Véres csütörtök az Országház előtt, 1956 október 25 -én

2018. október 09. - Harmat Árpád

Az 1956 -os forradalomra és szabadságharcra emlékező évforduló illetve nemzeti ünnep (október 23.) közeledtével érdemes kicsit többet foglalkoznunk a 62 évvel ezelőtti történésekkel, leginkább annak egyik legvéresebb eseményével, az október 25-i, parlamenti mészárlással. A tragikus és szégyenteljes lövöldözésre, - melynek Körömi Teréz kutatásai szerint 234 halálos áldozata volt - fontos előzmények után került sor.

1956_parlament.jpg

A forradalom és szabadságharc 1956 október 23 -án kezdődött, amikor a pesti műegyetem diákjai a lengyel származású szabadságharcos, Bem József szobrához hívták szimpátia-tüntetésre a főváros lakosságát. A diktatúra, a szovjet-megszállás és az elnyomás ellen tiltakozók azonban nem oszlottak fel a Bem téri események után (16 óra után), hanem spontán kezdeményezésre az Országház elé indultak. A Parlamenthez tartó tömeg folyamatosan gyarapodott, így mire 17 órára a Kossuth térre értek, már 200 ezren is lehettek. Ekkorra kialakult a kezdődő forradalom és szabadságharc ikonikus jelképe is, a középen lyukas nemzeti zászló (melynek közepéből a tüntetők kivágták a gyűlölt kommunista címert). Az események "kulcsfigurája" ettől a naptól lett Nagy Imre, - az 1953-1955 közti idők miniszterelnöke - aki korábbi intézkedéseivel (pl. ÁVO visszaszorítása, erőszakos téeszesítések leállítása) bizalmat keltett az emberekben. Aznap késő délután és este már erőszakos események is zajlottak: a tömeg ledöntötte a városligetben álló 8 méteres Sztálin szobrot és elfoglalta a Bródy Sándor utcai rádió épületét.

1956_nagyimre.jpg

Gerő Ernő, Nagy Imre, Münnich Ferenc, Kádár János

Másnap, október 24-én a kommunista vezetés átmenetileg visszavonulót fújt és hozzájárult a forradalmárok által követelt kinevezéshez: Nagy Imre miniszterelnökké tételéhez. Közben azonban az ország valódi ura: Gerő Ernő (Rákosi Mátyás korábbi jobb keze és a szovjet megszállók bizalmasa) statáriumot hirdetett és felvette a kapcsolatot a forradalmat vérbefolytani készülő szovjetekkel. Miközben a Pest környéki laktanyákból kivezényelt orosz harckocsik megindultak a fővárosba - és ellenük Budapest-szerte fegyveres felkelő csoportok szerveződtek (Széna tér, Baross tér, Corvin köz, Mester utca, Tűzoltó utca) - Hruscsov emberei  is tanácskozást tartottak az Akadémia utcai pártközpontban. A megjelentek: Mihail Malinyin tábornok (a magyarországi megszálló szovjet csapatok parancsnoka), Ivan Szerov KGB vezető, [lásd leni kép] illetve Mihail Szuszlov és Anasztaz Mikojan PB tagok voltak, akiket Gerő rettegve fogadott. Meg is volt az oka a félelemre: az orosz fejesek azonnal leváltották a párt éléről és helyére Kádárt nevezték ki. Hruscsovék számára a másik két favorit Apró Antal és Münnich Ferenc lett, akiket a Katonai Bizottság vezetésével bíztak meg.

