Történelmi érdekességek blogja

A reformkor és 1848 valódi színterei - a pesti pátosz újragondolása [30.]

2020. február 29. - Harmat Árpád

Nemzeti ünnepünk, március 15 közeledtével felmerülhetnek bennünk olyan kérdések, melyekre nem biztos, hogy iskolai tanulmányainkat felidézve találhatunk kielégítő válaszokat. Az egyik ilyen kérdés az 1848 március tizenötödikei forradalom előzményeihez kapcsolódik, nevezetesen: az 1830 után - Széchenyi István gróf Hitel című művének megjelenését követően - meginduló politikai folyamatoknak, vagyis a reformkorként ismert időszak pezsgő szellemi életének és magának a forradalomnak melyek voltak a valódi színterei?

reformkor_pilvax.jpg 

A Pilvax kávéház a március 15-i események kiindulópontja

A válasz nem olyan nyilvánvaló, ahogyan elsőre tűnik. A reformkori Magyar Királyságnak ugyanis - mely a Habsburg Birodalom szerves részeként a Pragmatica Sanctio szellemében Ausztriához kötve kellett élnie mindennapjait - a török időktől kezdődően Pozsony volt a központja. Itt működött a Magyar Kamara, majd az országgyűlés is (akkori nevén: diéta) és bár a Helytartótanács Budán működött, az országot érintő érdemi döntések Pozsonyban és Bécsben születtek.

Széchenyi gróf a reformkort elindító gondolatsort - mely a már említett Hitelben jelent meg először és az ország politikai, társadalmi berendezkedésének gyökeres megváltoztatását, a feudalizmus felszámolását és az alkotmányos monarchia megteremtését tűzte ki célul - Pozsonyban megalkotott jogszabályokkal illetve Bécsben jóváhagyott reformokkal és semmiképp sem pesti forradalommal tervezte megvalósítani.

reformkor_szechenyi.jpg

Széchenyi István gróf (1791-1860) Franz Eybl képe

Széchenyi, akit 1840-ben maga Kossuth nevezett "a legnagyobb magyarnak" az egész reformkort átívelően dolgozott hazájáért: magánvagyonából rengeteget áldozott az első magyar tudós társaság megalapítására, az első állandó fővárosi hídra (Pest és Buda közt), az első kereskedelmi bank létrehozására, a Tisza szabályozására és a magyar ipar fejlesztésére. Műveivel (Hitel világ, Stádium, Kelet népe ... stb) egy népet és egy országot ébresztett a változás kényszerére és az új, helyes irány kiválasztására. De természetesen a sikeres megújuláshoz kellett a teljes összefogás is.

A reformkor gondolatait, törvényjavaslatait és elveit (Széchenyi javaslatait) valójában négy helyszínen vitatták meg: legelsősorban is a pozsonyi országgyűléseken, másodsorban a bécsi udvarban, harmadrészt a vármegyegyűléseken (a 49 vármegye székhelyein működő megyeházákon) és végül negyedsorban a megjelenő publikációk, újságok, könyvek lapjain (pl Széchenyi műveiben és a Pesti Hírlap vezércikkeiben). Pest és minden más helyszín csak mindezek után következett. Ha a forradalom napját, 1848 március tizenötödikét nézzük, aznap párhuzamosan zajlottak az események: részint Pesten (a Petőfi, Jókai, Vasvári vezette tömegrészvételével a pesti utcákon), részint Pozsonyban (az országgyűlésen), részint pedig a bécsi Burgban.

reformkor_dieta.jpg

A pozsonyi országgyűlés a Magyar Kamara épületében

De ne szaladjunk ennyire előre, előbb a reformkorral érdemes foglalkozni:  az 1830 és 1848 közti 18 esztendő alatt ugyanis összesen négy reform-országgyűlés zajlott - 1832/36 -ban, 1839/40 -ben, 1843/44 -ben és végül 1847/48 -ban - mégpedig Pozsonyban. Itt, pontosabban  a pozsonyi Magyar Kamara épületében kerültek megvitatásra az ellenzék reformjavaslatai, Wesselényi, Kölcsey, majd Kossuth és Széchenyi sziporkázó beszédei és itt fektették le az 1848 tavaszán megszülető új Magyarország alapjait jelentő "áprilisi törvényeket" is.

