Épp 79 éve, 1939 augusztus 23 –án születetett meg Moszkvában, a német – szovjet megnemtámadási szerződés, ismertebb nevén a Molotov-Ribbentrop-paktum. Az egyezmény a kilenc nappal később kirobbanó második világháború fontos előzményeként és a nagyhatalmi háttérjátszmák szerves részeként is érdekes az utókor számára.

Vjacseszlav Molotov, szovjet külügyminiszter aláírja a paktumot a Kreml -ben

A paktum valójában egy nyilvános és egy titkos részből állt: az előbbi az Adolf Hitler vezette Németország és a Sztálin vezette Szovjetunió békés egymás mellett élését rögzítette – mintegy 10 év időtartamra (de kikötve: ha lejárta előtt egyik fél sem mondja fel, akkor automatikusan még 5 évvel meghosszabbítódik) - míg az utóbbi rész Kelet-Európa felosztását tartalmazta. A felosztás hat területet és országot érintett: rendelkezett Finnország keleti részéről (Karéliáról) a három kis Balti államról (Észtországról, Lettországról, Litvániáról), Lengyelországról és végül Románia keleti tartományáról: Besszarábiáról. A felsoroltak közül Lengyelország a két aláíró fél közt került megosztásra (a nyugati régiók Varsóval és Krakkóval együtt a Német Birodalomhoz kerültek, míg a keleti megyéket magkapta a Szovjetunió). A lengyel szférákat elválasztó vonal nagyrészt követte a Lord Curzon of Kedleston, brit külügyminiszter által 1919 –ben javasolt, a békekonferencián bemutatott – de végül a lengyel – szovjet háború miatt (1919-1921) meg nem valósult – Curzon-vonalat. A paktum többi részét (Karéliát, a Baltikumot és Besszarábiát) Sztálin kebelezhette be. Ezek közül Karélia leginkább Leningrád védelme miatt számított orosz célterületnek, a Baltikum, elsősorban kikötői miatt volt fontos a szovjet diktátornak, Besszarábia pedig az ott élő rutének miatt és Románia gyengítése okán képezte tárgyát a generalisszimusz követeléseinek.

A nyilvános rész megdöbbentette a világot, míg a titkos osztozkodásról nem is tudott senki. Amikor később a Wehrmacht lerohanta a lengyeleket és Vörös Hadsereg is bevonult Kelet-Lengyelországba, Sztálin azt mondta a nyilvánosságnak: „… a szovjet kormány szent kötelességének tartja, hogy segítő kezet nyújtson lengyelországi ukrán és fehérorosz testvéreiknek".

A karéliai szovjet bevonulással szintén problémák akadtak, a finnek ugyanis egyáltalán nem fogadták el a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos részét, melyben országuk egy fontos területét (Karéliát) a Szovjetuniónak kellene "átengedniük". Kemény harcba kezdtek a szovjet megszállókkal és több, mint három hónapon keresztül ki is tartottak (1939 november 30 és 1940 március 12 közt). Ez volt a "szovjet-finn téli háború", mely meglepte az egész világot. (A legtöbben ugyanis akkoriban úgy gondolták, hogy a hatalmas Vörös Hadsereg napok alatt legyőzi a finneket.)

Finn katonák Karéliában egy zsákmányolt, szovjet T-28 -as harckocsival /forrás: SA-kuva/

Ami a Molotov-Ribbentrop-paktum tartalmi részén túlmenően is érdekes, az elsősorban Hitler és Sztálin indoka volt az aláírásra. A két diktátor ugyanis nagyon hasonló rendszert épített ki saját birodalmában, mely rendszerek közt csak idő kérdése volt a rivalizálás és háború. Mind a náci, mind a kommunista diktatúra (1933 és 1939 közt) vezérkultuszban „működött”, vagyis egy-egy teljhatalmú vezér döntött minden kérdésben (a parlament kiiktatásával). Mindkét helyen egypárt-rendszer működött (az egyik országban a kommunista, a másikban pedig a náci párt kizárólagosságával), mindkét államban felfüggesztették a polgári szabadságjogokat, mindkét rendszerben csak pártpropagandát hallhatott a lakosság és végül mindkét birodalomban állami erőszak-szervezetek terrorizálták a népességet. Ez a szervezet Sztálinnál a CSEKA (Csrezvicsajnaja Komisszija) volt, Hitlernél pedig az SA, SS és a GESTAPO (Geheime Staatpolizei).

