A Sztálin halála utáni hatalmi harcok

2018. október 27. - Harmat Árpád

Sztálin élete és halála a történelemnek olyan részét képezi, mely mindig is érdekelte az embereket. Napjainkban leszármazottai miatt és egy tavaly készült francia-angol vígjáték, a Sztálin halála (The Death of Stalin) okán került újra fókuszba a személye. A film érdekesen, új szemszögből és szatirikusan mutatja meg a nagy diktátor halála után kialakult politikai helyzetet és a hatalomért folyó marakodást az 1953 utáni években. De mi az igazság, valóban olyan komoly hatalmi harc folyt, miután eltávozott az élők sorából?

szatlin_koporsoja.jpg

Sztálin korporsóját cipelő "nagykutyák". Legelöl, a kép jobb szélén Berija, baloldalt Malenkov

Joszif Visszarionovics Sztálin 29 éven keresztül volt a Szovjetunió teljhatalmú vezetője, mégpedig Lenin halálától kezdődően (1924 januárjától) egészen 1953 március 5 -ig, amikor elhunyt agyvérzésben, melyet 4 nappal korábban, március elsején Moszkva melletti kuncevói dácsájában (nyaralójában) szenvedett el. Sztálin vélhetően a február 28-ról március 1-re virradó éjszaka lett rosszul, mert másnap egész nap nem adott életjelet magáról, ám a személyzet nem merte megnézni, mi lehet vele. Csak éjféltájt merték zavarni, amikor felfedezték, hogy a földön elterülve fekszik. A szovjet vezetők közül elsőként Lavrentyij Pavlovics Berija belügyminiszter érkezett meg a magatehetetlen és eszméletlen Sztálinhoz. Berija ekkor már 15 éve (1938 óta) vezette a rettegett NKVD -t (Narodnij Komisszariat Vnutrennyih Del - Belügyi népbiztosság) személye a legbelsőbb bizalmi körhöz tartozott. Az  általa vezetett NKVD a rendőri és határőr feladatok mellett az állambiztonsággal, hírszerzéssel és a lakosság terrorizálásával, megfélemlítésével is foglalkozott, vagyis Sztálin parancsára politikai gyilkosságokat, kínzásokat hajtott végre, korlátlan jogkörrel. 

berija.jpg

Lavrentyij Pavlovics Berija fiatalon és idősen

Berija után március másodikán a többi szovjet vezető is megérkezett a helyszínre, így: Georgij Malenkov (Sztálin helyettese), Vjacseszlav Molotov (miniszterelnök-helyettes), Nyikita Hruscsov (a Központi Bizottság titkára), Nyikolaj Bulganyin (a minisztertanács elnökhelyettese), Lazar Kaganovics (Politikai Bizottsági tag) és Anasztasz Mikojan (PB tag, miniszerelnök-helyettes). Berijával együtt ők heten képezték 1953 március 5 -én, Sztálin halálának napján a legnagyobb befolyással rendelkező szovjet kommunisták körét. A hét fős csoporthoz adódott még Kliment Vorosilov PB tag, Mihail Szuszlov (PB tag és pártideológus) és Georgij Zsukov a hadsereg tábornoka (a Szovjetunió hőse) is, akik ugyancsak komoly beleszólást gyakorolhattak az eseményekre. Zsukov kivételével mind tagjai voltak a hatalom csúcsszervének, a Központi Bizottság Elnökségének (a Politikai Bizottságnak). Tíz ember, a világ legnagyobb katonai nagyhatalmának vezetői.