1956_szerov.jpgMásnap, október 25-én az események felgyorsultak: Malinyin és Szerov harckocsikat rendelt a Kossuth tér és az Akadémia utcai pártszékház védelmére. A T-54 -es páncélosok a Parlament főbejáratával szemben, illetve a rakpartnál, a Báthory utcánál és az Akadémiát védve sorakoztak fel. A véres csütörtök reggelén az Astoriánál gyülekezett néhány ezer ember, akik megindultak a Kossuth térre, miközben a külvárosi részekből ezrek csatlakoztak hozzájuk (főleg munkások). A sajátos összetételű tömeg egy szovjet harckocsi személyzetével is összebarátkozott, így sajátos módon ezzel a bizonyos orosz tankkal együtt értek a parlament előtti térre. Itt a többséget meglepte a "barátinak" tűnő szovjet harckocsi látványa, így sokan ezen felbátorodva, a parlamentet őrző T-54 -esekhez is közel merészkedtek kapcsolatot kezdeményezve. (Néhányan még fel is másztak a tankokra, amit az orosz katonák óvatos tanácstalansággal, majd mosolyogva fogadtak.) A tömeg folyamatosan nőtt és lettek vezetőik is, akik küldöttséget menesztettek a Parlamentbe (ezeket nem engedték be a kormányőrök és a szovjet - magyar katonai alakulatok). A közhangulatot a szemtanúk szerint kifejezetten békésnek lehetett mondani. A téren gyülekező emberek közt nők, gyerekek és idősek is akadtak.

Közben az Akadémia utcai pártszékházban javában tartott a 10 órakor kezdődött ülés, melyen a Központi Vezetőség nagyban tárgyalta, hogy miként lehetne elfojtani az utcai demonstrációkat. A szovjet küldöttek határozott fellépést fontolgattak, de mindent a pesti utcákon lévő tömeg harciasságától tettek függővé. Viszont erről kevés információjuk volt, így 11 órakor Ivan Alexandrovics Szerov tábornok, a KGB vezetője úgy döntött , hogy személyesen nézi meg, mi folyik a Kossuth téren. Amikor kíséretével és katonai biztosítással (plusz egy harckocsival) a tér széléről végigtekintett a tömegen és a szovjet harckocsikkal barátkozó, tankokra felmászó tüntetőket meglátta, azonnal eldöntötte: közbe kell lépnie. Kíséretének riasztólövések leadására adott parancsot, mire teljes lett a zűrzavar: a tömeg pánikba esett, miközben ismeretlen helyekről lövések érkeztek a térre. Sokan fedezéket próbáltak keresni, miközben a szovjet páncélosok lecsukták a tetőnyílásaikat (torony fedeleket) és tüzelésbe kezdtek, leginkább a Földművelésügyi Minisztérium és a Néprajzi Múzeum irányába leadva lövéseiket.

1956_okt25.jpg

A legelső lövések a legtöbb kutató szerint a Földművelésügyi Minisztérium padlásteréből érkeztek, mégpedig Gosztonyi Péter hadtörténész szerint, a volt ÁVO -s tagokból álló Partizánszövetség embereitől. A tetőről tüzelő ávósok véletlenül a Parlament előtti szovjet harckocsikra is adtak le lövéseket, ezért viszonozták a tüzet az épületre a tankok. (Később, a forradalom után ezeket a harckocsizókat felelősségre vonták az épületekre tüzelésért.) A megzavarodott tömeg egy része a Földművelésügyi Minisztérium árkádja alá menekült (az itt megbújókat nem engedték a minisztérium udvarára menekülni), másik részük pedig a téren álló Rákóczi-szobor mögé próbált menekülni [lásd: lenti kép

Az igazi pusztítást azonban a vélhetően Szerov parancsára megjelenő és a Báthory utcából a térre kihajtó szovjet harckocsi okozta, mely repeszgránátokat zúdított a tömegre. Ugyancsak komoly véráldozatot követelt egy határőr egységből álló zöld-ávós különítmény sortüze, mely a Parlamentet védő harckocsik előtt állókra irányult. A megzavarodott, pánikba esett és rettegve menekülő tömeg hihetetlen és megdöbbentő látványt nyújtott: a golyók és repeszek válogatás nélkül oltották ki nők, gyerekek és idősek életét is. Délre a holttestek már véres összevisszaságban borították a teret. 

