Éppen most, június 27-én volt évfordulója a Nagy északi háború döntő összecsapásának, a poltavai csatának, mely a világtörténelem egyik legjelentősebb ütközeteként vált a hadtörténet részévé (1709 június 27-én). A Nagy északi háborúban minden jelentős Észak-európai állam részt vett, hiszen a küzdelem tétje a regionális nagyhatalom Svédország visszaszorítása és az értékes baltikumi területek felosztása volt.

A Svéd Királyság az 1648-ban véget ért 30 éves háború után vált európai nagyhatalommá, amikor befolyása kiterjedt Finnországra, a Finn-öböl vidékére, Észtországra, Lívföldre és majdnem az egész a Baltikumra. Közben azonban  szinte észrevétlenül felemelkedett és birodalommá vált keleti szomszédja, az Orosz Cárság is. Oroszországot egységes állammá IV. Iván tette a XVI. század végére, birodalommá viszont az 1682-ben megkoronázott I. Péter uralkodása révén vált. A két nagyhatalom összecsapását már Péter megkoronázásától kezdve csak idő kérdésének tekintették, hiszen a közéjük ékelődött és akkoriban értékesnek számító - fában, gabonában, kikötőkben gazdag - Baltikum mindkét birodalom számára fontossá vált. Svédország ugyan 1648-ban megkaparintotta magának, de az ifjú és erősödő orosz állam is "bejelentkezett" megszerzésére. Az oroszok számára a Baltikum mellett a Finn-öböl megszerzése is kulcskérdéssé vált, hiszen birtokba vételével egész évben hajózható, meleg-tengeri kijáratott szerezhettek maguknak. (Ekkoriban az Orosz Birodalomnak alig akadt kijárata a világtengerekre, hiszen a Fekete-tenger vidékét a törökök és tatárok uralták, a Balti-tengerrel pedig nem érintkeztek.) Az itt következő térképen a csíkozott rész (és a Baltikum felirat) jelzi azt az övezetet, melyet az oroszok megszerezni akartak a svédektől.

A svédek agresszív expanziója a Nagy északi háború küszöbén nem csak az oroszokat zavarta: II. Ágost Lengyel-szász király és IV. Frigyes dán-norvég uralkodó szintén területi követeléseket fogalmazott meg velük szemben. A három ország 1700-ban lépett svéd-ellenes szövetségre: dán-szász-lengyel-orosz összefogást kialakítva. A harci cselekményeket Oroszország kezdte: 1700 november 19-én megtámadta a svédek baltikumi, (ingermanlandi) legfőbb bázisát Narvát (első narvai csata). Ám az offenzíva orosz vereséggel zárult és három éven keresztül svéd győzelmek születtek a térségben. 1703-ban azonban Péter cár változtatott stratégiáján: nagymértékű haderőfejlesztésekbe kezdett és egy 200 ezer orosz, 100 ezer kozák katonából álló óriási sereget hozott létre. Az új orosz haderő aztán kiűzte Ingermanlandból a svédeket és elfoglalta Szent Pétervár környékét. (Ekkor alapították magát a várost is.) 1706-ban a második narvai csatában már orosz győzelem született.

Az 1707-es és 1708-as évek küzdelmeinek legfőbb színtere Lengyelország és Szászország lett: a svédek itt vettek revansot a szövetségen az oroszoktól elszenvedett vereségeikért. XII. Károly svéd király elfoglalta Drezdát, Krakkót, majd Varsót is és a korábbi lengyel királyt elűzve, saját jelöltjét, Leszczynski Szaniszlót ültette a lengyel trónra. Győzelmeiken felbuzdulva a svédek 1707 decemberében nagy támadásra indultak Moszkva ellen: csapataikkal átkeltek a befagyott Visztulán, majd 44 ezres haddal támadták Szmolenszket. A Moszkva előtti utolsó nagyvárosnak tekintett település 1708 júniusában került svéd kézre. Ekkor XII. Károly csapatainak kettéosztására adott parancsot: Adam Lewenhaupt tábornok seregrészének helyben kellett maradnia, hogy utánpótlást rekviráljon, a svéd király pedig a főerőkkel délre indult Ukrajnába, hogy ott egyesüljön az orosz cár ellen lázadó Iván Mazepa kozák hetmannal. Lewnhaupt azonban csatát vesztett 1708 szeptember 30-án Lesznaja mellett. Innentől a svédek hadiszerencséje megfordult.

A kozákok két pártra szakadtak: az atamánok (kozák alvezérek) kisebbik része kitartott Mazepa hetman mellett és megmaradt a svédek oldalán, ám a nagyobbik tábor leváltotta Mazepát, helyére új hetmant választott (Ivan Szkoropadszkij személyében) és inkább visszatért az oroszok hűségére.

XVII. századi kozák harcos

A mindent eldöntő végső, nagy svéd-orosz csatára Poltavánál, orosz területen került sor. Az ütközetben a kozákoknak csak csekély része vett részt, viszont Nagy Péter cár minden erejét bevetette. Több, mint 50 ezres orosz had csapott össze egy fele akkora svéd haderővel, mely ráadásul lőporral sem rendelkezett. A korábban megsérült svéd király hordágyról próbálta meg irányítani csapatait, de az orosz túlerő és lovasrohamok sora gyorsan eldöntötte a harcot. Fényes orosz győzelem született. A szétvert svéd seregek délre, török területre menekültek és onnan jutottak haza (óriási kerülővel és több év után).

A poltavai csata (Louis Caravaque festménye)

A nagy északi háború ugyan még évekig folytatódott, de már csak Skandináviában, ahol a svédek még győzelmeket tudtak aratni a dánok felett. XII. Károly Fredrikshul (ma Halden) ostrománál esett el. A svédek és oroszok közti béketárgyalások 1719-ben kezdődtek: I. Frederika svéd királynő a nystadti békében le kellett, hogy mondjon Oroszország javára a Finn-öböl térségéről és Észtországról. Ezzel az Orosz Birodalom 1721-ben (a békekötés évében) elismert európai nagyhatalommá vált.

Harmat Árpád

Ha érdekesnek találtad, itt is várunk: Történelemrajongók klubja 

2020.06.27.20:55