hruscsov.jpg

Hruscsov a háború alatt és 1953 -ban

Miközben a legfőbb vezetők Sztálin halálán "szörnyülködtek", gondolatban már a temetése utáni helyzeten járt az eszük, nevezetesen azon, hogy kik fogják "megörökölni" a gazda hatalmát? Egyelőre azonban még élt a "nagyfőnök", bár orvos csak 15 órával az agyvérzése után látta, így túlélésének esélyei a nullához voltak ekkor már közel. (Az orvosok kései értesítése mögött többek közt az állt, hogy Sztálin betegesen félt attól, hogy egyszer majd épp egy orvos okozhatja halálát, így mindenkinek megtiltotta, hogy doktort hívjanak hozzá, legalábbis Berija előzetes engedélye nélkül.) Március 3 és 4 Sztálin lassú haldoklásával telt (közben egyszer kinyitotta szemét, felemelkedett kissé az ágyból, de megszólalni már nem tudott). Végül Sztálin, a vasember (születési nevén: Joszip Dzsugasvili) március 5 -én halt meg, nyitva hagyva utódlásának kérdését. (Megjegyzendő: hivatalos halál-ok az agyvérzés volt, ám megmérgezésének gyanúja a mai napig él a köztudatban. A nagy diktátor lánya, Szvetlana ugyanis sokáig vádolta Beriját azzal, hogy ő okozta apja halálát. A mérgezés azonban soha nem nyert bizonyítást, viszont az tény, hogy az NKVD vezér nem sietett orvos kihívásával. Ezzel pedig biztosan rontotta Sztálin életben maradási esélyeit.) Temetése óriási tömegeket mozgatott meg, koporsójánál a "hetek" mind ott sorakoztak (Malenkov, Berija, Molotov, Hruscsov, Bulganyin, Kaganovics és Mikojan). 

sztalin_temetese.jpg

Sztálin temetése

A kérdés, ami a temetés után mindenkit foglalkoztatott: ki kerül most Sztálin helyére és az illető kiket választ majd bizalmasainak? Az első napokban még egyértelműen az látszódott, hogy a két személy, aki a legnagyobb befolyást birtokolja: Malenkov (Sztálin helyettese) és Berija (a rettegett NKVD feje, aki mindenkiről tudott mindent, hálózata révén). Ugyanakkor harmadikként (ekkor még inkább a háttérben) Hruscsov kezdte kiépíteni támogatói körét: kezdettől támogatta őt Vorosilov, illetve Zsukov (aki gyűlölte Beriját, amiért annak belügyi szervezete korlátozta a hadsereget) és Bulganyin. A két régi sztálinista: Molotov és Kaganovics eleinte vonakodtak "tábort" választani. 

Sztálin halálának másnapján, 1953 március 6 -án együttesen ülésezett a három legfontosabb testület: a Központi Bizottság, a Minisztertanács, és a Legfelsőbb Tanács Elnöksége. A öt legfontosabb tisztség ekkor került "szétosztásra": a miniszterelnök és a KB  első titkár (vagyis a legfőbb vezető) Malenkov lett, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke (vagyis voltaképp az államfő) Vorosliov, belügyminiszter: Berija, külügyminiszter: Molotov, a KB elnökség vezető titkára pedig Hruscsov. Vagyis ebben a legelső "felállásban" Malenkov és Berija képviselték a legnagyobb befolyást (Vorosilov a maga hangzatos tisztségében sem jelentett veszélyt számukra). 

molotov_vorosilov_berija_malenkov.jpg

Molotov, Vorosilov, Berija és a kövérkés Malenkov, Sztálin temetésén

Mintegy fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Hruscsov magához ragadja a telj-hatalmat. Első áldozata Berija volt, majd következett maga Malenkov és persze Molotov. Berija megbuktatása volt a legnehezebb, hiszen évek alatt összegyűjtött aktáiban mindenkiről tudott jó néhány törvénytelenséget. De éppen ez volt egyben gyengéje is: mindenki félt tőle annyira, hogy részt vállaljon eltüntetésében. Hruscsov azonban leginkább Zsukovot tudta Berijára uszítani, hiszen Sztálin halálának időszakában az NKVD mindenhol Moszkva környékén átvette az irányítást Zsukov hadseregétől. A Szovjetunió hőse pedig örömmel vállalta, hogy személyesen tartóztassa le Beriját és vádolja meg törvénytelenségek végrehajtásával. Végül mindenki összefogott Berija ellen és 1953 június 26 -án megfosztották tisztségeitől, majd decemberben ki is végeztették. 

