Nem könnyű a "legnagyobb" vagy "legtehetségesebb" vezetők kiválasztása mert ez a fajta kategorizálás, mindig rengeteg szubjektivitást rejt magában. Örök kérdés ugyanis, hogy mitől tesszük függővé a "cím" odaítélését? Egyes tábornokok például kiváló tervezők voltak, mások viszont zseniális végrehajtók és akadtak olyanok is, akik hadtestek, hadosztályok vezetése szintjén nyújtottak egészen kivételes harctéri teljesítményt.

Heinz Guderian -t például méltán nevezhetjük Hitler legtehetségesebb páncélos tábornokának, hiszen ő volt a német harckocsi fegyvernem továbbfejlesztésének legfontosabb kulcsembere. (Achtung Panzer - 1937) Ha a harctéri teljesítményeket vizsgáljuk, kiemelkedik Erwin Rommel, aki hadosztályok - hadtestek szintjén bizonyult rendkívülinek az Afrika Korps élén. Ha a tapasztalatot és vezetői képességeket vizsgáljuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Hitler legidősebb tábornagyát, Gerd von Rundstedt general-feldmarschallt, akiről Montgomery tábornok egy alkalommal azt nyilatkozta: "Rommel jó volt, de Rundstedt a legjobb tábornok, akivel valaha is harcolnom kellett". A felsorolás persze folytatható, hiszen a Führer kivételes tábornoki karral rendelkezett: Hasso von Manteuffel és Albert Kesselring ugyanúgy megérdemlik a kiemelést, mint Walter von Reichenau és jelen poszt méltatottja: Erich von Manstein. A kiváló tábornagy képességeiről álljon itt elöljáróban egy idézet magától Adolf Hitlertől: 

Erich von Mansteint (1887-1973) több tekintetben is a Wehrmacht legkülönlegesebb tábornokai közé sorolták. Először is azon kevesek közé tartozott, akinek kiemelkedő képességeit a Führer többször is nyilvánosan elismerte. Egyszerre volt ugyanis kiváló stratéga és sikeres harctéri parancsnok. Ezt bizonyítja 1939-es Sarlóvágás (Sichelschnitt) nevű hadműveleti terve, melyet Hitler 1940 februárjában úgy fogadott el (és tartott zseniálisnak), hogy azt előzőleg Halder és Brauchitsch végrehajthatatlan merészségnek minősítette. (Noha mindkét tábornok a hadvezetés élvonalába tartozott.) Manstein terve végül bevált és a végrehajtásban, azaz Franciaország lerohanásában (és az Ardennekben való előretörésben) maga Manstein is részt vett a XXXVIII. hadtest élén. Különleges volt abban a tekintetben is, hogy több alkalommal is nyíltan szembe mert szállni Hitlerrel (ráadásul minden alkalommal neki volt igaza), sőt az is csak vele kapcsolatban terjedt el, hogy akadtak Führer-parancsok, melyeket nyíltan nem hajtott végre. Végül kiemelendő több bravúros haditette (melyekről természetesen lesz még szó) és a tény, hogy a háború után ő volt az egyetlen német tábornagy, akit felkértek arra, hogy vegyen részt az NSZK hadseregének megszervezésében. 

Hitler és Manstein kézfogása 1943 márciusában a keleti fronton /Bundesarchiv/

Manstein ugyan egy régi porosz katonacsaládba született, mely a Lewinki nevet viselte, ám a 10 gyerekes família hamar úgy döntött, hogy a legutolsónak született Erich -et (néhány évesen) örökbe adják nagynénjének (édesanyja húgának), aki gyermektelenül élt férjével, Georg von Manstein őrnaggyal. Így lett a kisfiú neve Manstein. Miután szinte minden felmenője katonatiszt volt, Erich is ezt a pályát választotta: 1907-ben hadnagy lett, majd végigharcolta az egész első világháborút. Legtöbb idejét a keleti fronton töltötte (Hindenburg és Ludendorff alatt szolgálva), de harcolt nyugaton is a Somme mentén. A háború végére (1918-ra) az akkoriban 31 éves Manstein már az őrnagyi rendfokozatig jutott.