1956_parl2.jpg

Az áldozatok pontos száma ma sem ismert, többnyire 100 és 1000 közti becslések láttak eddig napvilágot. De talán Körömi Teréz kutatása állhat legközelebb a valósághoz, aki 234 áldozat nevét rögzítette. A későbbi Kádár-rendszer mindent elkövetett azért, hogy a "véres csütörtök" pontos eseményeit évtizedekig homály fedje. A brutális vérengzés azonban lendületet adott a forradalomnak és a szabadságharcosok az elkövetkező 7 napban minden lehetőt elkövettek a győzelemért. A túlerő azonban - és a nyugati segítség elmaradása - eldöntötték sajnos a harcot: november 11-re elcsendesedett az ország. 

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."

/Mennyből az angyal - Márai Sándor/

Október 23 közeledtével elsősorban azokra kell emlékeznünk, akik életüket adták a magyar szabadságért. Többek közt azokra a nőkre, férfiakra, idősekre és fiatalokra, akik azon a bizonyos napon, 1956 október 25-én hunytak el a Kossuth téren, a "véres csütörtök" napi mészárlásban.

Harmat Árpád Péter

tortenelmi3_logo.jpg

Csatlakozz Facebook közösségünkhöz!

2018.10.09.(18:36)

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelmi.blog.hu/api/trackback/id/tr6614290837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DEFCON 2018.10.10. 15:44:24

Szerov tekinthető az első számú fő felelősnek szerintem a vérengzésért. Ő volt aznap a rangidős ugyanis a Kossuth téren, neki kellett volna kézben tartania a dolgokat.

Equalizer. 2018.10.10. 15:44:25

A Földművelődésügyi Minisztérium tetejéről, ávósok által leadott első lövések teóriáját erősíti meg Gosztonyi Péter történész és Eörsi László kutató több publikációja is. Sőt, rajtuk kívül Vrga László is erről ír könyvében. (Ennek címe: A magányos tömeg 1950–1956.)

Szaracén 2018.10.10. 15:44:37

Az FM tetejéről tüzelő ÁVO-sok legendája elég mélyen él a köztudatban, de úgy tudom, bizonyítani sohasem sikerült. Itt egy cikk Kő Andrástól a Rubicon-ban:
www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_kossuth_teri_sortuz/
Ebben ez olvasható: "Évtizedeken keresztül kitörölhetetlen volt az emberek tudatából, és sokan még ma is úgy gondolják: az FM tetejéről tüzeltek a tüntető tömegre. Ám ez – az eddigi források alapján – kizárható. Erre is bizonyítékul szolgálnak a fotók és a fellelt dokumentumok."

HARP3R 2018.10.10. 19:57:50

@Szaracén: Kevés a bizonyíték, de tegyük hozzá: több olyan kutató van, aki a minisztérium tetőteréből való tüzelést fogadja el, mint aki kizárja. azt. Az előttem szóló egyik kommentelő is említett három kutatót: Gosztonyi Pétert, Eörsi Lászlót és Varga Lászlót, akik mind a padlástéri lövöldözők megléte mellett álltak ki.

konrada 2018.10.11. 14:05:06

@HARP3R:
...ezt a "legendát" számomra elég hitelessé teszi az, hogy ha látásból is, de ismertem az egyiküket, aki onnan lőtt.
(Ja és honnan tudom? Egyik felmenőm a hülyeségig elkötelezett kommunista volt - neki mesélte el a rendszerváltás környékén - egy piázgatós estén - mint megbízható elvtársának önigazolásként.)

WAR10CK. 2018.10.11. 14:05:12

Azt a harckocsi parancsnokot, aki a Báthory utcából a Kossuth térre hajtva repeszgránátokkal lőtte az ártatlan civileket, vajon miért nem ítélték el háborús bűnösként 1990/91 -ben. Mát ha élt még akkor?

HARP3R 2018.10.11. 14:12:22

@konrada: A szemtanúk a legjobb források. A történet - a tető es padlástéri ávós lövöldözőkről - számomra sem legenda. Elfogadom a 3 történész megállapításait is.