Történelmi érdekességek blogja

Történelmi blog

Öt érdekesség Charles de Gaulle életéről [29.]

2020. február 20. - Harmat Árpád

Charles de Gaulle (1890-1970) a XX. századi európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, sőt Napóleon hírnevéhez méltó kultikus figurája, akinek életét mindenki ismeri Franciaországban a kisgyermekektől egészen az aggastyánokig. A fiatal korától katonai karriert választó, majd Franciaország köztársasági elnökévé előlépő termetes férfit a franciák évtizedeken keresztül csak "Le Général" (a tábornok) néven emlegették.

degaulle.jpg 

Harcolt a második világháborúban, Párizs felszabadítójaként ünnepelték, volt az ellenállás vezére, majd 10 éven keresztül az ország első embere. Élete öt érdekességet tartogat:

Származás és a kezdetek

De Gaulle a belga határ melletti Lille városában látta meg a napvilágot, mégpedig egy ősrégi francia arisztokrata család tagjaként. Egyik első ősük az oklevelek tanúsága szerint, már a XII. században jelentős személynek számított, hiszen a korabeli iratok VI. Lajos leghűségesebb földesuraként emlegetik. A Le General édesapja hírneves professzorként dolgozott az egyetemen, mint a filozófia és irodalom tudományok doktora. Az értelmiségi család mint az öt de Gaulle gyermeket vallásos és nacionalista - tradicionalista nevelésben részesítette. A harmadikként született Charles azonban kicsit kilógott a sorból, ugyanis kisgyermekkorától a katonai pálya vonzotta.

degaulle_fiatalon.jpg

Az alig 22 éves deGaulle hadnagy 1912-ben

Már 18 évesen katonai akadémián tanult, majd 1912-ben hadnagyként került egy Arrasban állomásozó (Észak-franciaországi) gyalogezredhez. Innentől katonai karrierje meredeken ívelt felfelé: 42 évesen már alezredes, 46 évesen ezredes, 49. születésnapja után néhány hónappal pedig már dandártábornok. (1940 május 23-án vehette át tábornoki kinevezését, épp a hazája ellen meginduló német offenzíva alatt).

Harckocsi-mánia

A ranglétrán gyorsan emelkedő deGaulle már a 30-as években a francia vezérkar tagja lett, ahol sajátos, kisebbségi véleményt megfogalmazva, az akkoriban egyre több országban (például Németországban is) mind jobban fejlesztett harckocsi-fegyvernem legnagyobb pártolójává vált. Ám az idős, 1939-ben már 83 éves Pétain marsall (de Gaul felettese) nem hitt a harckocsik későbbi kiemelkedő szerepében és inkább a hagyományos fegyvernemeket támogatta (mint a gyalogság és a tüzérség). Az agg tábornok teljes mell szélességgel állt ki az 1927-ben kezdődő Maginot-vonal megépítése mellett is, mely 1930 és 1939 közt a franciák minden tartalékát, anyagi forrását felemésztette. A francia-német határon épülő, 350 km hosszú és 5 milliárd frankba kerülő erődrendszer kiadásai mellett természetesen szóba sem kerülhetett a deGaulle álltal szorgalmazott harckocsi-program. Ám a háborús események deGaulle -t igazolták: a Maginot-vonal nem tudta megvédeni Franciaországot, Hitler csapatai 1940 májusában egyszerűen megkerülték, majd két oldalról megtámadva könnyedén bevették.

degaulle_front1940.jpg

A Le Général által javasolt francia harckocsi-program hiánya viszont nagyon is éreztette hatását: a Wehrmacht páncélos egységei - Belgiumon áthatolva [lásd a fenti térképet] - néhány hét alatt térdre kényszerítették Franciaországot. A nagy német előretörést azért jelentősen lassítani tudta a deGaulle vezette 4. páncélos-dandár, amikor 1940 május 17-én 200 harckocsival támadt Guderian és Richtofen egységeire. A montcornet-i csata deGaulle nagy sikere lett, hiszen alig 23 páncélost veszítve, 100 német tankot pusztított el, miközben megakasztotta a német offenzívát. Sajnos azonban mindez csak átmeneti győzelemnek bizonyult: a francia hadsereg visszavonulásra kényszerült. Bár deGaulle a csata után egy héttel tábornok lett, menekülnie kellett. 