A két háború közt Manstein a Reichswehr katonai vezetésében dolgozott, ahol Ludwig Beck tábornok felfedezte különleges stratégiai érzékét és maga mellé vette a hadműveleti-osztályhoz. Itt indult meg igazán karrierje, hiszen mire a második világháború 1939-ben kirobbant már tábornok lett (altábornagyi rendfokozatban). Beck nagyra tartotta egyik ötletét a harckocsi alvázra szerelt páncélozott tarackokról, mely ötletből később megszületett a háború egyik legsikeresebb fegyvere, a rohamlöveg (vagy önjáró löveg). A Stug -ok több ellenséges tankot lőttek ki, mint a harckocsik.

A második világháború kezdetén részt vett Lengyelország lerohanásában (vezérkari főnökként, a Dél-Hadseregcsoportban), majd a bevezetőben említett módon, Rundstedt tábornok utasítására elkészítette a merész, de zseniális Sarlóvágás nevű hadműveleti tervet. A végeredményt mind Halder, mind Brauchitsch ellenezte, de Guderian végrehajthatónak tartotta és Hitlernek is tetszett. A Sarlóvágás egyértelmű sikert aratott Franciaország megtámadásakor: a német páncélosok át tudtak törni az Ardenneken és óriási előretörést hoztak a Wehrmacht számára. Jutalmul Manstein gyalogsági tábornok lett és megkapta a Vaskereszt lovagkeresztjét. Mivel az egész siker Halderék ellenkezése mellett "jött össze" a vezérkari főnök bosszúból egy egyszerű gyaloghadtest élére helyeztette. Ám Manstein itt is helyt állt.

Brandenberger tábornok és Manstein a keleti fronton 1941-ben

Karrierjében a legfontosabb fejezetet a keleti front jelentette: 1941 júniusában, az LVI hadtest parancsnokaként a Szovjetunió lerohanása során 240 kilométert tört előre Észtországig, elfoglalva Daugavpilst. Hitler két hónappal később, szeptember 12-én magasabb beosztásba helyezte és a 11. hadsereg parancsnokává tette, mégpedig az Ukrajnában harcoló Déli-Hadseregcsoportnál. Felettese Rundstedt, majd Reichenau, végül Fedor von Bock lett. Manstein fő feladata 1942 első felében a Krím elfoglalása lett. Szevasztopol elhúzódó ostroma végül 1942 július 4-én óriási német sikerrel zárult, amit Hitler és Németország elsősorban Mansteinnek köszönhetett. Jutalma nem maradt el: a Führer azonnal vezértábornaggyá léptette elő. (A legmagasabb rendfokozattal ekkoriban csak alig 26-an rendelkeztek a német hadsereg kötelékében.) Négy hónappal később Manstein beosztását tekintve is előrelépett és elérte karrierje csúcsát: 1942 novemberében a Don-(Dél) hadseregcsoport parancsnoka lett.

Manstein és Hitler viszonya 1943 elején indult romlásnak, amikor a tábornagy a Sztálingrádi katlanban rekedt német csapatok kimentését szorgalmazta. A Manstein parancsnoksága alá tartozó erők meg is közelítették a gyűrűt, de a Führer nem engedélyezte a bent rekedtek kitörését és makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a végsőkig harcoljanak Sztálingrád megszerzéséért (és megtartásáért). Az értelmetlen parancs miatt a Wehrmacht 1943 februárjára 209 ezer embert vesztett (és még további 85 ezret hadifoglyokban). A sztálingrádi csatát sokan tekintik a második világháború legjelentősebb fordulópontjának (az európai hadszíntéren), hiszen innentől a németek szinte folyamatos hátrálást folytattak. Manstein nehezen tudott beletörődni a közel 300 ezres emberveszteségbe, mely jelentősen mérsékelhető lett volna, ha a Führer hallgat rá és mindent megtesznek a kitörés illetve kimentés érdekében.

