Adolf Hitler ifjúsága és harca az első világháborúban

2018. október 20. - Harmat Árpád

Adolf Hitler, Németország 1933 -ban hatalomra került náci diktátora gyermekkorát és ifjúságának egy részét szülőhazájában, Ausztriában töltötte. 1889 április 20 -án született az Osztrák-Magyar Monarchia egyik településén, Braunau am Inn -ben (Linztől 90 km-re). Kamasz éveit több osztrák városban töltötte, hiszen családja gyakran költözött. Közben érettségi nélkül befejezte tanulmányait és elhatározta, hogy festőművész lesz. Tervének megvalósításához apja korai halála után az árvasági támogatás nyújtott kevéske anyagi hátteret. Bécsbe ment tehát, hogy a rangos művészeti akadémia hallgatója legyen, ám 1907-ben és 1908-ban is (18 és 19 évesen is) elutasították felvételét. A ifjú Hitler tehetséges volt ugyan városrészek, házak ábrázolásában, ám emberalakokat, portrékat nem tudott festeni. Az elutasítás érzékenyen érintette, amit fokozott anyja elvesztése is (1907-ben). Mind az akadémiai elutasításokért, mind anyja haláláért a zsidókat okolta: szerinte a művészeti iskolában a zsidó vezetők utasították el felvételét és anyja is "kontár" zsidó orvosa miatt halt meg annyira korán. (Valójában gyógyíthatatlan mellrákkal küzdött.) Hitler később belátta, hogy Dr. Eduard Bloch nem tehetett anyja haláláról és megbocsátott neki.

hitler1.jpg

Hitler gyermekként és fiatalon

Hitler életének mélypontját az 1909 és 1913 közti évek jelentették: ekkoriban nyomorgott, az utca embereinek adta el képeit (ebből volt valamicske bevétele), képeslapokat festett de közben hajléktalan szállásokon és munkásotthonokban lakott. Körülbelül kétezer képet készített ekkoriban, nagyrészt épületekről. Művein megfigyelhető az arányok, térbeli elhelyezések és árnyékok ügyes megjelenítése [lásd: lenti képünket]. A különböző tárgyak, épületek több szögből, metszetben való érzékelése sokat segített számára abban, hogy később Albert Speer birodalmi főépítésszel (bizalmasával) közösen megtervezze Berlin újjáépítését (amire aztán végül nem került sor).

Hitler húszas évei elején, Bécsben lakva gyakran kényszerült segédmunkák bevállalására, különböző építkezéseken, minimális órabérekért. Gondolkodásának, politikai nézeteinek alapjait ekkoriban sajátította el, rájött, hogy a nyomorgók számára mások okolása valódi "gyógyír" és ha valaki képes számukra megfelelő bűnbakot állítani, akkor arra odafigyelnek. Bűnbaknak pedig a zsidóság volt ideális, legalábbis Hitler ekkoriban már így gondolta. Olvasottsága kiterjedt Gobineau, Haeckel, Woltmann, Chamberlain és Kiebenfels írásaira (emberi fajok témakörében) és érdekelték Karl Lueger bécsi polgármester antiszemita beszédei is. Lassan - fokozatosan gondolkodásának egyik "alaptézise" lett az antiszemitizmus.

hitler4.jpg

Hitler egyik képe 1912 -ből a bécsi operaházról (23 évesen festette)

Egyre jobban foglalkoztatta a zene is, ha csak tehette Richard Wagner operáit hallgatta. (Valósággal mániája lett Wagner zenéje, melyből mindig erőt merített.) A zsidóság szidalmazása és az opera - rajongás mellett Hitler egyre nagyobb csodálattal adózott Németország iránt (érdekelte annak történelme, főleg Nagy Frigyes életrajza) és arra vágyott, hogy a gyönyörű dél-német nagyváros, München lakója lehessen. Úgy gondolta: "ott élnek az igazi németek". 

