5 érdekesség gróf Széchenyi Istvánról [17.]

2019. június 03. - Harmat Árpád

Gróf Széchenyi István a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb, nagy alakja, aki 1825 és 1848 közti munkásságával, - közzétett írásaival, gondolataival, nagylelkű felajánlásaival és gazdasági programjával - meghatározó módon járult hozzá a XIX. század közepének nagy változásaihoz és Magyarország polgári átalakulásához. Tevékenysége nélkülözhetetlen része volt annak a folyamatnak, mely végre kivezette hazánkat a feudális viszonyok közül és amelyet a történettudomány "reformkorként" emleget. 

szechenyi.jpg

Széchenyi gróf az 1820-as és 1830-as évek Magyarországán egyik leggazdagabb arisztokratája volt, aki 90 ezer holdas hatalmas birtokrendszert örökölt őseitől és aki még a bécsi burgban is rendelkezett lakással. Személyesen ismerte Klemens von Metternich kancellárt, - aki 1821 májusa és 1848 márciusa között szinte teljhatalommal vezette a Habsburg Birodalmat - és szabad bejárása volt a császárhoz (V. Ferdinándhoz) is.  A nagycenki, gencsapáti, peresznyei, somogyvári és marcali kastélyok mellett hatalmas uradalmak és népes személyzet felett rendelkezett. Jelentős vagyona és magas kapcsolatai miatt hatalmas meglepetést aratott 1825-ös felajánlása egy "magyar tudós társaság" megalapítására. Élete nagy részében, 1825 és 1848 közt előbb patrónusként, majd híres művek megírásával (Hitel, Világ, Stádium) később a reformországgyűlések tagjaként, végül az 1848 március 23-án megalakuló Batthyány-kormány közmunka- és közlekedési minisztereként szolgálta hazáját és a fejlődést. Ő kezdeményezte a Lánchíd megépítését, az első Kereskedelmi Bank megalapítását, a Tisza szabályozását és a dunai és balatoni gőzhajózás fejlesztését. Közben megnősült (1836), családot alapított és a munkájának élt. Azonban 1848 szeptemberében a császárral való végzetes szembenállás és a közelgő háború (szabadságharc) kikezdte idegeit, ideg-összeroppanást kapott és élete utolsó éveit a Bécs mellett fekvő döblingi szanatóriumban töltötte. A halál 1860 április 8-án érte, mikor önkezével vetett véget életének.

Széchenyi István gróf élete számtalan érdekességet rejt, melyek közül most öt kevésbé ismert jellemző kiemelésére teszünk kísérletet.

1. Széchenyi gróf első hivatása

A jelentős magyar történelmi családok és főnemesek tradícióihoz híven az ifjú Széchenyi István is a katonatiszti pályát választva kezdte meg felnőtt életét. Már 17 évesen, 1808-ban főhadnagy és a napóleoni háborúkba keveredő Habsburg Birodalom lovastisztje. Jelen van az 1809-es győri csatában és híres, lipcsei, népek csatájában is (futárként). Az ütközetben tanúsított bátorságáért megkapta (1814-ben) a Pour le Méritét. Tizenhét éven keresztül szolgálta lelkesen a dinasztiát és a birodalmat, miközben szabadidejében nagy európai utazásokat is tett (megint csak a korszak arisztokrata szokásait követve). Ám 1825-ben, 34 évesen rá kellett ébrednie: katonai karrierje megfeneklett. Huszárszázadosi rendfokozatnál magasabbra nem jutott, holott a vele egyszerre tiszti pályát választók már őrnagyok voltak. A háttérben egy sajátos bizalmatlanság lehetett, mellyel felettesei Széchenyi gróf különcségét nézték, leginkább kritikus látásmódját. Végül 1825-ben Széchenyi szögre akasztotta a mundért és a politikai élet felé fordult.

2. Szerelem egy férjes asszonyba

Széchenyi István még katonaként, 1818-ban, alig 27 évesen ismerte meg a kifinomult ízlésű és stílusú, előkelő osztrák arisztokrata hölgyet, Seilern-Aspang Crescence grófnőt. Kettejük kapcsolata távolságtartó, ám kölcsönös tiszteletben megnyilvánuló szimpátiával kezdődött, majd lassan alakult át barátsággá, végül 1824-ben szerelemmé. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy a szépséges hölgy férjezett volt és a bécsi, pozsonyi, pesti társasági életben Zichy Károly gróf nejeként ismerték. 1824-től mindenki számára kínos módon vált köztudottá - és tegyük hozzá: a férj előtt is nyilvánvalóvá - hogy Széchenyi rajongó szerelemmel viseltetik Crescence iránt, amit a grófnő is viszonoz. Ám 1834-ben Moson vármegye főispánja (Zichy gróf) elhalálozott, így elhárult az akadály a kapcsolat kiteljesedése elől. A pár 1836 február 4-én kelt egybe, majd jött a családalapítás: megszületett Széchenyi Béla (1837-ben), majd Széchenyi Ödön (1839-ben), végül Júlia, aki viszont sajnos néhány hónapot élt csupán.