Manstein 1943 elején már azon kellett, hogy "dolgozzon", hogy megakadályozta a Dél-Hadseregcsoport teljes összeomlását. Márciusra ez jórészt sikerült is neki, sőt egy váratlan ellentámadásban visszafoglalta a németek számára Harkovot és Belgorodot is. A katonai bravúrért kitüntették: megkapta lovagkeresztjéhez a tölgyfalombokat. A Führer és Manstein viszonya kurszki csata alatt tovább romlott, mert Hitler nem engedélyezett egy Manstein által javasolt gyors ellencsapást (1943 nyarán), mely eltiporhatta volna az épp kimerült és demoralizált szovjet erőket. Az elszalasztott lehetőség a végsőkig felbosszantotta a tábornagyot és megrendítette hitét Hitler katonai, stratégiai képességeit illetően is. Az óriási német kudarcot jelentő Citadella-hadművelet után azonban Manstein tovább tette a dolgát és a védelmi harcokban jelentősen mérsékelni tudta a német veszteségeket. Hadseregcsoport parancsnoki tevékenysége a Sztálingrádi csata utáni 1 évben a Don és Dnyeszter közti (ukrajnai) harcokra összpontosított. A német hadsereg 1943 elején még Sztálingrád közelében harcolt, ám egy évvel később, 1944 januárjára, már Kijevig űzték vissza őket és a Dnyeper-vonal megtartásáért kellett küzdeniük.

A tábornagy utolsó nagy katonai érdemeit 1944 februárjában szerezte, amikor lehetővé tette és mindenben segítette a Dnyeper mentén, Kijevtől 190 km-re délre, a Korszuny-Cserkaszi katlanba rekedt német alakulatok (mintegy 65 ezer fő) kitörését, a Hitler által utasításba adott "végsőkig kitartás és meg nem hátrálás" értelmetlen parancsa ellenében. [Battle of Korsun-Cherkassy pocket] Közbelépésének köszönhetően menekült meg a bekerített 60 ezer fő jelentős része, összesen 28 német ezer katona a biztos megsemmisüléstől. Mansteinnek volt köszönhető, hogy harcképes maradt az 1. német páncéloshadsereg zöme. A szembeszegülés volt az utolsó csepp Hitlernél: 1944 március 30-án a Berghofba rendelte Mansteint és egy utolsó kitüntetés átadása mellett felmentette legtehetségesebb tábornokát. 

A visszavonult Manstein 1944 júniusában Stauffenberg kérésére sem csatlakozott a Hitler elleni összeesküvőkhöz. A háború nem csak idegrendszerét és karrierjét tépázta meg, de elvesztette egyik gyermekét is. Két fia és egy lánya közül az idősebbik fia hadnagyként esett el 1942 őszén a keleti fronton. Manstein a háború után a nürnbergi perben tanúként hallgatták meg, de 1949-ben már vádlottként idézték a háborús bűnösök hamburgi bírósága elé.

Manstein a háború után (1949-ben) vádlottként a hamburgi bíróságon

A per végén 18 évet kapott, amiből végül csak 3 évet töltött börtönben. 1953-ban szabad német állampolgár lett, akit a NATO katonai szakértőnek kért fel a nyugatnémet hadsereg megszervezéséhez. Közben, 1955-ben írta meg önéletrajzi könyvét, melynek címe: "Verlorene Siege" (Elveszett győzelmek). Manstein 1973 június 10-én halt meg, 85 évesen, agyvérzésben. Személyében egy rendkívüli katonai tehetség távozott az élők sorából, akit sokan a XX. század legnagyobb katonai vezetőjének tartanak. 

Harmat Árpád Péter 

2019.02.14.(20:52)