1956 valódi hősei

2018. október 18. - Harmat Árpád

Mindhárom forradalmunknak megvoltak a maga hősei, akik azokból a rétegekből kerültek ki, melyek az események alakulásában a legnagyobb szerepet játszották: 1848 -ban például Petőfi köre alkotta ezt a bizonyos "réteget", később, 1918 -ban, a fővárosban tartózkodó magyar katonák alakították leginkább az eseményeket (őszirózsás forradalom), 1956 -ban pedig a budapesti fiatalok, középiskolások és egyetemisták "szereplésén" múlt szinte minden.

1956_5.jpg

Annak a bizonyos 20 napnak - mely 1956 október 23 és november 11 között telt el a forradalom és szabadságharc során - kulcsfigurái lettek a fővárosi tizen-, és huszonévesek. Mintegy 3300 bátor forradalmár esett el a pesti utcákon a szabadságért. Őket tekinthetjük 1956 valódi hőseinek. Meg persze mindazokat az idősebb vezetőket, akik megszervezték és irányították a fiatalokat, például a budapesti barikádokon. Október 23 küszöbén, Nagy Imre, Maléter Pál és a forradalom többi vezetője mellett, róluk is érdemes megemlékeznünk. 

Többségük egyik nap még iskolába járt (nagy részük középiskolába), másik nap már fegyverrel a kézben támadt szovjet harckocsikra. Megtanulták a kézifegyverek használatát, a Molotov-koktél elkészítésének módját, a barikád építés trükkjeit és néhány napra valódi forradalmárokká váltak. Puskával a vállukon járkáltak, néha párjukkal kézen fogva (mert bizony fiatal lányok is szép számmal akadtak a harcosok között) és nap nap után álltak helyt őrhelyeiken. Aztán sokan életük virágában kaptak halálos találatot.és váltak a szabadságharc mártírjaivá.

1956_0.JPG

Az 1956 -os események emblematikus képe lett Vagn Hansen dán fotoriporter felvétele, az akkoriban alig 15 éves Szeles Erika Kornéliáról, aki orosz géppisztollyal pózolt a fényképen. A fotó bejárta a világsajtót. Modellje 1956 november 7-én esett el a harcokban. Hansen így emlékezett a lányra: "… Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt [...] zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla"

1956_6.jpg

1956 őszén az utcai harcok leghevesebb küzdelmei két, mára ikonikussá váló helyre összpontosultak: a Corvin-közre és a Széna térre. Ha az utóbbi jelentőségét vizsgáljuk, fontos kiemelnünk: az itt harcolók közül 30 szabadságharcost ítélt a megtorlás halálra, vagy hosszú börtönbüntetésre. (Pontosan 14 Széna téri forradalmárt végeztek ki, 16-ot pedig 10 évnél hosszabb szabadságvesztésre ítéltek.) A legfontosabb vezetők közé tartozott Szabó János (1897-1957) teherautósofőr (Szabó bácsi), Ekrem Kemál (1924-1957) Jugoszláviában született, török származású, de Magyarországon nevelkedett korábbi villanyszerelő, Fónay Jenő (1926-2017) gépészmérnök (Szabó bácsi jobbkeze a harcokban) és Németh Bálint, vegyészmérnöknek tanuló munkás (a Széna tériek legelső parancsnoka). A Corvin-közben előbb Iván-Kovács László (1930-1957) a közgazdasági egyetem korábbi hallgatója, majd Pongrátz Gergely (1932-2005) agronómus vezette a fiatalokat.

1956_1b.JPG

Az 1990-ben alakult Széna téri Bajtársi Közösség és az 56-os Szövetség tagságának sorába tartozott: Bük János, Czájlik Péter, Krucsó Károly, Németh Bálint, Neubrandt Rezső, Nyiri Gábor, Terebesi Sándor, Táky Gyula, Szirmai István, valamint olyanok is, akiknek Széna téri múltjáról nem rendelkezünk levéltári forrásokkal: Draskóczy Pál, Hajdú Szabolcs, Iker László, Kapcsos János, Kecskés Mihály, Krucsóné Králik Márta, Mohácsi László és Tálas József.

A Széna-téri forradalmi központ az 1956-os események harmadik napján, október 25 -én alakult. Harcosainak köre leginkább a közeli ipari-tanuló iskola tizenéves ifjaiból állt, akik Szabó János, Kemál, Fónay és Németh Bálint vezetésével, életük kockáztatásával szálltak szembe a szovjet-magyar katonai alakulatokkal. Fegyvereik nagyobbrészt zsákmányolt puskák, gránátok, maroklőfegyverek voltak, melyeket a közeli Déli-pályaudvarról elhozott vasúti kocsikból és egyéb utcára hordott tárgyakból kialakított barikád mögül vetettek be, Molotov-koktélokkal együtt.

1956_2.JPG

A Széna-téri forradalmi központ első komolyabb felszámolási kísérletére 1956 október 28-án került sor, amikor a Bem laktanyából és más katonai egységekből egy szovjet-magyar vegyes csapattest támadta meg Szabó Jánosék több ezresre növekedett harcálláspontját. Következett az október 29-i fegyverszünet, ami után a felkelők időlegesen kiszorultak a Széna térről. Később a Petőfi laktanya átállt katonái újabb felkelőket kiképezve gondoskodtak a Margit-híd - Lukács fürdő - városmajori templom területeinek elfoglalásáról (egyes alakulataik a Várba is behatoltak, más egységeik pedig a II. kerületi pártszékházat foglalták el). A forradalom végső napjaiban, azaz október 30 és november 4 között körülbelül ezer forradalmár harcolt a Széna téren.

1956_3.JPG

A szabadságharc azonban november második hetében a szovjet hadsereg túlerőben lévő csapatainak általános offenzívája miatt vesztésre állt. Az orosz páncélosok a Forgószél hadművelet keretében, Ivan Konyev marsall parancsára mindenhol eltiporták a barikádokat: elesett a Corvin-köz, a Széna tér illetve felszámolásra kerültek a kisebb ellenálló-központok is, mint a Baross tér, a Mester utca vagy a Tűzoltó utca forradalmi csoportja.

Az 1956 -os forradalom és szabadságharc megtorlása leginkább azokra a pesti fiatalokra sújtott le, akik a barikádokon küzdöttek, ellenálló csoportokban tevékenykedtek (vagy azokat vezették). Köztük számtalan 20 év alattit ért utol a vérbíróságok halálbüntetése (és 6 nőt). A legfiatalabb kivégzett Mansfeld Péter (1941-1959) a harcok alatt 15, kivégzésekor éppen 18 éves volt csupán. Emlékezzünk rájuk, a forradalom valódi hőseire.

Harmat Árpád Péter

tortenelmi3_logo.jpg

2018.10.18.(13:25)