3. Anglománia

Széchenyi grófhoz szervesen tartozott közismert anglomániája, vagyis a rajongása mindenért, ami angol. Életében először 1815-ben járt a szigetországban, ahol teljesen lenyűgözte a kiteljesedő ipari forradalom megannyi jele és vívmánya. Később, 1820 nyarán megismerte a nála 5 évvel fiatalabb Wesselényi Miklós bárót és 1822-ben közös nyugat-európai körutazást tettek, melynek legfőbb állomása Anglia lett. Mindkettejüket elvarázsolta a szemmel látható ipari fejlődés, a sok gyár, a hajók, a hidak, az épülő vasút és a nyüzsgő ország kézzel fogható, szédítő ütemű fejlődése. Hazatérve az álmos, belassult és feudális Magyarországra még inkább szembeötlő lett a különbség. Elhatározták: változtatnak ezen és példát mutatnak a többi magyar nemesnek arra vonatkozóan, hogy ők is fejlesszék gazdaságaikat. Széchenyi egy bécsi bankhoz is fordult, hogy a felvett kölcsönből nekilásson birtokai modernizálásához. A bank azonban az ősiség törvényre hivatkozva elutasította hitelkérelmét. Ekkor kezdte HITEL című műve megírását, mely 1830-ban a reformkor szellemi elindítója lett.

4. A "legnagyobb magyar"

A kitüntető elnevezést Kossuth Lajos adományozta Széchenyinek, mégpedig sajátos körülmények között, még 1840-ben. Kossuth és Széchenyi viszonya egészen egyedi módon alakult a reformkorban: kezdetben Kossuth részéről egyértelmű tisztelet jellemezte, mégpedig a 11 évvel idősebb és társadalmilag jóval magasabb szinten álló Széchenyi felé szinte alázatos közeledéssel. Később véleménykülönbségeik felszínre törtek és 1841-től a sajtó hasábjain, illetve publikálásaikban vitáztak. Kossuth egyik vezércikkére (Hivatás) Széchenyi a Kelet népével válaszolt, amire meg Kossuth reflektált "Felelet" című művével. Később, az 1847 végén kezdődő országgyűlésen már felszólalva vitatkoztak egymással. Ám kevesen tudják, de tény: LÉNYEGI kérdésekben egyetértettek. Ilyen volt a törekvés arra, hogy Magyarország kilépjen végre a feudalizmusból. Legnagyobb magyarnak még 1840 június 9-én nevezte Kossuth Lajos a nagy tiszteletnek örvendő Széchenyi István, mégpedig a Habsburgok börtönéből frissen szabadulva, Pest megye közgyűlésén, amikor köszönetet mondott neki a reformkort elindító munkásságáért.

5. Az idegösszeomlás

Az 1848 szeptemberében bekövetkezett idegösszeomlás hátterében bonyolult összefüggések álltak. Széchenyi István főúri és többségében német nyelvű, sőt császárhű nevelést kapott gyermekkorában, így szinte naiv idealizmussal hitte, hogy az alapvetően jóindulatú császár, illetve bécsi udvar meggyőzhető Magyarország modernizálásának és átalakításának kérdéseiben. Amikor 1848 tavaszán miniszter lett, még lelkesen vetette magát a munkába és örömmel töltötte el, hogy a bécsi kormányzattal békében zajlik hazájának megújulása. Később azonban szembe kellett néznie azzal, hogy a Habsburg udvar egyáltalán nem kívánja a változásokat, sőt azok visszafordítására törekszik. Amikor 1848 nyarán megkezdődött a szembenállás és elhidegülés a Batthyány-kormány illetve Bécs között, egyre inkább depresszióba süllyedt. Nem tudta összeegyeztetni a császárba és a dinasztiába vetett bizalmát, hazájának szemmel látható tönkretételi szándékával, melyet ekkor már egyértelműen észlelt, ha a bécsi udvar ármánykodásaira tekintett. Végül 1848 szeptember 5-én orvosa, Balogh Pál Döblingbe a Görgen-szanatóriumba vitette. A legnagyobb magyar itt élte le utolsó 12 évét.

Harmat Árpád Péter

tortenelmi3_logo_1.jpg

2019.06.03.(00:16) 

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelmi.blog.hu/api/trackback/id/tr4714874660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Argus. 2019.06.30. 20:18:17

Gróf Széchenyi István önzetlensége a mai időkben példátlan lenne. Éppen az ellenkezője a jellemző: dicsőség lopni, adót csalni, ügyeskedni. A haza javára cselekedni ciki.