De Gaulle azonban hallani sem akart végső megadásról: a vereséget átmenetinek tekintette, így Franciaország eleste után külföldre távozott és angol-amerikai támogatással megalapította a Szabad Francia Erők nevű katonai szervezetet.

Szokatlanul magas termet

Charles de Gaulle azon történelmi figurák közé tartozik, akinek szokatlanul magas termetét rengeteg korabeli fénykép örökítette meg. Köztudottá vált már a háború éveiben, hogy közel kétméteres magasságával egy egész fejjel magasodik tisztjei és alárendeltjei fölé. A pontos testmagassága elérte a 196 centimétert, így meglehetősen furcsán "mutatott" a korabeli átlagtermettel rendelkező katonai vezetők államelnökök mellett.

degaulle_churchill.jpg

A fenti képen Sikorski tábornok, Andrew McNaughton és Churchill mellett látható egy 1941-es felvételen. Kimagasló egyénisége tagadhatatlan.

Élő legenda a háború végén

A második világháború kezdetén - a franciaországi német megszállást követően, miután korábbi felettese, Pétein marsall behódolt Hitlernek - deGaulle Londonba távozott. Itt hozta létre 1940 júniusában a már említett Szabad Francia Erőket (Forces françaises libres, FFL). Az új szervezet, mely a francia haza felszabadítását tűzte ki céljául (angol-amerikai összefogásban) tárt karokkal várta a németek elől elmenekült francia tiszteket és katonákat. Tagjai sorában sokan a Vichy-Franciaország haderejéből dezertáltak. A Szabad Francia Erők katona állománya kezdetben ugyan csak néhány ezres volt, ám a háború közepre már elérte a néhány tízezres létszámot, végül a normandiai partraszállás idejére a 400 ezer katonát számlált. Az FFL főparancsnoksága közben 1943-ban Algírba tevődött át, majd 1944 júniusában a normandiai partraszállás követően már Észak-Franciaországban harcoló francia csapatokat vezette (amerikai hadvezetés alatt). De Gaulle akkor vált igazi legendává, amikor a partraszállás után 2,5 hónappal, 1944 augusztus 25-én saját csapatai élén, diadalmasan vonult be Párizsba, A francia fővárost a német városparancsnok, Dietrich von Choltitz tábornok egyszerűen feladott (Hitler tiltó parancsa ellenére).

degaulle_paris.jpg

A párizsi bevonulás élő legendává tette deGaulle -t, háttérbe szorítva az olyan tényeket mint, hogy az amerikai csapatok nélkül ez nem sikerülhetett volna és hogy az angol-amerikai hadsereg tette lehetővé Franciaország felszabadítását. A hősies fellépésnek hála deGaulle 1944 szeptemberében az átmeneti kormány feje lehetett, népszerűsége pedig az egekbe szökött. Később 1946 -ban lemondott ugyan (a pártok belviszálya miatt), ám 1958-ban újra visszatért a politikai életbe és előbb miniszterelnök, majd egy teljesen új alkotmány létrehozását követően (ötödik köztársaság megszületése), Franciaország új köztársasági elnöke lett. Kerek 10 esztendőt keresztül vezette az országot, egészen 1969-ig.

De Gaulle bukása Algéria és a 68-as mozgalmak hatására

Sokáig tűnt úgy, hogy a Le Général népszerűségét semmi nem kezdheti ki, ám a legközelebbi és legfontosabb francia gyarmat (sőt tengeren túli megye) Algéria elvesztése mégis megingatta deGaulle elismertségét. Algériában már a második világháborútól kezdve komolyabb elszakadási mozgalmak szerveződtek, melyek az 1950-es évektől már Algéria azonnali és teljes függetlenségét célozták. 1956-ban 400 ezer katona próbálta visszaszorítani a francia-ellenes arab gerilla csoportokat, ám a konfliktus nem mérséklődött. A hadsereg, a francia nacionalisták és konzervatívok ekkor kezdték követelni deGaulle visszatérését az elnöki székbe. Miután ez megtörtént (1959 január 8-án) a Le Général népszerűsége újra az egekbe szökött, a franciák ugyanis tőle várták az afrikai konfliktus megoldását. Ám miközben deGaulle egy jobbközép-nacionalista-konzervatív politika megvalósításával az ötödik köztársaság megerősítésén fáradozott - többszörös konfliktusokba keveredve a NATO -val, az USA -val és az Európai Közösséggel (melyek nem fogadták el a gaulle-ista francia nagyhatalmi politikát) - Algéria problémájával egyáltalán nem boldogult.