sztalin_gyermekei.jpg

Sztálin gyermekei: Vaszilij és Szvetlána a 40-es években

Innentől Vorosilov, Zsukov és Bulganyin nyíltan is Hruscsov támogatói lettek, viszont Malenkov, Molotov és Kaganovics szembefordultak vele: tervük az volt, hogy a KB segítségével állítják félre. Ám összeesküvésük, előbb 1953 -ban, majd 1957 -ben is kudarcot vallott, mert a pártvezetésben kisebbséget alkottak, így Hruscsov végig megmaradt a helyén. A legfőbb hatalomra törő Nyikita Hruscsov 1953 szeptember 14 -én szerezte meg az első titkári posztot. Innentől övé lett a legfőbb hatalom és az elkövetkező 4-5 évben sorra váltatta le korábbi riválisait. Malenkovot és Kaganovicsot 1957 -ben záratta ki a KB -ból (1961-ben még a pártból is kitették őket), Molotovot pedig még 1956 -ban mondatta le a külügyminisztérium éléről. Bulganyin bár eleinte mellette állt, 1957-ben mégis a Malenkovékat választotta, így 1958 - ban őt is megfosztották tisztségeitől. Zsukov megkaphatta az általa annyira kívánt hadügy-miniszteri széket, ám túlzott népszerűségétől végül megijedt Hruscsov és 1958 -ban nyugállományba helyeztette őt is. 

brezsnyev_hruscsov.jpg

Brezsnyev és Hruscsov, itt még mosolyogva

A Hruscsov korszak alig több, mint 10 évig tartott csupán: 1964 október 14 -én egy bizonyos Leonyid Iljics Brezsnyev - összefogva Hruscsov ellenzékét a pártban - megbuktatta. Brezsnyevet még annak idején maga Sztálin menedzselte, mikor 1952 -ben kiemelte őt a területi elsőtitkárok közül és a pártelnökségbe "hívta" (póttagként). Mint elkötelezett sztálinistát, Hruscsov félreállította és előbb a hadsereg politikai vezetőjének helyettesévé tette, majd onnan is eltávolítva Kazahsztánba "száműzte" másodtitkárrá lefokozva. Ez óriási visszalépést jelentett Brezsnyev számára az elnökségi beosztáshoz képest. Idővel azonban Brezsnyev visszakapaszkodott a ranglétrán és Hruscsov megenyhült irányába: 1956 februárjában KB titkár lehetett, majd ismét KB elnökségi tag, miközben 1964 -re még az államfői széket is megszerezte. Szinte észrevétlenül Hruscsov utáni második emberré "nőtte ki magát. A Hruscsovot megbuktató puccsot 1964 októberében szervezte meg, bevonva Mikojant, Ignatovot és Mihail Szuszlovot. Utóbbi egészen 1957 -ig számított Hruscsov támogatójának (az 1957 -es összeesküvésben még Hruscsovot támogatta). A hatalomváltás 1964 október 14 -én zajlott, amikor a Politikai Bizottság Brezsnyev kezdeményezésére és Szuszlov illetve Mikojan támogatásával leváltotta Hruscsovot. Az új elsőtitkár Brezsnyev lett (az államfő Mikojan, kormányfő Koszigin). 

brezsnyev_kadar.jpg

Brezsnyev és Kádár

Hruscsov házi-őrizetbe került, beosztásaitól teljesen megfosztották és hátralévő életében (1971 szeptember 11-ig) az egyszerű szovjet kisnyugdíjasok életét élte. Brezsnyev 1982 november 10-ig vezette a Szovjetuniót (és a keleti tömböt), majd az említett napon saját dácsájában szívinfarktust kapott. A Brezsnyev-korszak 18 éve egy hosszú időszakot zárt le: a szovjet keményvonalas kommunizmus 1917 -ben megkezdett 65 évét. Brezsnyev halála után három évvel, Mihail Gorbacsov került hatalomra, aki fokozatosan lehetővé tette a hidegháború befejezését, a Szovjetunió átalakítását és a kommunista korszak lezárását. A Szovjetunió pedig 1991 december 25-én felbomlott. Lenin, Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev egy vérzivataros, diktatúrákkal, személyi kultusszal és gyilkosságokkal teli korszak alakjai lettek, a XX. századi világtörténelem legsötétebb rendszereinek jelképeiként.  

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

Ajánlott linkek:

***

Ha tetszett a poszt várunk FB oldalunkon is: Történelemrajongók klubja

tortenelmi3_logo.jpg

2018.10.27.(15:40)