A fordulópontot, Hitler sorsának jobbra fordulását az 1913 -as esztendő hozta el, amikor 24 évesen kézhez vehette apai örökségét. Ekkor döntötte el: vágyainak színhelyére, Münchenbe költözik. Itt azonban csak sodródott, apai örökségéből élt, nem igan tudta mihez kezdjen magával. Problémájára megoldást kínált az első világháború kitörése: 1914 augusztus 16-án önként jelentkezett a 16. bajor, tartalékos gyalog-ezredbe.

hitler2.jpg

Hitler az első világháborúban (jobb oldalon)

Hitler az első világháborút - sérüléseit leszámítva (amikor a hátországban kezelték) - végigharcolta, bár egyes életrajz írói szerint egyetlen egyszer sem sütötte el puskáját, mivel futárszolgálatot látott el. A nyugati fronton a lövészárkok tisztjei számára hozta el az ezred-parancsnokság utasításait és továbbította azok jelentéseit vagy kéréseit vissza, a frontszakasz-parancsnokoknak. Ehhez kellett némi bátorság, hiszen feladatát többnyire ellenséges tűzben, golyózáporban kellett végrehajtania. Már a háború első évében kitüntették: 1914 decemberében átvehette a Vaskereszt második fokozatát, melyre élete végéig nagyon büszke volt. Később, 1916 őszén ott volt a Somme körüli harcokban is (Franciaországban) és lábán meg is sérült. (Ekkor hónapokig kezelték a fronttól távol. Ő volt az egyetlen katona  a kórházban, aki mielőbb vissza akart térni a frontvonalba.) 

hitler6.jpg

Porosz (német) katonák a fronton 1914 -ben

Katona évei alatt vált egyértelművé, hogy távolságtartó, magának való természetű ember, aki nehezen köt barátságokat és akit katonatársai is különc, csodabogárnak tartanak. A fronton nem egyszer került zsidó tisztek parancsnoksága alá, mely mindig belső konfliktus okozott számára, hiszen két alapelve ütközött ilyenkor egymással, az egyik: „Den Vorgesetzten achten, niemandem widersprechen, blindlings sich fügen” (a feletteseket tisztelni, senkinek nem ellentmondani, vakon engedelmeskedni), a másik: a zsidók "ártalmas és bűnös" népet alkotnak. 

1918 nyarán újabb kitüntetést kapott, mert a parancsokat vakon teljesítette, bárhová is kellett utasításokat vinnie. Ezúttal a vaskereszt első fokozatát kapta meg. Később, 1918 október 14-én egy mustárgáz támadásban későn vette fel gázmaszkját és a britek által bevetett gáz megmarta szemét. Időlegesen elvesztette látását és újra kórházi gondozásra szorult. Egy ideig Belgiumban kezelték, majd Pomerániában. Végül egy ottani kórházban érte a háború végének híre. Tragédiának élte meg Németország vereségét, mely egész életét meghatározta. A zsidósággal szembeni megvetését innentől Franciaország és az egész nyugat elleni gyűlölet is kiegészítette. 1918 -ra, a háború végére Hitlerből a zsidók, franciák, nyugat-európaiak és kommunisták legfőbb ellensége lett. Első szónoklatai - katonatársai, ismerősei, spontán kialakult hallgatóságai előtt - főként ezekről a csoportokról és az ellenük való gyűlöletkeltésről szóltak. 

hitler7_burgerbraukeller.jpg

A müncheni Bürgerbraukeller, ahol Hitler legelső nagy hatású beszédeit tartotta

Adolf Hitler 29 éves volt, mire véget ért az első világháború: politikai karrierje ekkor vette kezdetét: 1918 végén Münchenbe tért vissza, ahol a Reichswehr -nek dolgozott, majd 1919 őszétől a Német Munkáspártnak. Alig két év alatt átalakította a pártot (náci párttá), majd 1921-re megszerezte annak vezetését is.