degaulle_algir.jpg

De Gaulle Algírban 1958 június 4-én

Támadni kezdték balról, hogy engedje el Algériát és támadták jobbról is (az OAS), hogy nagyobb eréllyel lépjen fel az elszakadás megakadályozásáért. Végül deGaulle nem tehetett mást: véget vetett az algériai háborúnak, melyben már a 33 ezret is elérte a francia áldozatok száma. 1962 március 18-án megszületett az eviani szerződés, majd július 3-án deGaulle bejelentette Algéria függetlenségének elismerését. A bejelentés megingatta népszerűségét, a jobboldaliak, nacionalisták már ekkor elfordultak tőle. Az OAS hazája elárulójának nevezte és többször is megpróbálta megöletni. (A legveszélyesebb merényletkísérletben, 1962 augusztus 22-én Petit-Clamarban magyarok is résztvettek.)

DeGaulle végső bukását azonban csak az 1968-as mozgalmak hozták el, melyekkel szintén nem tudott mit kezdeni. Híres mondása volt:

"Lá réforme, oui. Le chienlit non." azaz "reform, igen; ágyba fosás, nem".

A fiatalok és tüntetők 1968-ban szabad sajtót, női egyenjogúságot, társadalmi reformokat és pacifizmust követeltek az időközben nyugdíjas korúvá váló, 78 éves deGaulle -tól. Végül a Le Général a visszavonulás mellett döntött: 1969 április 28-án lemondott köztársasági elnöki székéről és visszavonult Colombey-les-Deux-Églises-i házába, ahol folytatta emlékiratai megírását. A halál két héttel 80. születésnapja előtt, 1970 november 9-én érte. Távozásával a XX.század legnagyobb francia politikusa tűnt el az élők sorából.

Harmat Árpád

Ha érdekesnek találtad, csatlakozz: Történelemrajongók Facebook klubja

További érdekes témájú posztjaink: A Führerbunker; a hunokról: A hunok fővárosa Kínában; a nácikról: Himmler jobbkeze; háborús: A 2.magyar hadsereg a Donnál; magyar történelem: Öt érdekesség Kossuthról; Világtörténelem: A Sztálin halála utáni harcok.

logo_tortenelmi_ujabb.jpg

2020.02.20.14:46

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelmi.blog.hu/api/trackback/id/tr9915482910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Petrus Rosidus Maximus 2020.02.20. 18:41:48

Megint egy remek és érdekes témájú poszt itt a Történelmi blogon! :) DeGaulle valóban megosztó egyéniség volt, megosztó történelmi szerepkörrel. Az 1960-as évek Franciaországát egy konzervatív és nacionalista, sőt tekintélyközpontú féldiktatúrává változtatta, melyben rengeteg korlátozást kaptak nem csak az ellenzéki szervezetek, de a sajtó és média is.

DeGaulle politikája a francia nacionalizmust szolgálta, miközben a külkapcsolatokban nagyhatalomként aposztrofálta hazáját. Ekkor lett Franciaország atomhatalom (1960-első francia kísérleti atomrobbantás Afrikában) és ekkor tört leginkább világhatalmi babérokra.

Bukása borítékolható volt, miután a 68-as mozgalmak nem csak Amerikában de Franciaországban is egy sokkal demokratikusabb rendszert harcoltak ki.

Recensens 2020.02.20. 18:54:01

Ha a francia érdekek minnél magasabb szintű nemzetközi érvényesítését nézzük, akkor de Gaulle -nak voltak érdemei is. Amellett a francia gazdaságot is szilárdabbá tette "erős állam" koncepciója. A végső mérlege igy elég kiegyenlített szerintem.

Fortress_ 2020.02.20. 22:04:36

De Gaulle-nak fontos szerepe volt az európai integrációban is. Robert Schuman és Cnrad Adenauer mellett az Európai Unió elődszervének létrehozásában kulcsszerepet játszott.

Gazz 2020.02.21. 10:27:47

"(A legveszélyesebb merényletkísérletben, 1962 augusztus 22-én Petit-Clamarban magyarok is résztvettek.)"
Erről szívesen olvasnék egy újabb posztot.