A pozsonyi reform-országgyűlések 1802 és 1848 közt a Magyar Királyi Kamara, Mihály utcai épületében zajlottak, mely épületet 1753 és 1756 közt G. B. Martinelli császári udvari építész tervei alapján emelték (napjainkban a bratislavai egyetemi könyvtárnak ad otthont). A felső tábla üléseit - melyeken csak az arisztokraták és udvarhű vezetők vettek részt és csupán az alsóház javaslatait kontrollálták - rendszerint a Prímás Palota Tükörtermében tartották.

A reformkor idejének törvényalkotási mechanizmusa több lépcsős volt: először a vármegyegyűlések (a 49 vármegyeház 49 testülete) foglalkozott a haza kérdéseivel, vagyis mindazokkal a témákkal, melyek érdekelték a korabeli nemességet. (A vármegyegyűléseken csak az adott vármegye nemesi jogállású felnőtt férfi tagjai vehettek részt.) Második lépcsőben a gyűlés megalkotta a többségi véleményt tükröző követ-utasításait, vagyis azokat az álláspontokat, melyeket az adott vármegye Pozsonyba küldött két követének kellett képviselnie majd az országgyűlésen. A harmadik, illetve negyedik és ötödik lépcső is már Pozsonyban a diétán zajlott: itt történt a megyegyűléseken megtárgyalt témák közös megvitatása, a pro és kontra felszólalások meghallgatása és a végső szavazás minden kérdésben. Az alsóház elfogadott javaslatát innentől "feliratnak" nevezték. Az utolsó lépések már a felsőház és a bécsi udvar, pontosabban az Államtanács feladatköréhez tartoztak: az előbbi megvitatta az alsóházi javaslatokat és vagy visszadobta azokat, vagy továbbengedte az Államtanácsnak, utóbbi pedig meghozta a legvégső döntést: lehet e törvény az adott feliratból, vagy sem. A legvégső aktus az uralkodói szentesítés volt: ha ugyanis az Államtanács nem talált kivetnivalót a feliratban, a király elé tette azokat, aláírásra. Ez volt a "szentesítés" jogi aktusa. Az egész procedúra hosszadalmas, körülményes és több szűrőn keresztül ellenőrzött mechanizmusként működött, hogy még véletlenül se lehessen egy Habsburgok érdekeivel ellentétes szándékból törvény.

reformkor_pest.jpg

A reformkori Pest, Nemzeti Múzeum (Rudolf Alt festménye)

Mivel a reformkor legnagyobb részében (1835 és 1848 között) az enyhén fogyatékos V. Ferdinánd "uralkodott", valójában helyette a határozott és ravasz Klemens von Metternich kancellár hozta meg a döntéseket. Az együgyü, gyermeki és naiv királynak csupán alá kellett írnia amit az orra alá dugtak. Elmondható tehát, hogy a néhány bizalmi vezetőből álló Államtanács és Metternich kancellár vezették a Habsburg Birodalmat és benne Magyarországot.

Az 1848 márciusi események is a fentiekben felvázoltak szerint kezdődtek: az alsóház megvitatta a liberális ellenzék javaslatait (közteherviselés, jobbágyfelszabadítás ... stb), ám azokat a konzervatív többség rendre leszavazta, így nem kerülhettek a felsőház elé és az egész folyamat megakadt. A változást a párizsi forradalom híre hozta meg: az alsóházi konzervatívok március harmadikán végre meghátráltak és továbbengedték Kossuthék felirati javaslatait. Következett a felsőház, mely napokig blokkolta az engedélyezést, ám március 14-én ők is meghátráltak, mikor Bécsben is forradalom robbant ki. Ekkor vihette a reform-feliratot a Kossuth és Széchenyi vezette parlamenti küldöttség Pozsonyból Bécsbe (mégpedig egy dunai gőzhajón). Most az Államtanácson volt a sor: Ferenc Károly főherceg, Windisch-Gratz herceg, Hartig államminiszter és Mailáth Antal március 16-án este hosszasan tárgyaltak Kossuthék javaslatairól. Végül félve a bécsi zavargásoktól és a március 15-én kirobbant pesti forradalom hatásaitól végül aláírták a feliratot. (Bár Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezését csak másnap csellel tudták "kiügyeskedni" István nádor közreműködésével.)