A országos sikerhez vezető út nagy hatású beszédek során vezetett keresztül, melyeket az 1920 -as évek elején, a müncheni Bürgerbraukeller sörözőben, majd a Zirkus Krone épületében tartott, százak, majd ezrek előtt. Nevét kezdetben München, majd egész Németország megismerte, főleg az 1923 -as mücheni sörpuccsot követően. Börtönből szabadulása után, alig több, mint 8 évre volt csupán szüksége ahhoz, hogy szenvedélyes szónoklataival népszerűvé tegye a nácizmust Németországban és megkaparintsa 1933 -ra a kancellári posztot. [Bővebben: Adolf Hitler élete]

hitler3.jpg

Hitler a kancellári kinevezést Hindenburgtól vehette át 1933 január 30-án (a kép 1933 márciusában készült)

Még hivatalos kinevezése előtt, 1932 február 25 -én kapta meg a német állampolgárságot, melyet ünnepélyesen vett át párttársai előtt. (Mivel osztrák állampolgárságát még 1925 -ben elvesztette, így 7 éven keresztül, 1925 és 1932 közt "hontalannak" lehetett tekinteni.)

Hitler személyében egy vegetáriánus, alkoholt soha nem fogyasztó, nem dohányzó, műszaki érdeklődésű, külsejére hiú, rövidlátó (de a szemüveg-viselést mindig elutasító) megalomán ember foglalhatta el a legfőbb vezetőnek kijáró széket Berlinben. Érdekesség, hogy soha nem tudott megtanulni autót vezetni, de rajongott a kocsikért. Mégis, mindenhova sofőrjei - Emil Maurice, majd Julius Schreck, végül Erich Kempka - vitték. Kedvenc autója egy Mercedes-Benz 770K Grosser volt.

Hitler mindvégig megmaradt gyűlölködő, magának való természetnek, aki a nőkhöz is sajátosan viszonyult: első ismert kapcsolata - a katonaidőkbeli, ápolónőkkel folytatott első szexuális együttlétek után - Maria Reiterhez kapcsolódott, akivel 1926 -ban flörtölt Berchtesgadenben (viszony nem lett a dologból). Egy évvel később féltestvérének lányával, a 19 évvel fiatalabb, Geli Rauballal került szoros kapcsolatba. Geli öngyilkossága után, 1929 -ben ismerte meg Eva Braunt, aki szintén sokkal fiatalabb volt nála (pontosan 23 évvel). Vele már életre szólóan alakult minden, hiszen Évát el is vette, (igaz, csak halála előtt 36 órával, közös öngyilkosságuk előtt közvetlenül). Paranoid személyiségének kialakulásában alighanem szerepe lehetett betegségeinek is (melyeket a nagy nyilvánosság soha nem ismert) azaz bél problémái és az élete végén súlyossá váló Parkinson kórja. (Ezek mellett sokak szerint here-gondokkal is küzdött.) [További érdekességek Hitlerről: Öt érdekesség Hitlerről]

hitler5.jpg

Hitler és Eva Braun 1940 -ben (forrás: World Archive History)

Hitler a történelem egyik legismertebb figurája. A nevéhez kötődő tettek, szörnyűségek egy torz lelkületű, természetű és gondolkodású ember képét vetítik elénk. Egy olyan ember képét, aki az 50 millió halálos áldozatot követelő második világháború kirobbantója lett és akinek jelleme ifjúkorában alakult ki, az első világháború előtt és alatt.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Ian Kershaw: Hitler 1889–1936 Hybris. Szeged, Szukits Könyvkiadó (2003)
  • Ian Kershaw: Hitler 1937–1945 Nemezis. Szeged, Szukits Könyvkiadó (2004) 
  • Anette Dufner: The Rise of Adolf Hitler. Greenhaven Press (2003)
  • Székely Gábor: Hitler hatalomra jutása. Kossuth Kiadó, Bp. (1983)
  • Konrad Heiden: Hitler. Pallas-Antikvárium, Bp. (1999)
  • Norman Stone: Hitler. Hodder & Stoughton, London (1992)

tortenelmi3_logo.jpg

2018.10.20.(14:11)