Kopasz Szuzukis 2020.02.21. 10:29:04

A hatodik érdekesség: De Gaulle százados még az 1920-as évek végén beadott egy értekezést a francia hadvezetésnek. Az önálló páncélos egységek alkalmazása a korszerű hadviselésben címmel. Ezt az értekezést is megszerezte a német hírszerzés. Heintz Guderian ezredes elolvasta, és ez alapján dolgozta ki a villámháborús német páncélos taktikát és stratégiát.

Void Bunkoid 2020.02.21. 11:18:48

@Exegol_: hát igen. Eisenhower pl világ életében is egy arrogáns nagypofájű, ám gyáva kis nyamvadék ripacs wannabe diktátornak tartotta De Gaulle-t, nem is nagyon ereszkedett le hozzá, már a második világháború alatt kijelentette, hogy ő nem tart tábornoknak, alkalmas katonának vagy vezetőnek egy olyan embert, aki ha meglát egy hadsereget a saját országa határán, azonnal csapot-papot hagyva elmenekül, utána meg az amerikaiak meg angolok háta mögül ugat.

Petrus Rosidus Maximus 2020.02.21. 11:24:54

@Void Bunkoid: És pont Eisenhower kritizálja de Gaulle -t? Az a fickó, aki mindig az alárendeltjei sikerén élt és az alatta ténykedő tábornokok (Monty, Patton, Bradley) tehetsége miatt tudott csak előrejutni és népszerűséget szerezni az elnöki kampányához. Röhej.

Csizér Márton 2020.02.21. 11:44:16

Nagyon érdekes cikk, amely ha megszámoljuk ötnél jóval több érdekességet tartalmaz. :) Amit viszont kicsit hiányolok az a bukásának részletesebb bemutatása, amelynek a '68-as diákmozgalom csak közvetetten volt az oka. Az azt követő választáson a baloldal vereséget szenvedett és a Tábornokot támogató párt megerősödött. A történészek szerint az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a politikai "klíma" gaulle-istább lett, mint maga de Gaulle. Így a következő évben az általa kezdeményezett alkotmánymódosító népszavazáson, amellyel a szenátust és az önkormányzati rendszert - az önkormányzatoknak több jogosítványt adó - érintő regionális reformot akart keresztül vinni, a választok 53:47 arányban elutasították. De Gaulle előre jelezte, hogy ebben az esetben azonnal lemond és így is tett. Paradox helyzet, mert a javaslatai kifejezetten liberálisak voltak, amelyet azonban a diákmozgalomtól megrettent "csendes többség" nem támogatott.

Csizér Márton 2020.02.21. 11:44:39

@Void Bunkoid: az amerikaiak általában a franciák második világháborús teljesítményével nem voltak elégedettek. Megvert országnak tekintették, akiknek nincs helyük a győztesek között. A de Gaulle vezette "szabad franciákat" csak '44 nyarán ismerték el, mint Franciaország legitim képviselőit. (Előtte még nagykövetük volt Vichyben Pétain mellett.) Ha viszont Eisenhower tényleg ilyet mondott, az igazságtalanság volt a részéről, hiszen de Gaulle nem akkor menekült el, amikor a német hadsereg a határnál állt, hanem akkor, amikor a francia kormány már döntött a megadásról.

Baracus őrmester 2020.02.21. 11:44:42

@Void Bunkoid: De Gaulle katonai, tábornoki képességeit kár kétségbe vonni, főleg annak tükrében, hogy a Le Général elnöksége alatt igen rossz viszonyt ápolt az amerikaiakkal. Így Eisenhower kirohanása nyilván egy sértett vezető dühét tükrözi inkább, mint objektív véleményt. Amúgy de Gaulle nem"hagyott ott csapot-papot" amikro a német támadás megindult, hanem szembeszállt a nácikkal, a montcorneti csatában. (Ez szerepel is a posztban.) Jó katona volt, de elnökként megosztó, az biztos.

Argus_ 2020.02.21. 11:55:01

Érdekes aktualitást ad a posztnak a tény, hogy de Gaulle annak idején, 1963-ban mindent elkövetett azért, hogy Nagy-Britanniát ne vegyék fel az EU -ba (Közös Piacba). Azt mondta: nem megbízható tagok lennének, inkább az USA trójai falovai. :) Na, most bejött 57 évvel később, amit mondott, Anglia valóban megbízhatatlan tag, annyira, hogy ki is lépett. :)

kewcheg 2020.02.21. 12:56:41

Kár hogy ma már nincsenek ilyen nagy formátumú európai politikusok....