reformkor_kossuth.jpg

Amikor 1848 március 17-én a Kossuth-küldöttség végre hazatért Bécsből Pozsonyba, - ahol ünneplő tömeg fogadta őket - elkönyvelhették a győzelmet: Magyarország a király által aláírt javaslatokkal kilépett a feudalizmusból és a birodalmon belül egy jelentős önkormányzatisággal rendelkező alkotmányos monarchiává változhatott. A végső lépéseket már a pozsonyi parlament tette meg: gyorsított módon 31 törvényt alkotott (a jóváhagyott felirat alapján), melyeket aztán áprilisban szentesített V. Ferdinánd (ezek voltak a nevezetes áprilisi törvények).

1848 áprilisában a reformkor lezárult, a magyar ellenzék győzelmet aratott és kivívta Magyarország alkotmányosságát. Ebben a győzelemben kétségtelenül játszott némi szerepet a pesti forradalom, de a valódi "harcok" bizony a pozsonyi országgyűlésben és később a bécsi burgban zajlottak (ahol hosszú órákon keresztül vitatták meg többek közt Széchenyi gróf véleményének meghallgatásával).

reformkor_marcius15.jpg

Az 1848 március 15-én Pesten lezajlott forradalom pátosza alapjaiban rögzült kultúránkban és nemzeti identitásunkban. Nem teljesen érdemtelen ez hősies hagyományőrzés és tisztelet Petőfiék felé, de nem homályosíthatja el a reformkor és forradalom valódi harcosait és helyszíneit: Wesselényi, Kossuth, Széchenyi és mások sok éves küzdelmeit a pozsonyi diétán.

Sajnos a győzelem átmenetinek bizonyult: 1848 nyarán a Habsburgok az engedmények és alkotmányosság visszavonására készültek, ami a forradalom kirobbanásához vezetett. A magyar nép hosszú, fegyveres harcra kényszerült kivívott jogaiért. Március tizenötödikéhez közeledve nem feledhetjük: a küzdelem sokkal hamarabb kezdődött, mégpedig a reformkor valódi helyszínein.

Harmat Árpád

Ha érdekesnek találtad várunk Facebook oldalunkon is.

logo_tortenelmi_ujabb.jpg

2020.02.29.11:02.

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelmi.blog.hu/api/trackback/id/tr5115494786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Secretus Rector 2020.02.29. 22:39:28

Kell a hősiesség, kellenek a hősök, az ideálok, a példák, a példamutatás. Ezeket a pesti forradalom szolgáltatja 1848 kapcsán a történelmünknek. Ugyanakkor az is igaz, hogy az utókornak értékelnie kell a látványos forradalmi hevület és Petőfiék mögött a valódi küzdőket is, akik kiharcolták az eredményeket. Azokat az eredményeket, melyek alapján megszülethetett a magyar alkotmányosság.

Andreas Korpassy 2020.02.29. 22:41:32

Kossuth es kossuthizmus(fegyveres konfrontacio mindenki ellen) sajnos rengeteget artott ennek a Nepnek....(a tavolbol visszatekintve)

Solty Szilárd 2020.02.29. 22:42:19

Csak egy apróság. Nem József, hanem István nádor. Az apa József nádor 1847-ben halt meg.

Harmat Árpád 2020.02.29. 22:45:01

@Solty Szilárd: Jogos. A fia volt István nádor volt az, aki közbenjárt a császárnál. Javítottam. Köszi! :)

Harmat Árpád 2020.02.29. 22:47:08

@Secretus Rector: Igaz. A forradalom hősöket teremtett népünknek, a pozsonyi diéta nagy alakjai, Kölcsey, Wesselényi, Kossuth és Széchenyi pedig egy új Magyarország reményét (és esélyét). Mindkettőre szükség van a történelmi emlékezethez.

Nietzsche. 2020.02.29. 22:54:29

Amikor 1848 március 15-re emlékezik az ország, szinte mindig csak a pesti forradalom kerül elő az ünnepi műsorokon. A pozsonyi országgyűléseken zajló felszólalások, ragyogó beszédek, viták és a megyegyűléseken folyó munka, a rengeteg publikáció és a Kossuth-Széchenyi vezette küldöttség viszontagságai a bécsi úton (1848 március 15-17 közt) alig kerül említésre. Pedig tényleg nekik volt köszönhető minden.