem az I. vh-ban, nem a dualizmusban, de még csak nem is a XIX. sz-ban kell keresni, hanem többszáz ével korábbra kell visszaásni az események és összefüggések teljesebb megértéséhez. Az 1918 előtti Magyarország ugyanis már nagyon régóta inkább csak a nevében volt magyar ország.

Aligha vitatható, hogy Trianon rendkívül igazságtalan volt a magyar néppel szemben. De a realitások ésszerű felmérésére képes magyar politikusoknak (mondjuk abból akkoriban is komoly hiány volt) legkésőbb 1849 óta kristálytisztán látniuk kellett, hogy a független Magyarország ára előbb vagy utóbb, de szükségképpen jelentős területveszteség lesz. Nagyjából a XIX. sz. eleje, de legkésőbb 1849 óta óriási vakság kellett annak az észre nem vételéhez, hogy a Kárpát-medence valamennyi etnikuma teljes erővel saját államra törekszik. (Ezért sem sikerült őket akármilyen nagyvonalú – bár részben csak papíron létező – nemzetiségi jogokkal sem megfékezni.) Vagyis a világháború és a vereség nem oka volt az ország feldarabolásának, hanem csak az alkalmat szolgáltatta, ugyanígy a veszteség nem Trianonban keletkezett, hanem Trianon által csupán realizálódott. A vesztes háború kétségkívül tovább rontotta a magyarság tárgyalási pozícióját, amely azonban enélkül is igen gyönge volt.

Még valami: Trianon felülvizsgálata megtörtént, az volt a II. vh. Az újabb felülvizsgálata pedig éppen most történik, úgy hívják, hogy EU. Ha jobban belegondolunk, Trianont közvetlenül és közvetetten a szélsőséges nacionalistáknak köszönhetjük. És ma is éppen a szélsőséges nacionalisták küzdenek a legdühödtebben az EU ellen. Ez talán nem véletlen. Lassan célszerű lenne már a sebeink (teljesen indokolt) nyalogatásától valamiféle progresszívebb együttműködés felé elmozdulni, amihez persze egyes utódállamok hozzáállásának is változnia kell.

to:rppapa 2020.06.28. 15:26:15

@Gerardus A. Lodewijk: Szlovákia és Románia esetében lélektanilag érthető, hogy ők is szeretnének valami dicső történelmet kreálni maguknak és ez nem fér össze a mindenkori Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség történetével. Következésképp nincs más választásuk, mint tagadni ezeket. Ezen csak nagy önmérséklettel és némi megértéssel lehetne túljutni, semmiképp nem azzal, hogy minden egyes alkalommal az orruk alá dörgöljük, hogy szerintünk hogy is volt.

Gerardus A. Lodewijk 2020.07.04. 19:20:00

@to:rppapa: Igen, a Zvi Rix izraeli írónak (is) tulajdonított szállóigét átfogalmazva: a szlovákok és a románok soha nem fogják megbocsátani nekünk Trianont.
süti beállítások módosítása