Der Piefke 2020.02.21. 13:39:54

Azért azt, hogy 20 év alatt hadnagyból alezredes lett, semmiképp sem merném "meredeken ívelő katonai karriernek" titulálni: pontosan megfelel ez a tempó a szokásos ötévenkénti előléptetések esetébeni rendfokozati emelkedésnek.

Államférfiként De Gaulle kifejezetten "avíttas" volt, egyetlen igazi érdeme az volt, hogy nem tett keresztbe a már korábban elkezdődött német-francia közeledésnek és együttműködésnek és a kialakuló európai együttműködésnek.

Nagy-Britanniával szembeni szkepszise (amit most, a Brexit után sokan vélnek bölcs politikai előrelátásnak) éppen hogy oka volt annak, hogy Nagy-Britannia "félszívvel" lehetett eu-s tagállam - de ez egy külön tanulmány témája lehetne!

Der Piefke 2020.02.21. 13:40:04

@kewcheg: Dehogy nincsenek: ott van Dr. Orbán Viktor Mihály Magyar Miniszterelnök Úr is (akinek a Magyarok Istene áldja meg minden lépését!)...

...és akkor Pútyin alezredes elvtársról még nem is ettem említést!:)))

Nietzsche. 2020.02.21. 13:43:24

@Der Piefke: Nézőpont kérdése, de az, hogy valaki 49 éves korára dandártábornok lesz, szerintem elég meredek emelkedés.

HARP3R 2020.02.21. 13:49:37

@Der Piefke: Kérdés, hogy mit tartasz "meredek emelkedésnek"? Azért ha végiggondolod, hogy valaki 50 évesen egy 250 - 300 ezres haderőnek parancsol (Szabad Francia Erők), miközben miniszteri jogkörrel rendelkezik és köztársasági elnöki ambíciókra tör (amit pár évre rá meg is kap), az azért szerintem elég "meredek" emelkedés. :)

Control. 2020.02.21. 14:03:59

@Der Piefke: @HARP3R: @Nietzsche.: Eisenhower és de Gaulle egyidősek voltak, mindketten 1890-ben születtek, viszont de Gaulle előbb lett dandártábornok (már 1940-ben), Eisenhower csak 1941-ben kapta meg ezt a rendfokozatot (október 3-án).

Csizér Márton 2020.02.21. 14:04:24

@Der Piefke: "Államférfiként De Gaulle kifejezetten "avíttas" volt, egyetlen igazi érdeme az volt, hogy nem tett keresztbe a már korábban elkezdődött német-francia közeledésnek és együttműködésnek és a kialakuló európai együttműködésnek." Ez az állítás csak akkor igaz, ha csak az elnöki időszakára gondolunk és csak az európai együttműködés szempontjait tartjuk fontosnak. :) Ha viszont az egész életpályáját vizsgáljuk és nem feledkezünk meg arról, hogy nem az Európai Bizottság elnöke volt, akkor sokkal több mindent is felsorolhatunk a pozitív oldalon: Franciaország helyének biztosítása a győztesek oldalán, modern társadalombiztosítási rendszer, az algériai háború befejezése, az amerikai befolyás minimalizálása, a szovjet befolyás minimalizálása, önálló atomütőerő létesítése, a pártok hatalmának (valamelyes) visszaszorítása stb-stb.

Control_ 2020.02.21. 17:45:11

Ambivalens személyiség volt, ezt a poszt remekül bemutatja. Jó katona, talpraesett ellenálló, ugyanakkor diktatórikus elnök és külpolitikájában szinte minden partnerével haragot tartó szövetséges. Nacionalista autokrata.

Void Bunkoid 2020.02.29. 22:40:56

@Panzerjäger_: mindenesetre akkor is túl hamar szaladt, amikor meglátta, hogy úgyis kikapnak.

A németek Berlinben az utolsó utcasarokig golyózáporral fogadták az oroszokat úgy is, hogy már tudták, hogy vége a dalnak, és Hitler is halott - mégis csakazértis.
süti beállítások módosítása