 Molotov - Ribbentrop kézfogása

Mégis, 1939 augusztusára a két rivális diktátor egy átmeneti békében volt érdekelt, más-más okokból, de azonos módon időnyerési szándékkal. Sztálinnak a korábbi belső gondok elhárítása után – elsősorban politikai riválisainak eltüntetését és a tisztogatások megszervezését követően – néhány évre volt szüksége ahhoz, hogy a szovjet külpolitikára is oda tudjon figyelni. Egyszerűen meg akarta erősíteni hazája gazdaságát és hadseregét egy valódi nagyhatalmi külpolitikához és egy későbbre tervezett háború megkezdéséhez. A szovjet diktátor számára tehát korai lett volna még egy háború a náci Németországgal, mert sem a szovjet ipar, sem a Vörös Hadsereg nem állt még erre készen. Gőzerővel kezdett tehát – a megnyert időt kihasználva - katonai fejlesztésekhez, a harckocsi program kiteljesítéséhez és a egyéb fegyvernemek európai szintre hozásához, nem beszélve a korábban – politikai okokból - kivégzett tábornokok pótlásáról. (Az általa remélt időnél azonban így is kevesebbet kapott, hiszen a németek „idő előtt” – már 1 évvel és 10 hónappal a paktum aláírása után - megtámadták országát, 1941 június 22 –én. Ez volt a híres Barbarossa-hadművelet.)

Korabeli karikatúrák: bár kezet fognak és ölelkeznek, másik kezükben pisztolyt szorongatnak

Ami Hitler indokait illeti: ő szintén időt szeretett volna nyerni, de ő elsősorban azért, hogy Németország keleti határait biztonságba tudva lerohanhassa Nyugat-Európát. Az ugyanis még előtte sem igazán volt kétséges, hogy miután bekebelezte a Saar-vidéket, a Rajna-övezetet, Ausztriát és Csehországot, a nyugati hatalmak nem fogják már tétlenül nézni Lengyelország lerohanását is. Tudta, hogy a lengyel határ megsértését követően a lengyelekkel szövetséges britek és franciák hadat üzennek neki, amit ő természetesen agresszióval viszonoz majd, mégpedig Nyugat-Európa meghódításával. A Molotov-Ribbentrop-paktum egy időre biztosította számára a kétfrontos háború elkerülését ehhez a tervhez, hiszen aláírását követően (és Lengyelország nyugati részeinek bekebelezése után) a szovjetek tétlensége mellett nyugodtan összpontosíthatta erőit Dánia, Norvégia, majd a Benelux-államok és Franciaország megszállására. (Ez mind sorban meg is történt: Lengyelországot 1939 szeptemberében, Dániát-Norvégiát 1940 áprilisában, Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és Franciaországot pedig 1940 május-június hónapokban rohanta le a Wehrmacht.)

A paktum aláírására Moszkvában került sor 1939 augusztus 23 –án. Az aláírók: Vjacseszlav Molotov szovjet-, és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszterek voltak, de jelen volt az eseményen maga Sztálin is. Kézfogása Ribbentroppal a szerződés szimbólumává vált. A ratifikációs folyamat csak egy hónappal később zárult le, innentől lett igazából hivatalos az egyezség (az aláírásától számítva: 2 hónap híján, két éven keresztül).

Bár a kommunista Sztálin és a nemzetiszocialista Hitler megegyeztek egymással a világ egy részének felosztásáról, majd hozzá is láttak ártatlan népek meggyilkolásához (katyini mészárlás és a finnek lerohanása a szovjetek részéről, Európa leigázása a németek részéről) valójában nem "jött össze tervük": 1941 júniusában a két diktatúra mégis csak egymásnak esett, a Szovjetunióban 27 millió ember halt meg a németek miatt és Hitler végül mégis csak két tűz közé szorult, a normandiai partraszállást követően. 

 Harmat Árpád

2018.08.23.(21:15)